Térkeret Közre fogja a képet a keret, Mindennap bejárom ugyanazt a teret, Keresek valamit, valami szépet, Ami érdekes, ami nem felesleges. De sajnos nem látok egyebet, Mint karóhoz láncolt ebeket, Megkötözött szabadokat, s Be nem teljesült akaratokat. Körbenézve látom az arcokat, Rajtuk a kezekkel megvívott harcokat, Minden ránc, minden karc, Egy-egy személyes kudarc.
Mindig vígan élek Nem vagyok a jónak elrontója, életemnek ez lett a mottója. Nem búsulok, mert rövid az élet, amíg lehet, mindig vígan élek. A párommal mulatni eljárok, az élettől sok örömöt várok. Ha a cigány húzza a nótámat, vígan verem össze a bokámat. Szeretem a vidám társaságot, nem lépem át soha a korlátot. Ha … Olvass tovább
Érző szívem Ne sírj mert akkor nekem is fáj! Ez egy elátkozott bűbáj. Rád nézek és már sírnom kell, ez az egyetlen ami tőlem tell. Nem tudom jó vagy rossz érzés, de nem áll el a szívemben a vérzés. Le akarom venni a válladról a terhet, viszont egy magam fajta ilyet nem merhet. Miért is … Olvass tovább
Jó lenne Hideg házba, meleg kályha, sok-sok fával körbe rakva, eső ellen, nagy esernyő, ne áztasson el az eső, hideg szélben, vastag kendő, fejre, nyakra tekerhető, szövetkabát vállaimra, combomat is betakarja, erős csizma lábaimra, lucskos havat megtapossa, puha kesztyű kezeimre, csípős hideg ne érhesse, napszemüveg szemeimre, téli fénytől jól megvédje. Mennyi minden kéne még, sorolhatnám … Olvass tovább
Ez még a tél ez még a tél itt-ott fehér durcás hideg minden ideg- szálam feszül szüntelenül kételkedek – milyen legyek tél is legyint fázok megint lúdbőrösen túl gőgösen teszem amit kész dinamit felrobbanok mert olyanok… rút részletek belé veszek jeges szavak tán igazak de megfagyok még itt vagyok szó elvetél apad a tél 2019.01.23.
Fejre esett Pilláimat lassan kitárom, vizsgálom, ez az én világom? Csodálkozom s gyorsan bezárom, azért ezt furcsának találom. Ég helyén tán a földet látom? Kiráz a hideg s jobban fázom. Gondolkozom, vajon ez álom? Kíváncsi lett a pillantásom. Így a két karomat kitárom és szeretetemet sugárzom, benne önzetlen barátságom: lelkem egyik részét feltárom. Mai ébredésem … Olvass tovább
Hópelyhek Friss hópelyheket hozott a hajnal ismét beköszöntött hozzánk a Tél s hófehér csendben megállt a szél. Csillingelt a szán, mely hozzám hozott csillogó fényt játszott kék szemed szőke hajadon kis fénysugár kalandozott. Kint havas fenyők árnyéka táncolt a tó jegén víztükrén a Nap aranyló fénye ragyogott. Göteborg 2019.01.27 Lám Etelka
Kis-angyal! Így 70 fölött… öregség mindig győz (9 soros) Te, édes Kis-angyal! Megállóban láttalak, Finoman gusztáltalak. Te, édes Kis-angyal! A képzeletem beindult, Ismerkedési vágy lódult… Te, édes Kis-angyal! Sárga villamos, megérkezett Szépséges lényed… tünedezett! * Megállóban várok. Most egyedül nem vagyok, Gyűrött arcán lét ragyog. Várom a villamost. Csendesen néz… talán… az ám! Pedig lehetne … Olvass tovább
Emlékeim Virágos rét…ringott, mint a tenger, Ennél szebbet nem látott az ember. Nekem gyermekkorom megadta e csodát, Emlékeim kísérnek életemen át. A mezőn virított pipacs és szarkaláb. Selymes búzatábla integetett odább. Kezünkben csokor,fejünkön koszorú. Nem volt az életünk minekünk szomorú. A sok kis pajtásból .mindig volt egy néhány.. Szerettünk játszani,boldog volt valahány. Röptettünk katicát, a … Olvass tovább
Természet színpada Aranyló sugarait ontja a Nap, A távolba a Szél játszik A lombok alatt. Szól a harang, mely oly távoli S, búcsúztatja a nyarat. S, megjött Ő! A hideg, s rejtélyek Asszonya, A varázslat, s káprázat hatalma. Reggel, szürke köpenyével fedi be a tájat, Majd a Nap éltető sugarával Látja el a fákat. A … Olvass tovább
A francba Az éjjelt lebontó pirkadat ködében, Túl az álmaimon – mérsékelten ébren. Álmaim milyenje új napomnak kulcsa. Azt érzem ma reggel, hogy valami furcsa. Magamhoz tér testem, úgy szint kevés agyam. Nem tudom még mért, de furán érzem magam. Aztán rájövök és földre esik állam: Vagy negyven centit lóg túl ágyamon lábam. Ez úgy … Olvass tovább
Elmondani Szívemben cipelni téged, összeszedni minden szépet, azzal lopva betakarni… és élni csak így akarni. Egyazon irányba nézni, elindulni régi-régi úton lassan összeforrni… két szál virág egy csokornyi. Szeretni ahogyan kéred, méltányolni minden évet, időt szánni, kimondani: Te kellesz nem másvalaki. Csendesen kerülni ölbe, észrevétlen fonni körbe, mindig mindent beleadni… s ha muszáj lesz… hátrahagyni.
