Az őszi napfény aranyfénnyel vonta be az utcát, a kertet, a házakat, embereket. A kertkapuban állva szemléltem ezt a varázslatos világot. Lábam elé a juhar lehullt leveleiből rőt-vörös szőnyeget terített. A szomszéd is ott bámészkodott a kerítésre támaszkodva. Mikor észrevett, intett, menjek közelebb hozzá. – Adni akarok valamit! – szólott – Nézze, vegye el ezeket! … Olvass tovább
Megjelent Adamecz László: Szeretem az embert c. kötete 130 oldal, puha karton borítóval. Megrendelhető a Líra webáruházában: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/szeretem-az-embert Borító grafika: Jakobi Anna Mária festőművész: „A fény útja a gyógyulás” c. festménye Továbbá a szerzőnél: Adamecz László profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: ADAMECZ LÁSZLÓ „Azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy Adamecz László verseskötetéhez ajánló sorokat … Olvass tovább
Hajnal Gyengül álmom, szememre a múlt fakul, az éj ében boltján zokog szótlanul. Könnyeivel lemossa csillagruhám, s gyöngypára száll fénytelen lábanyomán. Leheletnyi lelkében szunnyad a fény, jéggé fagy ereiben a hit s remény. Rideg tenyerén a magány vet árnyat, kihuny hűtlen szívében az alázat. Csenevész csendben lázat éget vérem, merev homályban pisla fény remeg, megdermedt … Olvass tovább
Liza IV. Dalolj szépen gyermek! Daloljon a szíved. Szóljon lágyan hangod! Ajkad húzzon minden hangot. Dalolj ha szépet látsz! Dalolj ha égben jársz. Kívánj sokszor szépet! Betemetett menedéket. Dalolj gyöngyen tisztát! Dalolj zordan lágyat. Belém lehelj éltet! Adj nekem őszinte szívet… Dalolj nekem szépen! Dalold dalod vízen. Szépet akarj adni – Engedj őszintén szeretni…
Vasárnap reggel Egy napos őszi hajnalban , míg a szél kering illanva hullámba szálló gondokkal beleröppensz a Vasárnapba. Rőt,de termékeny fák alatt száll az arany színű virág illat s ünneplő öltözetbe simulva felcsendülnek bársony harangok. Tisztába öltözött a város arca illatoznak bimbós őszirózsák a fák ágain átszűrődő sugarak himbálózva csillognak varázsban Sűrű szagos virágok illatában … Olvass tovább
Tábori írnok Cseppen a tinta. Ott beivódnak a papírba, száradva. Én nyelek ma, leírva folt minta. Hangár adás. Remény hang-áradása halható, hallgató. Dallam fény ütem, szívbemarkoló. Tábortűz táncol. Jászol égetni való fák szikrája, száll. Füstbe ment ápol takarva, a Főnix királya. Barátaim áldomása. Jó kívánságok igaz kupája, emelve. Boldogan a szó korty, az édesebb hála. … Olvass tovább
ÉS MÉGIS… Nem vagyok szép, talán még jó sem, ködös álmaim csak álmok maradnak, kopott ember, kinek lassú léptei a bizonytalanság útján haladnak. És mégis… Ragaszkodsz hozzám, mint fészkén a fiókát éltető gondos madárka, mert TIÉD VAGYOK mindenestől, mint testen feszülő gombos kabátka. 2017. február 17.
Forr a must Szőlőskertek ízével jött az ősz. Rozsdavörös esti pára lengett, ontott bódító tömény illatot. Dongott sok darázs a kád körül. Prés alatt szőlő, a kádban must, a lassú éjszaka ellepte a falut. Pincékben pezsgett, forrt a bor. Visszafordult az óra, éjfél múlt. Narkózisban donog a darázs, édes nedű csepeg, csendesen. Árnyak erdejében csend … Olvass tovább
A bangita A bangita, a bangita egy fess cserje, itt nincs vita. A prágai, mint festett kép, mindenik kertbe illenék, fényes és keskeny levele, télen is dicsekszik vele, tavaszi dísze virága, de hiába, de hiába, hisz’ nincsen néki hibája. A bangita, a bangita egy fess cserje, itt nincs vita. A ráncoslevelű is szép, a gyűröttség … Olvass tovább
mélység Kire már a sír vár, nem figyel arra, hogy a temetőkertben szép virágok nyílnak, hogy a fűzek szellőket fognak s a levelek táncolnak az alkonyatban, s nem búcsúzik, talán még egyet álmodik, és lustán rábízza magát a pár öl mélységre.
