Ott bent

Ott bent Minden enyém,mi bennem van laza ,vagy sűrű dermedés kitárt tenyerek eres duzzanata, egy hatalmas láng-ez az egész. Mert úgy őrzöm saját énemet végtelen szegény gazdagságom tenyerem szívemen bezárul, mert ott van fájó tulajdonom. S kongó időknek zűrzavarában hol minden elvesztődik céltalan a perc csak enyém számlálhatatlan kavarodik az éjnek némaságában. Ott maradnak egymásba … Olvass tovább

Szabadság

Szabadság Dühödten csörömpöl a szélkakas. Vad szél vágtat, mint hóka paripa, kinek különös csillagocska homloka, nincs kötőfék, zabla, ember ostora. Csakúgy lobog a szélben a ló sörénye, ők ketten az örök szabadságnak része. Megbabonázva körültekinthet az ész, rég feledte, hogy emberben született bűn nélkül, szabadnak, hol szerezte a béklyót vajon, mi röghöz kötözte?

Hópelyhecske

Hópelyhecske Könnyű táncot lejtő hópelyhek ringnak, hó dunnás felhők tájra rásimulnak. Kavarog a fák közt szűzies fehéren, selymesen megfüröszt légies, ledéren. Pihe – puha paplan szeplőtlen, ártatlan, csalogat hívogat égi harmatban. Kandallók tűznyelve duruzsolva játszik, kint a hópelyhecske, vígan fogócskázik.

PIROSKA ÉS A FARKAS; NA MEG A TÖBBIEK

PIROSKA ÉS A FARKAS; NA MEG A TÖBBIEK A legrosszabb nekem az, hogy nem tudom, kit és miért gyűlölünk. Tán gyűlöljem a farkast, mert fölfalta Piroskát? – hisz csak éhes volt szegény. Vagy a Piroska anyját, akinek speed-tudata rohant a bódulatba? Tán nagyi volt a hibás, ki unokára vágyott, miközben megpróbálta leküzdeni a rákot? De … Olvass tovább

Csillagfény szonett

Csillagfény szonett Bárhol, a világnak bármely féltekén homályban kallódva gyakran ráébredsz, kalandos életed nem lovagregény, a hős nem mind nyer, s a többség mindig veszt. Vesztes szíveden a kéreg bár kemény, de apád s anyád soha nem feledve, csillagok ők az emlékezés egén, ahol sós fényük könnyed is lehetne. Eszmélésed óta mindig ott vannak (mint … Olvass tovább

Virtuália

Virtuália Hazug világban hazug szó, ennyit ér a két dimenzió, semmibe kapaszkodó kezek, ölelés nélküli hosszú éjjelek, bohóccá váló naiv őszinteség, igaz szóban is megbúvó kétség, hiteltelen hit, üres remény, örökös éjszaka, fekete fény, temetett tegnap, nem-létező holnap, üres füzetben feketén teleírt lap, ákombákom jelek értelem nélkül, hazug kérdés hazug választ szül, szerepjátszás dadogó amatőr … Olvass tovább

Csillagszórós karácsony…

Csillagszórós karácsony… Csengő- bongó karácsony. csüngő csengő csilingel. szalad a sok kisember. Száll az ének kiskarácsony, teremts békét e világon. Csillagszóró gyúl az ágon, aranydió ,gyermekálom a szívemet kitárom. Imát mondok Uram néked,hogy ne halványuljon égi fényed. Azután meg az lenne az álmom, legyen áldás a világon. Ne háborúzzanak az emberek, béküljenek az Istenek. Hallgasd … Olvass tovább

Mea culpa

Mea culpa Tudom, bántottalak. Ócska, fényes sztaniolba burkolt szavak, kibontva mit sem érnek. Fallosz-váró vulva-ének helyett csak kínjában vonagló lélek sziszeg. Akár kígyó is lehet vagy Évának kendőzött rossz Lilith. De a kígyónak is fáj, ha magába harap. Helyette inkább elnyelne valakit.