Képzelet Gyűrött párnámon velem sóhajt a reggel, pillámon még iitt a csend, senki nem felel. A nap fényében álmot sző a képzelet, mindent belep, majd a reggellel elsiet. Szobámban a tegnap emléke szendereg, kábultan nézem, testem-lelkem megremeg. Az ébredés árnya lassan kúszik felém, angyalszárnyakon jő, hogy majd felébresszen. Halvány pírja szemembe szökve felragyog, múlik az … Olvass tovább
Téli szerelem Amikor erre járok, A parkban sétálok Meglegyint a szellő S emlékekre találok. Előttem van még A park és színpad. Címer van a helyén, És a leomlott falak. S az emlékek suhannak A legszebbet felidézem. Itt történt az első csók Indult egy téli szerelem. 2018.10.29.
Talán Mivé leszünk, ha ily kegyetlenül, s kiégve járjuk drága sorsutunk? Szeretni kéne, ámde nem tudunk – a gyűlölet mindenre rávetül. S a Nap, mivégre van, ha nem ragyog? Az álmainkat mért temetjük el? A sok gonosz szó tettre feltüzel – mit ér a jó, ha mégis rossz vagyok? Az Úr, szorítva fogja két kezünk, … Olvass tovább
Felfalnám a háborúkat… Felfalnám a háborúkat és kiköpném az életet. Elég volt a temetésből! Emberfia így nem lehet! Nézz csak körbe szép hazádon, bolygónkat már emészti a gyűlölet. Sárga láztól ég még gyomra mert a kapzsiság az eltemet. Puska ropog erre-arra, gyermektestek fekszenek. Anyák sírnak földre hullva, de a „Megállj”, „Elég” elveszett. Ki hallja meg, … Olvass tovább
Fény derült Ember akarok maradni, az embertelenségben. Magyar krónikás kereszt, a keresztrejtvényben. Hazám keresztútjain, soha el nem tévelyedve. Magamból adva akár Ady, papírra lelket vetve. Egy Istent ismerek, mert mindenkit nem lehet. Intés az őrzőkhöz, a fájdalmas lelki sebhelyek. Elhanyagolt véres szívünk, költői sóhaja jelem. Klasszikus líra olvasva, mentora tanít nekem. Akkor sincsen vége semminek, … Olvass tovább
Zárlat Meghalni kéne, egyszer s mindenkorra, hogy ne legyen többé élvezet, se kín, tán megállni, ha éjfélt üt az óra, s boldogan játszani a szív húrjain? Temérdek kérdés, és megannyi válasz, az énkép nem enged, agyafúrt egy ész, indulásra készen szemed még száraz, mert belülről zokogsz, hisz remeg a kéz. Az utolsó időket éljük – … Olvass tovább
Kezelhetetlen Száddal kezemen Belsőd kezelem Símogat. Fegyelem. Ím fél elem a félelem De, ha kártevő a karja, S túlzón akarja Pihenj le a padra Mielőtt elapadna, Mert szíved, a kert S ha kellőn földelt, Nem kell a meggylé, Ne úgy váljunk eggyé Nem kell a jó az úgy Se feszült, se fellazult Én meg nem … Olvass tovább
KÜLÖNÖS BARÁTSÁG Élet és a Halál, karon fogva járnak, Fel sem foghatjuk még, mely Barátok várnak? Ő az ellenségünk! Még hogy a Barátunk? Ő lenne az első, akit ki is irtunk! Sosem gondolunk rá, mintha nem létezne, Pedig nyomunkban van, kísérget Őkelme! Jobb is, ha nem tudjuk, életre születtünk! Ha baj ér bennünket, megszakad a … Olvass tovább