Esős, borús napok Változékony szeles idő, Eső, jég is jöhet elő, Hóvihar és kánikula, Ez hazánk időjárása! Nagy szerencse, adjunk hálát, Nem látunk kitörő lávát, Nem visz el tenger-áradat, Házaink épségben maradt! Reggelente vizes minden, Kitörően örül szívem, Éjjelente esik eső, Ennél nincs is jobb éltető! Segítsd életünk Természet, Köszönjük Napot, Esőket, Csupa öröm, virág, … Olvass tovább
Magad vagy a csoda… Ha majd csillagok vezetnek És senki nem lesz veled, Ha mély magányba burkolóznál, Csak nyújtsd felém a kezed! Ott leszek és átsegítlek A gőgből épült gáton, Csalfa, rideg, hamissággal Töltött ingoványon. Amikor angyalok csókolnak Mosolyt az arcodra, Bíborfátylat terítenek Hideg hajnalokra. Mikor szíved könnycseppjei Jégcsapokká válnak, Jégvirágot csepegtetnek A dermedő világnak. … Olvass tovább
Sebvers A szó ezernyi sebbe mélyül, s kotor magának fészkeket; az fáj, amit kimondasz végül, vagy az, mit érzek s észlelek? Lehűlt a város, nyurga álmok szaladnak szét a házfalon; ne félj, utadból félreállok, s helyem, bár nincsen, átadom. De tollamat, ha fénybe mártom, a csillogása nem kísért; én nem tudom ma sem, barátom, ki … Olvass tovább
Lila szonett Arcomon delelnek hajam árnyékában a gondok kiülnek homlokom padjaira apró izzadtság – cseppek lila fényben őrzik perceim kis puli szerelmek terelik egybe órákká csahos ezüstharangok. Kérődznek csöndben szoknyámon halk mosoly-ráncok blúzom alá hevernek pilledt szél-csordák kúsznak combomra lila fény-indák pislákolnak mellemben halk sóhaj-lángok. Futnak szememen boldog staféta árnyak váltják egymást lila éjek és … Olvass tovább
Hegek Az első metszés, az fájt a legjobban, mélyre hatolt és hiába is titkoltam, utána egy rémes var maradt. De a var – lassan heggé szelídült, itt van ma is a blúz alatt, ha idehajolsz, biztos látod, nem csak a rémült, megcsonkolt hiúságot. Az első – az nagyon fájt, a másodiktól vaddá váltam, a sokadik … Olvass tovább
Feleséged voltam Nemrég találkoztunk még egyszer hiába vártam ,észre sem vettél a tömeges céltalan lézengésben, mint egy idegen meredtél felém. Hálátlanul ajándékoztam neked mint tündér,sorstól adott kegyet te aki minden barátod feleségét megkívántad, hitted hogy begerjed . Dali férfiból hajlott hátú öreg lettél hajszálaid között nő takaros szünet, Casanova elfáradt, nem vagy kivétel nem vagy … Olvass tovább
Apeva II. Fű zöldül. Hajnali harmatcseppek bánatot sírnak. -:-:-:- Kő vízben sodródik. Partot érve, révbe megpihen. -:-:-:- Víz tiszta áttetsző tükörfátyol, könnyesőt hullat. -:-:-:- Tó kerek tükörkép. Lent a sötét. Mélyfeketeség. -:-:-:- A napfény tűzmeleg. Reá vágyunk tél hidegében. -:-:-:- Az idő végtelen gyorsan suhan. Röpke pillangó.
