Láncok

Láncok Élet egy rohadt könnycseppben, boldogságom lánca sok résekkel fájlalom azokat kik elengedtek, ma szeretem kik fogják kezem. Ma egy kereszt nőtt ki belőlem a vak boldogság szent keresztje, sors nélküli világban kell élnem nehezékem más lánccal keverve. Szerencsekockát vakon perdítek, de nem lesz semmi nyereségem a magányon túl ahol áll keresztem csak te vagy … Olvass tovább

Ébredések

Szokatlan csend ölelte körül, amikor felébredt. A sötétített szobában állt a levegő. Nem érezte a szokásos parfümillatot sem. Szeme az órát kereste: 9:00 Halványan emlékezni kezdett az előző estére. Egy bárban voltak, öten-hatan. Új sikerüket ünnepelték. Cégük végre kifogta az aranyhalat, az üzleti világ egyik legnagyobb óriáscégével kötöttek reklámszerződést. Szerette volna elmesélni Katy-nek is, de … Olvass tovább

Hangaszál: 4. rész

4. Másnap az új órarend szerint tanítottak, sokkal kevesebb munka terhelődött Mártára. Órák után Johanna kérte Mártat, hogy menjen el vele ő kilovagol. – Szereted a lovakat? – Biztosan, még nem voltam a közelükben. – Akkor most gyere és ismerkedj! Elivel elővezetette Johanna a lovat, és kérte Mártát, hogy simogassa meg a ló fejét. – … Olvass tovább

Talány

Talány Ne kapj el ha zuhanok, Kérlek! Én épp utazok. Élvezem a szelet. Hallgatom, ahogyan a fülembe nevet. Most is rád gondolok És elmosolyodok. A nagy Ő-t megidézem, S csókod ízét érzem. Egy kitalált személy, Aki sosem lesz enyém, Hisz nem is élsz talán. Az egész egy talány. Te csak a fejemben vagy, Egyes egymagad. … Olvass tovább

Vagyok…

Vagyok… Ma még vagyok… ki tudja, holnap leszek-e még, lelkem vacog… legbelül fagy még, dacol a jég. Ébredj fel hát… körben ezer-szín csodás világ, ragyog terád… mezőn nyílik a tavaszvirág. Jer velem hát… erdőben vár ránk ezer csoda, öleljél át… fény- és árnyjáték, menjünk oda. Halld meg hát, halld… ágak hegyén a rügyfakadást, lásd meg … Olvass tovább

Sárga vers

Sárga vers Sárga bodza tenyerén cseppen a sárga csend, sárga, puha por fut sárgán a sárga réten, a szél felkap egy kisded sárga szirmot, mikor épp könnyezni kezd az ég. Langy esőben lágyan szendereg bodzabokorban a sárga nesz, sárgarigó virraszt és a sárga rét.

Elveszve

Elveszve Fuldokló könnyet rejteget zárolt mély fájdalom, Szerelmes mámor táncát réges-rég nem táncolom, Sajogva kiállt bennem mérgező felismerés, Életem torzuló véghajrája olyan kevés. Vágyak ízei, már csak emlékképek rabjai, Jelen időben szerelmet nem tudok vallani, Halkuló szavam már halódó puszták bogáncsa, Kiszáradt pataknak is hangtalan csobogása. Valaha zubogó árral sodortak érzékek, Szórt mosolyommal festettem sötétségre … Olvass tovább

Másenyka

Másenyka “A táncosok a díványon alszanak.” (Nabokov) Alszanak a díványon a táncosok két óra van még reggel nyolcig A vonatzaj átgázol a panzión. A haldokló költő szíve a szakadékba hull, útlevél nélkül is célba ér Az elhagyott nő hangtalan zokog két mutatóujjal a falon. Az ébresztés csak tizenegykor jelez a férfi a vonathoz siet. A … Olvass tovább

Egy pillanat az időből

Egy pillanat az időből Egy pillanat az időből- fájdalmas, pillangó szárnyán repül ,siralmas sokszor letepertek,de felálltam bennem maradt sok édes kívánat. Földbe temettem a heveny lázakat értelemben vett rendhagyó vágyakat, pillanatnyi szerelmünk szürke arca megemésztett bocsánatok kudarca. A véget nem érő éjszaka rohanása undorral telt menekvés robbanása, semmi bűnbánat, csak durva szavak akadnak belénk-sejtelmek borzalma. … Olvass tovább

Láncok 2.