Szeretetláng Mint egy örök dallam körülfon,átölel, megérint,simogat lágy érintéssel. Szép álmokat mit sző nappal, és éjjel, szíved aranyozza kedves emlékekkel. Virágok édes illatát hinti feléd, amivel elhalmoz lelkednek mesés! A feketét színesre varázsolja, szomorúságot boldogság határolja! Az életnedűt ezüst kehelyben tartja, s kellő pillanatban mind neked adja. Terhes csüggedésed titkon ellopja, mosolyt pajkos varázslattal osztogatja. … Olvass tovább
Ha érzed Ha érzed, minden elveszett, találj kezet, mely átölel. Találj szemet, mely körbefon, és többé már nem enged el. Találj egy szót, mely megkötöz, és mindörökre fogva tart. Gyönyörből fakadó mosolyt, mindent, mit elvett, visszaad. Gazdag lehetsz megint, ne várj! Sivár szobád falát újra beragyogja a napsugár.
SZÍVDOBBANÁS Írtam a sorokat, Mit a szívem diktált. Rajzoltam arcokat, Fehéret, pirosat, sárgát, Néztem suhanó bárányokat, Égen táncoltak, vidám lelkek. Halvány esőcseppek, Öntözték az ÉDENKERTET. Emberek suttogva, várták A Mennyei csodát. Hitek, és bíztak, Az IGE imájában. Jövőjük szép lesz, BÉKE, és SZERETET! Jézus megváltja, Fájó életüket. Írtam a sorokat, Csillagos éjszakában, Várom az új … Olvass tovább
Mennem kéne Mennem kéne a múltat hagyni, a jövőt kutatni, élet éveket keresni. Talán még lenne számunkra valamennyi. Nem volt kegyes hozzánk ez az év sem,szenvedünk mindketten,te értem én érted. Idegek játéka, ki volt már ilyenben tudhatja, s mire kimászik az egészből ereje teljesen elhagyja, terveit feladja. Nehéz játékot játszott kettőnkel az élet. Ismét kipróbál, … Olvass tovább
Koszorúba hajlított Férfi : Adja magát buta kényszereknek, sőt, világváltó eszmékről papol, az észérvek dobszólóként peregnek, szerződéshez záradékot csatol. Minden tettéből csak hiány dadog, lélektartományokat sújtó aszály, – forró szelében régmúlt pora száll-, örökre elveszített édenünk varázsigéit már nem szólhatja száj. Miféle holnapokra ébredünk? Nő; Napokra ébredünk, más-más ég alatt, külön valóságom teremtem. Lásd, szót … Olvass tovább
Esőcsepp mesék Csicsereg, csepereg falevélről lepereg esőcsepp, esőcsepp; szélviharban erősebb, mint a Csendes Óceán, megremeg a körtefán, nem néz jobbra, balra sem, összegyűlik csendesen, lesz belőle pocsolya, abban fürdik Orsolya, fröcsög a víz szerteszét, mond egy esőcsepp mesét.
Tata Angyallá változott Suhanva a fény, toronyra mászik, Kis csillagnak tetszően pompázik. Számban keserűség íze játszik, Apuka nagyon ,nagyon hiányzik. Üresség foltokban, reménytelen, Nincs köztünk nagyapa személytelen. Miértek kérdése töménytelen, Választ várok…, de eredménytelen! Angyallá válik, tovahullámzik, Vállamon, pihen, dúdol trillázik. Hófehér hajóján vitorlázik, Békéje, nyugalma átsugárzik. 20180730
Ott várlak majd.. Ott várlak majd, hol lemegy a Nap, Hol az ég, s a tenger egybe olvad. Hol az álom már többé nem csak álom, Hol igaz lesz minden, mire úgy vágyom. Ott várlak majd, hol eső zuhog, Hol egy kis bagoly este rólad huhog. Hol a madarak hangja téged keres, Hol a reggeli … Olvass tovább
Cím nélkül Éjfélt üt az óra tollam lassan kifogyóba, szemem is már csuklik, szívem egyre inkább vérzik, rólad szól e vers,minden sora , ha nem lennél e vers sem születne!
Egy pillanat Csillagfénnyel megrakott égi szekerek világítják meg a sötétkék eget. Ez egy pillanat, mely örök lett, de életemből eltűntek a boldog napok. Ma már összemosódik a múlt és jelen ezernyi régi emlékemet lapozgatja az éj. Tündérkertem csendes, álomkertem üres. Szeretném összegyűjteni a fényt ott, ahol elhagyott üvegszilánkon szikrázik a Nap. Göteborg 2018.08.06 Lám Etelka