Párosan repülünk A kettéosztott félhomályban hajnalcsillag vár, felhővel terhes éjszakából áthajolt értem egy angyal, talpig fehérben. Párosan repülünk az égen, ellenirányban reccsen a kék, palástját én megérinteném, hol a fecskék fészket raktak, hol pipacs nyílott, szerelem. Oly ismerős az érzés, a csend, kihullott tollak lengenek, maradjak vagy felejtsem el, ha otthont másutt nem lelek. Fáj, … Olvass tovább
Reggeli gondolatok Rossz után majd jöhet jobb is Pókhálót sző rám a közöny Sötétség erőit levetkőzöm Ma újra együtt lélegzünk Hidd el, mindig van remény Újra kezdve, ott ragyog a fény S míg örömkönnyem alatt Meghajol a fűszál is A virág friss szirmot bont
Közelítő nyár Itt a tavasz, ugye látod már? Táncot jár az égen Tucatnyi fénysugár, Itt a tavasz, ugye hallod már? Madarak énekére Ébred a táj, Itt a tavasz, ugye érzed már? Virágzó nektár Illatával száll, Itt a tavasz, ugye látod már? Zöldülnek a lombok, S velük a határ, Itt a tavasz, ugye hallod már? Zúgó … Olvass tovább
Az Ajándék Egy lelkembe maródott érzés utamon mindig is elkísért, bennem lapult s egyben körülvett: most már tudom, hogy ez mennyit ért, most már ismerem e kincsemet, mi bőrömbe beléivódott, adomány, mit nem felejtek el, sem a szülői kart, mi óvott. Ezt nem veheti el senki sem, híg velőmig, csontig átitat. Ajándék. Nincs rá szó … Olvass tovább
Arc-tettekig zsibbadt lélekkel egymás őszinte szavaiban is kételkedünk. A remény ódon vaskelyhébe töltött ember-bizalom hamar kibillen s eldőlhet saját szilárd tengelye körül! Bordáink antik ketrecében idegeskedő, rohanó, időzített kattogás figyelmeztet folyton: ,,Jobb volna kímélni s vigyázni míg lehet!” – Sokszor csendesedik holnapok súlyaival újrakezdhető létünkben az érthetetlen, csélcsap rohanás! Fika-leső, beszűkült látókörökben nehezebb érvényt szerezni … Olvass tovább
Semmi sem az Lábával felfelé kalimpál a világ, mint kivénhedt szajhák, rutinból szerelmet vadászva. A hanyatt esett bogár is fogódzna valami fűszálba. S ha végül talpra áll, arra a levélre száll megint, ahonnan leesett. Ostoba ösztön vagy öngyilkos baleset? Vagy fejre állva értelmet nyer az érthetetlen is? A hamis igaz? Az igaz hamis?
APEVA Cím nélküli vers Míg nézem szemeit, kiolvasom gondolatkönyvét. xxx Egy gerle turbékol. Eldalolja szerelemdalát. xxx A tavasz gyönyörű. Kék ibolya nyílt fatövében. xxx A rétek virágtól tarkállanak. Csobog a patak. xxx Én érzem tavasznak lüktetését. Újjászülettem. xxx Míg látom a napfényt, gazdag vagyok. Megvan mindenem… xxx A szélben kavarog virágszirom. Kizöldült a fű. xxx … Olvass tovább
Erdőnek, mezőnek,… Zöldülő fű illata tavaszi szél sóhaja százszorszép fehérben tulipán nyiladozik a fényben koronát tett fejére a rózsa barack fák lilába borulva tavaszt színeznek napról napra a csillagok is fényesebbek a hold meg olyan nagy kerek lett a nap sugara ontja a meleget eső felhőket most ne is keress most minden így tökéletes hagyd … Olvass tovább
Csodára várva Egy öreg fűzfa tövében, patak partján üldögéltem, a víz lassan csordogált, – kövek állták az útját, akadt köztük kerek, görbe, jól elvoltak a mederbe, ezer színben tündököltek, napfény öltöztette őket. Szitakötők és pillangók, vidám tánca elbódított, arcomra hűs vizet locsoltam, lágy szellővel szárítkoztam, majd áhítattal vártam, hogy felcsendüljön az angyalok varázslatos éneke. Álmom … Olvass tovább
Tavaszi szél A tavaszi szél kergeti a vetésbe kószált bárányfelhőket, Föltehetően, szeretné hátulról kicsit megrugdosni őket! * Tébolyult a szél Új létnek, vadul örül. Kék ibolya él. * Szél végigfut Erdőn, barázdák során… Friss illatot hord… * Szemenszedett az eső, mit összesöpörtem betonról, Mert úgyis kevés… szárazságot nem veri le homokról. * Szakadó eső Áztatja … Olvass tovább
Érintésed érzem Árnyakba olvadó, halkuló zajok, a szürkeségben bíbor nap andalog, fák közt rózsafényben bujkáló alkony, táncot jár süvöltő szél a fájdalmon. Érintésed érzem – szenvedély lángol, feltörő emlék újra hozzád láncol, zafírkék égre felhők fátyla borul, kóborló szívem itt marad zálogul. Csalogat újra a fénylő messzeség, átkarol kezed – jó ez a csendesség, selymes … Olvass tovább
Álmodj álmot Álmodj álmot magyar égre, fényes napot a jövődre! Egy nemzetet szép hazádba, igazat a hazugságba! – Őszinte szót tiszta hitet, benned égő magyar szívet!! Amely nemzetedért lángol, s nem az önző politikától! – Nem fertőzi meg az érdek, amely pénzért megvesz mindent! Mert e lélek nem eladó, a hűsége szent és való! – … Olvass tovább
Nóri és a bogarak Iszogatás közben, Megemlítettük Nórit. Beszéde még nem tiszta, De nem lehet megróni. Alig négyéves még csak, De be nem áll a szája, Elmesél mindent a mamának, És néha felmászik a papára. A bogarakat nem szereti De melyik kislány igen, Fél mindegyiktől, mert Neki szinte mind idegen. Az egyiket átnevezte, úgy Hogy … Olvass tovább