Láncok 2. Valami ádáz hatalom uralja lelkünk. Gonosz hatalom, mely gúzsba köt, rabságban tart. Saját konvenciónk rabságában bilincsként kattan ránk, apró láncszemenként fűződik fel. Szabadulnál, tépnéd le erős akarattal, zavar a csörgése, szorítása szinte fáj. Valami tetsző hang súgja egyre füledbe, Szabadulj, szabadulj végre, egyenként tépd le! Vágyod a csengését, láncaid ragyogását, Mert ezen a … Olvass tovább

Láncok

Láncok Az én láncom sokféle, Arany színű emléke, Ezüst a múlt jelképe, Gyöngyből van mindenféle. Láncra vert a szerelem, Soha én nem feledem, Évek óta egyet állt, Igaz, hogy már berozsdált\’. Megcsörgetem a láncom, Aranyhalat halászom, Kerekes kút, vizes lánc, Vödörről jött a zománc. Kötéltáncot nem járok, Boszorkányt rád kiáltok, Szalontáncot nem várok, A srácok … Olvass tovább

Megbúvok a sorokban

Megbúvok a sorokban Megbúvok, a sorokban mit olvas szemed, Ott vagyok a szóban, még ha el sem hiszed. Vágyam nem más, mint örök barátságod, Magamba zárom, áramló világod. Mond, milyen zenét súg a Te véred? Kié a fény, mely felemel Téged? Gondolatim benned kelnek útra? Mi a helyes, valaki megmondja? Őrizlek versemben, őrizlek szívemben, Álomcsepp … Olvass tovább

Június

Június Megjelent Június, csillogó pompával Búcsút int Májusnak, csábos mosolyával Kinek vihar tépázta fényes palástját Elmosta az eső, virág koronáját Csillogó szemével letekint a tájra, Égiek könnyeit, majd ő felszárítja. Izgatottan várja Medárd neve napját, Megnyitja e ő is egek csatornaját. Pünkösdöt köszönti pünkösdi rózsával, Megtölti a teret édes illatával. Cseresznye piroslik fenn a magas … Olvass tovább

Apevák

Apevák Lánc, Kötöz Megbéklyóz Bilincsbe zár, Testet lelket öl. * Lánc, Kékes Fehéren Ágaskodó Havas hegygerinc. * Lánc, Arany Nyakékszer Ha rajtad van Fényesen csillog. * Lánc, Pitypang Sárguló Gyermekláncfű Virul a réten. * Lánc Amit Nem látunk, Szeretet szál Ápol összeköt.

Üvegfodrok

Üvegfodrok Kínoz a gondolatok hangja, mint a Halkan sóhajtó kísértet-éjszakák A szőnyegen elmosódik a minta Tarts velem egy utazásra, mire vársz? Nem tudhatom, vajon itt kell-e lennem Unottan ülök, húz össze a hurok Egy ideje nem vagyok toppon fejben Néha úgy érzem, darabokra hullok Oldódnak az elmedarabok Szétmossák őket a tűbe zárt gondok Mint a … Olvass tovább

Csendben, halkan szól egy gitár

Csendben, halkan szól egy gitár Csendben, halkan szól egy gitár. A trombita feleletével még kivár. Halkan kúszik be egy dallam, És beléd ivódik visszavonhatatlan. Mikor kottán olvasod a zenét Talán nem érzed az erejét. De ’mikor hallod a füleddel, Nem bírsz a hevülettel. Remekül hallod a zenét, Szíveddel érzed az ütemét. Lábaddal dobolod a dallamot, … Olvass tovább

Ha

Ha Ha úgy akarnád, hogy legyen sötét az éj, mind a tíz körmömmel kaparnám le a holdat meg az összes csillagot az égről. S hogy csönd legyen, föltartott kezemmel csitítanám el a varjak károgását. Hideg van. Hogy ne fázz, szememből csiholnék tüzet neked. A hajam lobogása mellém melegítene, hogy megint szeressünk élni. És akkor fenéken … Olvass tovább

Álmodozók

Álmodozók Álmodozó embernek Ritkán boldog a szíve. Menny kapuját keresi, Megjárja a poklot is. A lehulló csillagot Elsiratja oly sokszor. Ám azt, ami fenn ragyog, Minden este látható Nem csodálja nyár esten. Álmokat sző csendesen.

Május hozott

Május hozott Május hozott, arra nézett, Zöldellt búza, még nem érett, Júniusod tengersárga, Illatteli fénnyel járva, Aztán júliusban kékben, Zölded kevert víztükrében, Augusztusi forró árnyat, Forrás vízzel összejártad, Szeptemberi színes csended, Mintha most már őszbe enged, Októberi tüzes sárga, Kéklő virágod ha látja, Jönne reggel, jönne este, Levelektől szinte fázva, Szelídséged összezárna. 2018. Sz Zs

Egy évnyi magány

Egy évnyi magány Télen kezdődött ez a nem múló magány, ekkor vitted magaddal az álmaimat, s ekkor lettél a valóságból talány, s kitépted örömtől repdeső szárnyaimat. December volt, jöttek a fagyok, s hó hullt, s reszkető szívem vacogva terád várt, s mosolyoddal hitegetett az édes múlt, de a remény, újra tova szállt. S tavasz jött, … Olvass tovább