Egy sír előtt
Egy sír előtt Mozdulatlan álltam ott a sír előtt, emlék-szemekbe néztem réveteg: hogy lehetne még csak egyszer látnom őt, s remegve fogni azt a két kezet? Mécsvilág – mint lepke szárnya – billegett, fehér virágok selyme nyugtatott. Őszi búval úsztak fenn a fellegek, s lenn a mélyben sok néma, vak halott. Méla szellő játszódott a … Olvass tovább