Egy sír előtt

Egy sír előtt Mozdulatlan álltam ott a sír előtt, emlék-szemekbe néztem réveteg: hogy lehetne még csak egyszer látnom őt, s remegve fogni azt a két kezet? Mécsvilág – mint lepke szárnya – billegett, fehér virágok selyme nyugtatott. Őszi búval úsztak fenn a fellegek, s lenn a mélyben sok néma, vak halott. Méla szellő játszódott a … Olvass tovább

Lehalkított csend

Lehalkított csend Mikor behúzódunk ketten a kandalló elé, majd egymásnak suttogjuk az emlékeket. Mikor megfogjuk majd a másik kezét, szavak nélkül is értjük a fejbiccentéseket. Ha majd egyszer minden lecsöndesedik, az idő is megáll és körbenéz egy pillanatra. Ha majd rossz érzés a jóval nem keveredik, akkor megnyugszunk egy szusszanásra. Messzire szaladunk az időben, némán, … Olvass tovább

Rovarlábon

Rovarlábon ablakom alatt vert tanyát a pók zsákmányát körbe fonva lába acid jazz ütemére jár majd apró potroha pumpál ki lüktetve holt testből életet beszőtt maradékot rossz időkre téve el por száll könyvgerincről vastag idő lepte el hálóm takarítom ablakpárkányt darázstetemekkel ifjú őszre köszönt vén nyár rovar lábon jár az élet hártyás szárny a terhe … Olvass tovább

MELLÉKTERMÉKEK ÉS FORGÁCSOK

MELLÉKTERMÉKEK ÉS FORGÁCSOK 1 Választanunk mindig lehet, azt is, hogy kényszerből ne válasszunk. Ugyanarra a kérdésre mindig ugyanaz legyen válaszunk. 2 … ha utunk hirtelen elágazik, jobban tesszük, ha előbb megállunk. Mielőtt az agyból kilép egy szó, jobb, ha az ajtót bezárja szájunk. 3 Bár megszültél egy gyereket, de nem biztos, hogy gyereked marad. Hiszen … Olvass tovább

Lélek

Lélek Túl sok a teher,túl sok a gond, Melyet már nem bírok el csak úgy! Sok a gond,mely vállamat úgy nyomja, Szívembe s lelkembe költözik és hatalmasodik rajta! Mikor lesz már vége…., Mikor jön a derű? Fogok még mosolyogni, Boldogságtól,derűtől a lelkem szárnyalni? Azt mondják erősebb vagyok ettől! Igaz,mert sokmindet véghez vittem egyedül! De most … Olvass tovább

Bíborvörös lelkem

Bíborvörös lelkem Á lmomban, hegy legmagasabb csúcsán, homályban L áttam magam, ahol még félve tekintettem O da, ahová a régmúltam egyes apró, M egmaradt foszlánya ott siklott lassan-lassan, V alahol a múlt, jelen, és a jövő között. I rányt próbáltam mutatni, felemelt kézzel, L ássa, már nem tartom őt fontosnak számomra. Á lmomból ébredve bíborvörös … Olvass tovább

Fénykép

Fénykép Annyi mindent nem mondtam el, Hittem csak, hogy mindig itt leszel, Minden nap szívem újra megtalál, Mint akkor is, azon a délután. Ültünk ketten, Ketten egy téren, Novemberben Sem gondolva hidegére A télnek, Összebújva A széppel Egymás kezét fogva. Akkor még nem tudtam a percek Könnyes emlékké lehetnek, Elillant szépségét felidézve Egy pillanat megőrződött … Olvass tovább

Az álomvilág

Az álomvilág Este mikor lefekszik a gyerek. Ágyba kerül neszel a csend. Álmaiban életre kel minden. A kisegérből hős lesz, beszél a farkas, barát az ellenség. Az álomvilág egész más világ. Képzeletünk szövi a fantáziát. Eljutunk a napra a holdon át. Azon túl a csillagokra látsz. A kicsi gyermek is csodákat lát. Álmában arca mosoly, … Olvass tovább

Szente B. Levente: Fűszál-ének

Szente B. Levente: Fűszál-ének Kányádi Sándor emlékére Néma tánca, bús emléke tájnak, szelíd szélnek – hangod már fűszál-ének. Örök fohász-virágkép vers-életed, mosolyod a csillagokkal egy csokorban. E föld-koronán égi jelként, az embernél is több maradtál.