Ne hagyd

Ne hagyd Ne hagyd az időt semmibe hullni, földi életed hasztalan múlni! Amíg tart a ma, fogadd el hittel Isten kegyelmét, kitárult szívvel! Drága ajándék, Jézusban tiéd, járj a nyomába, nagy nevét dicsérd! Schvalm Rózsa (2018-12-29)

Az autizmus margójára

Az autizmus margójára Szememben könnyek. Apró, csillanó kis gyöngyök, éppen rájuk esik egy napsugár. Szinte tündökölnek. Máskülönben talán észre sem vennéd. Az előbb még nevettem? Nyugodtan ültem? Meglehet. Most könnyezem. Lelkemnek már szüksége volt rá. Megkönnyebbülés. Fellélegezhet. Jó ideje húzta már a bánat. Érzelmek, élmények kavalkádja, színek, fények, illatok, Szavak, gyöngyök, hangzatok, illanó kis gondolatok. … Olvass tovább

Anonim

Anonim Megrészegített, csúnyán elbánt velem, Hatalmába kerített, elvarázsolt Az eddig számomra még ismeretlen. Furcsán forog körülöttem a világ. Fejemben a gondolat összekuszált, Kezem kezemmel rémülten keresem, Szám szótlan, helyette a lelkem kiált, Orcám kezembe ijedten temetem. Könny könnyfátylat szőtt smaragdzöld szememre. Lényem egész eddig ez ellen harcolt, Nem készült e váratlan eseményre, De ha már … Olvass tovább

Cukrászda

Cukrászda Arról a napról írni olyan lenne, mintha beülnél a világ legmenőbb cukrászdájába egy este; Egy este, amit egy borzalmas nap előzött meg, aztán leülsz egy székre, puha, párnázott – kezedet tördelve vársz. Érzed, hogy már jó, de még gyötörnek a kétségek. Tudod, hogy sokba fog kerülni neked, de kiválasztod a legjobbnak tűnő süteményt. Még … Olvass tovább

Éjjeli dallam

Éjjeli dallam Ázik a kertben a málna, úszik a vízen a bálna. Fénylik a csillag az égen, árad a kis patak éppen. Éled a zöld puha pázsit, óvjad a rét üde fáit! Izzik a tűzben az élet, földanya álmosan ébred. Éjjeli csend ül a tájra, édes a gyermekek álma.

Szabadság… hmm.

Szabadság… hmm. (TANQ) Szabadság… vajh\’ mi az? Oly\’ mint a lekváros lángos? Egy különlegesség? Nem állandó a szabadság, Különös illatos vadság. * (10 szavas) Szabadság az emberek vágya, Örök Álma, Elérhetetlen, szívben lakó ideája! (Kínai forma=Vágyódás délre”: “Shiliuziling” 1,7,3,5 Rímképlet = aaxa x = végtelen) Az Vágy! Vallja kinek nincs az. Csak álom… Mert a … Olvass tovább

Elemek harca

Elemek harca Fenn, vad sziklákon rohanó szél dalol, sötét felhőfátyol szirtekre hajol, ébredő hajnal űzi az árnyakat, lenn a völgyben zúg a bőszült áradat. Vadvizek festik szürkére a tájat, kőbe vájtak kicsipkézve formákat, gyöngyöző vízpermet mohát fürdeti, kezdet és végzet a harcot sürgeti. Pusztító, tomboló viharok dúlnak, arany sugarak menedékbe bújnak, híd alatt a víz … Olvass tovább

Karácsonyi várakozás

Karácsonyi várakozás Örökzöld fenyőre…hópelyhecskék szállnak, a fák ünnepelve e nagy napra várnak. Mint a csillogó hó leszáll a fenyőre… úgy szálljon boldogság emberek szívébe! Szeretet és béke honoljon a Földön, éhezni és fázni, senkinek ne kelljen! Öröm a szívekbe,béke minden házba, ajándék is jusson a karácsonyfára! Alája kerüljön autó és baba,,, boldog legyen majd a … Olvass tovább

Félember

Félember S félember maradtál, mert tőlem elmaradtál. Hiába a sok szép szó, ha elnyeli mindet a feneketlen tó. Nekem tettek kellenek, elvesztettem a régi terveket, s majd ha újra felállok, akkor se feledlek, meglátod!

Mire jók az álmok ?

Mire jók az álmok? Így megöregedve mire jók az álmok, ha egyre kisebb a lehetőség, hogy meg történjen a valósulásuk De a napi gyötrelmeknél jobb, ha álmodunk, ami lehet ábránd, amiről úgy is tudjuk csak csalfa szivárvány Bezzeg régen sokat ért egy álom, ha nem volt túl merész egészen megtörtént, hogy beteljesedjen Hisz lépésenként egyre … Olvass tovább