Álarc: Hetedik történet (Az öreg a 66-oson)

Kamaszként egy külvárosi középiskolába jártam, amitől igen messze laktunk, így mindennap buszra kellett szállnom. – Az „ördögszekér” – csak így hívtuk egymás közt azt a sárga kopottas járatot, ami eredetileg a 66-os számot viselte. Az intézmény központi helyet foglalt el Rögháton, melyhez egyébként csak néhány utcácska tartozott. Lakói többnyire idősek voltak, akik azon a néhány … Olvass tovább

Álarc: Hatodik történet

Zita mindig meg akart felelni. Mindenkinek. Haját szoros kontyban hordta, követte a divatot, és állandóan fogyókúrázott, hogy karcsú maradjon. A munkahelyén nem keresett sokat, de hetente akár több napon is túlórázott, hogy főnökeinek a legszűkebb határidőket is teljesíthesse. Egyik vasárnap reggel, mikor a szünnapja után is fáradtan ébredt, megrökönyödve nézett bele a tükörbe. Számolta a … Olvass tovább

Álarc: Ötödik történet

Gergő tanév közben került az általános iskola második osztályába. Városból költöztek falura. Rossz volt neki eljönni az iskolából. Sok barátja volt. Szülei a faluban kaptak állást, jönnie kellett. Félve ment osztálytársai közé. Félése be is igazolódott. Az osztálytársaknak voltak már barátai, ő egyedül maradt. Meg azért is, mert nem volt jó tornász. Előre rettegett egy … Olvass tovább

Álarc: Negyedik történet

Elérkezett a farsangi időszak, itt a tél vége. A hagyomány szerint a népek ilyenkor álarcot öltenek a tél elűzése érdekében, hogy megérkezhessen végre a várva várt tavasz. Általában ez jut az emberek eszébe, ha meghallják az álarc szót. Jöhetnek az álarcos bálok, kezdődhet a mulatozás. Nekem azonban egész mást mond ez az egy, nagyon egyszerű … Olvass tovább

Álarc: Harmadik történet

Az ideiglenesen Budapesten tartózkodó csámpasárosi küldöttség ezen, a jellemében már kétségkívül hétvégi, bár még pénteki napon – tekintettel a fogadási csalásokból tartott délidői fogadást kiheverését – a családfagyár tejhatalmú, csalárd elnökéhez, Tohonyai Töhötömhöz volt hivatalos. A vezérkar a főépület magasföldszintjén berendezett gyanúsan házi jellegű kaszinónak tetsző teremben látta vendégül az ellenzéki látogatókat. A főnök persze … Olvass tovább

Álarc: Második történet

„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében…” /Shakespeare/ Belenézek a tükörbe, látok egy arcot. Két szemet, szemöldököt, orrot, szájat. Hozzám tartozik. Néha mosolyog, néha szomorú, néha sír, időnként nevet, még a könnyem is folyik, aztán meg közömbös. Ha fényben nézem jobban látom … Olvass tovább

Álarc: Első történet

Állok és nézem a képet a falon. Rásüt a nap, szinte életre kelnek a színei. Ha hunyorogva nézem, akkor szinte életre kelni látszik a nő. Várom, hogy kiszálljon a képből és megjelenjen a szobámban. De nem történik semmi ilyesmi. Állok és nézem. Közben pedig az idő elmosódik, és én újra Velencében vagyok… 17 évesen jutottam … Olvass tovább

A nap ígérete

A nap ígérete A napot vártuk, hogy cselekedni tudjunk Megannyi ember kiket még csak nem is ismertünk. Szállt szembe egy elfajzott emberrel s annak rendszerével. A hangulat a tetőfokara hágott s mind hittük Mit jónnak véltünk. Remegő kézzel fogtam a tollat mely a sorsra befolyásolólag hat Hat. Remegő kezel de dobogó szívvel indultam útnak még … Olvass tovább

A kocsmában

Dominik és Kamilla már évek óta jó barátok voltak, még a középiskolában ismerkedtek meg de ennek is már öt éve. Gyakran eljártak moziba, színházba és kocsmákba, hogy levezessék a feszültséget a mindennapi problémáik miatt…na és persze hogy beszélgessenek egy-egy ital társaságában. Ez is egy ilyen este volt. A megszokott helyükre mentek a 9-es Pub-ba, ahol … Olvass tovább

Tönkrement hangszer

Tönkrement hangszer A szerelem egy gyönyörű dal a zongorán, Még akkor se áll meg, ha a dallam abba marad. A fekete és fehér billentyűk játékát Néha a csend töri meg, de a dallam akkor is ott marad. Fekete billentyű vagy a zongorán, Szemben az én fehéremmel. Ha nem vagy velem, akkor is vágyom rád, Nem … Olvass tovább

A margaréta-gyilkosság

A margaréta-gyilkosság Meglesett a tizenkilencedik tavaszom csendesen, puhán, elsepregetve a tél ólomszárnyait vadvirág mosolygott rám sután. Apró szirmaiból nem áradt negédes kísértés, jelenléte a méheknek sem lett létkérdés. Ezért vártam, hogy lekonyul majd zsenge kis szára, min hajnalonként meg-megcsillan a pára, De ő virult csak halkan, rímtelen, az alkonyban macska surrant el hirtelen. Megelégeltem hogy … Olvass tovább

Asztrál

Azt hiszem minden további nélkül kijelenthetem, hogy őrült vagyok. Na de nem azon az elviselhető, leányarcokat pirongató módon. Nem. Sokkal villonibb formában testesül meg bennem ez a cseppet sem kellemes állapot. Most biztosan azt gondolják: ugyan, a kijelentés alapjaiban hibás. Egy őrült ugyanis nincs tisztában őrült mivoltával! Na már most, kedves Kétkedők, itt leledzik tudatom … Olvass tovább