Kriszti ébredése a járókában „PAPI!….PAPIM!…PAPILI!” Így kiabált a Kriszti. Hozzátette „JÖVÖK MÁL” Aztán várt a csöpp kis lány. Gyenge pontunk kiszúrta… Kedvességét fokozta. Olvadt szívünk.futott lábunk… Tovább egy percet sem vártunk. Ölbe vettük,átöleltük… Utána már le sem tettük. Játszottunk és nevettünk. Nagyon,nagyon szerettünk. Bár az idő gyorsan szaladt Kedvességed most is maradt Kövesdi Ferencné Teri … Olvass tovább
Nevetve jő ősz Renga-láncvers, európai stílusban… Nevetve jő ősz! Hűvös magabiztosság! Harmat pelerin. Langyos nappalok, Éjszakák már hűvösek. Vidám őszi nap… Majd megmutatja, Hogy átveszi hatalmat. Kezdi a korát… Felhők érkeznek, Szürkésfehér báránykák. Napot takarják! Szélviharok is Tömzsi tömegben jönnek. Hetyke nyegleség. Illeg-billeg mind, Összebújva táncolnak. Rázzák farukat. Adomákat hoz A szél. Süvítve mesél. Tudósítások. … Olvass tovább
Istenek madara Etelka Lám Paradicsomok hevertek lábaim előtt érett és szép szemek, leverte a zápor, lassan szedegettem fel a kosaramba. Az augusztusi szél esőillatot hozott, s a gyümölcsfákon pillanatnyi csend honolt, ekkor egy paradicsommadár szállt le egy faágra. Feltűnően szép azúrkék szemével és pompás tollazatával illeget-billeget majd parádés táncával kápráztatott el amig én mosolyogva ballagtam … Olvass tovább
Te vagy az ihlet Éjfélt üt az óra tollam lassan ki fogyóba, szemem is már csuklik, érzéseim nem hagynak aludni szívem egyre inkább vérzik, rolad szól e vers,minden sora , ha nem lennél e vers sem születne!
ÚTRAVALÓ NAGYANYÁMTÓL (ragrímekkel, banálisan meg nem is) Szállani kell végre s nem mindig zuhanni, maradni tudni s nem félve rohanni Szeretni merni s vállalni életet, felolvasztani jégcsap szíveket Fájdalmak ködét szerteoszlatni, s gyermeki hittel vágyni akarni újra meg újra játszani igaz játékokat, viharban állni villámcsapásokat Falak helyett hidakat keresni, a lélek dalát mindvégig őrizni mert … Olvass tovább
A pince Hároméves, mikor testet ölt benne a félelem. A pince, mert az sötét és nyirkos, mint apa keze, mikor úgy ér hozzá éjjel. Arca kavargó massza, szája mély üreg. Félni kell. Kis karja tehetetlen kaszál a sűrű rettegésben, anya sem segít, hasztalan sír, szavak nincsenek. Gyűrött rongydarab az egyetlen vigasz. Reggelre minden jó lesz, … Olvass tovább
Maradok Még nem ült le a por utolsó lépéseim óta. Még nem telt el oly sok óra, Hogy máris el kellene feledni engem. Szeretek. És sokáig szeretve lettem. Nem hányják majd rám ugyanott a földet, keresztet, Ahol egy fehér köpenyes szólt: megszületett! Oda már hátam mögülről tekintek csak vissza. Akkor még galambképű volt minden. Oly … Olvass tovább
Kőkereszt Kőkereszt márvány lapra írt nevek kő rengeteg túlvilági élet lefedett életek könnyáztatta helyek roskadt fa ágon a lélek didereg könnyemet szememből kilopja szívemet az elmúlás mardossa Kondoros 2018 október 27 Oláh Péterné Jantyik
MENNYEI SZERELEM Nézlek, nézlek, szép Kató! Szép vagy. Csodás. Izgató. Szítod, szítod gerjedelmem… Égess hát el, szép szerelmem! Látva látlak, szép Katinka.. Te szép szemed rám kacsinta. Tüzes csikó ágaskodik, vágyam érted vágyakozik. Szép Katinka, vágyva vágylak, hív a szíved, vár az ágyad. Vágyva nézek szép szemedbe: hadd röppenjek életedbe! Beröppenek szép szívedbe, vándorszívem ott … Olvass tovább
Álom-Világ Álom világban élünk, Mert álmunk jobb, mint létünk, Vagy csak azt hiszük könnyebb így léteznünk Hogy fájdalmat ne kelljen éreznünk. E világ elmossa szívünk mély vágyát, De felgöngyölíti az élet minden mocskát, Régi sebeket szaggat S közben teremti az újat! Álom világ könnyebb, Ettől még hullajtod a könnyed, Mert nem lesz könnyebb soha, Ha … Olvass tovább
Szeretném ha… Szeretném ha nem szeretném de szeretem! Nem tehetem… Nem is nézhetném! Mégis lopva rápillantok s ő rám. Lelke partjának kék szemű tengerében fürdök. Mosoly hegyének csücskén ülök. S onnan?Onnan siratót énekelek. Szeretlek tegnap és ma, holnap és a nélküled töltött minden nap! Szeretlek nem tudok mit tenni! Mondhatnám,hogy nem,de mi értelme?! Veled mindennek … Olvass tovább
Bizonytalanság Tépett, millió, lélek fecni, Bár hisz, de csendben kételkedik, A szívet apránként fertőző, A testet belülről mérgező, Mindig, mély bánatot okozó, Egy aljas betegség hordozó, Mint makacs vírus, parazita, Vérző húst zabáló bandita! Okokat keres, kutat, kreál, Jó, és a rossz között vacillál, Az elmében folyton motoszkál, A szív csak titokban vegetál Mint egy … Olvass tovább
Kiúttalan Előttem puszta sivatag. Mellettem néma vándorok. Mögöttem liheg bánatom. Én lehajtott fejjel állok fátyolos szemű árnyamon.