AKI NEM TUD PANASZKODNI

AKI NEM TUD PANASZKODNI Emberbarát a szenvedő Hű társunk, a mindent tűrő, Neki is vannak bajai, De nem tudja, elmondani. Tekintélyes Bernáthegyi, Területét felügyeli, Élőlény erre nem jöhet, Mert az életével fizet! Emlékszem születésére, Magamhoz ölelésére, Tiltották! Anyja engedte, Kis bébit, lényem szerette! Barátom lett egy életre, Fark-csóválva, kifejezte, Én pedig csak simogattam, Jutalom-falatot adtam! … Olvass tovább

EGY RÉGI ÉRZÉS

EGY RÉGI ÉRZÉS Prizmába tört égbolton nyugszik a nap Felhőket kerget a langyos, kósza szél Minden oly sivár, mióta elmentél… Nyárból zord ősz lett egy röpke perc alatt Erőlködik a fény, miként bús elmém A madarak szárnya nem visz magasba Szívem a bánattól ketté-hasadva… Azt, hogy visszajöjj, oly nagyon szeretném Csillagháború dúl az égen-földön Szikrázó … Olvass tovább

Mélyen

Mélyen A pincében lomjaid között ott leszek gyűjtőszenvedélyed éketlen darabjaként: tetem. Helyezz a kazán közelébe, hisz ismersz örökké vacogtam, mint a bundás didergő király szeretet nélkül aranytrónján Grandpierre Cecília

Hervad már

H.Gábor Erzsébet Hervad már Színes rongy az ősz ruhája, dércsipkéket sző reája már a hajnal hűvös ujja, míg a szél a fodrot fújja. Dús az avar, halma sápad, szárazlevél illat árad, öreg néne fejkendőben sírdogál a temetőben. Elmúlik az ősz, s az élet, de a remény újra éled akárhányszor pusztul is el hited, mindig újra … Olvass tovább

Mert szép

Mert szép Az álom képe, hogy mit is jelent nekem? Szívem emlékkönyve kinyílik csendben. Előkerülnek a régi, kopott képek, vele az angyalszárnyú történetek. A lelkem is kitárja kapuit, mely ébren halott kicsit. A testem zegzugai békésen nyugszanak, fénnyel telítődve, megvilágosodnak. A képzelet nem tilt meg semmit, akarat nélkül csinálhatok bármit. Lehetek igazán szerelmes, lehetek gazdag … Olvass tovább

Baráti segítség

Baráti segítség Nyuszika sétálgat az erdőbe, Mikor meglátja a medvét, S nem tudja megállni, Hogy ne mesélje el történetét. Képzeld medve! Tegnap találkoztam lánnyal. Egész este táncoltunk, És nem két bal lábbal! Aztán hazakísértem, majd A hálószobába vitt, S olyan dolgot mondott, Amit eddig senki el nem hitt. Azt mondta: Nyuszika! Mindenem a tiéd! Nekem … Olvass tovább

Múló percekben

Múló percekben Rámolok, mi mindenem van, mit féltek, zenélődoboz, csilingelő dallam, itt a kezemben s láttam, beleférnek, ami értékem van, így ebbe raktam. Emlékek sokasodó sora ragyog, lelkem csillogó gyémántja a léted, ékszer a tegnap s lesznek a holnapok, de őrizvén, a féltve féltett fényed. Áradó napfény, simogató áldás, egészség, a jövő fontos alapja és … Olvass tovább

Búcsút int az Indián-nyár

Búcsút int az Indián-nyár – Stefanicus.h./Istvan H K ödvarázsban lebeg a búcsúzó Indián-nyár Ö römmel sétálok e tiszta, selymes világban D alolnak vidáman a búcsúzó vándormadarak V adludak vé-alakban húznak a fátyolos égen A ranyszínű levelek suttogva búcsút intenek R ozsdás avarszőnyegen ködvarázs terül el Á kom-bákom léptekkel haladok e Tejúton ZS ilipes patakhoz érve … Olvass tovább

Tán ott vár a csoda

Tán ott vár a csoda Mikor olyan valakiről szólnak az álmok, kinek szívét nem érheted el, s csak képzeletben élheted át a boldogságot, fájdalom lesz úrrá lelkeden. Egy ideig még hallod a hívogató hangot, de fán a csalogány hamisan énekel, talán sérti is füledet e dallam, valamiért mégis csak benne hiszel. De az idő múlik, … Olvass tovább

Akarok e még ?

Akarok e még ? Akarok e még, mint régebben olyan könnyen szerelembe esni, bár tudom ez nincs korhoz kötve, talán mégse illenék már bele az életembe Meg aztán ebbe a korban az ilyen csak plátói lehet, és mindig ketten kellenek hozzá, ami már csak ritka egy eset Ilyen korban már csak a lét határozza meg … Olvass tovább