Emlékvers Itt állok ismét ugyanúgy tűnődve, tétován. Átölel lágyan, és mégis borzongat a félhomály. Fáradt árnyékot csal rám a hold. Már semmi sem olyan, mint volt. Könnyeim csendesen peregnek. A kereszten emlékeink feszülnek. Sóhajomból imát fonok, s remegő kezeimbe némán leborulok.
ÁLOM-VILÁG Álmodtam egyszer meseszigetet. Ott minden csendes, él a szeretet. Mézeskalács ház kéménye integet. Csodáljátok az álomszép életet! Mese szigetén minden csendes. Virágokon méhecske pihenget. Pillangó színes álmokat kerget. Az ég kékjéből a nap felnevet. Álmodtam meseszép szigetet. Valóságban mindezt meglelheted, minden napjaidban veled élhet. A képzelet nemcsak álom lehet. Álom – világ, álom -ábránd. … Olvass tovább
TAN-KÖLTEMÉNY Anyagi függetlenséget akartunk mindig is, még mások kárán szándékosan átgázoltunk! Senki sem lehetett eléggé őszinte beismerni elhibázott vétkét! Sorra jöttek fojtogató béklyóival gyanúsítható kétkedések! Gyanakodás nélkül már senki sem lehet eléggé makulátlan?! Rokonszenvező szeplőcskékből felépíti önmagát egy szorgos hangya-elit aki gyilkos szakmai professzionalizmusában önmagával is egyre csak hadakozik, s pusztítja az Emberit! Ösztönösen hibátlan … Olvass tovább
A Költő és a Vers Költő vagy, úgy hiszem. Mindig is az voltál. Versek nélkül is az, ezt biztosan tudom. Messziről érkeztél s egy távoli zsoltár hangjait követed e göröngyös úton. Minden költő lelke egy nyüzsgő agora. Játszótér, hol játszod a világ dolgait. Gyermekként bámulsz a szépre és a jóra, s a rossz dolgok fölött … Olvass tovább
Pacsirtaszárnyak Gyönyörű volt mezőm,mégis elvágyódtam, föl, föl, a magasba, hol a pacsirta száll, hiába simította bársonyos fűszál az igaz szeretettel minden porcikám. Nyílhatott köröttem százezernyi virág, nem vette észre magasba néző szemem, nem éreztem én földi rózsák illatát, a felhők habrózsája hívta lelkemet. Szárnyat növesztettem, a magasba szálltam, álmom röpített kicsiny pacsirtám után, felébredtem pőrén,és … Olvass tovább
Végtelen álom Ha tudnám, odaát végtelen álom vár, s itteni álmomat ottan is álmodnám, nem lenne kételyem, melyiket válasszam, magányos telemet, vagy ahol tavasz van… Ott hol a tavaszban mosolyod ragyogna, ott lennék forgója gyönyörű Napomnak, Holdamnak csillaga, mezőmnek virága, közös szép álmunknak, örök álmodása. 2018. VJ
A vágyak szellőjén Micsoda harcban tolongnak egyre megfeszült idegek vad rohamok , mennyi feláldozás ,révbe nem jutás mennyi hiányos képzelt sorsok. Micsoda tervek,remegő érzelmek fészket építsz édeset meleget , naponként tágul szemednek határa percenként dobog szívednek vágya . Sebesen forog lelkednek világa hiába kapaszkodsz szél viharában porként betemet megtört sugárban míg arcodon a mosolyt orkán … Olvass tovább