Könyvajánló: Védjük magunkat!

“A tudósítások, beszámolók, és esszék emberi sorsokat mutatnak be. Apró kis szilánkok a mai kor pillanataiból, szomorú aktualitásokról, és boldog eseményekről, amelyek meghatározzák mindannyiunk életét. A komoly gondolatok, fájdalmas igazságok mellett azonban a humor is fontos szerepet játszik a kötetben, oldva a feszültséget a könyv olvasói számára. Jól megírt kidolgozott írások, amelyeknek mondanivalója, kifejező problémaábrázolása, … Olvass tovább

Vajúdó felhők

Vajúdó felhők Vihart vajúdnak fekete felhők, zorduló szél fröcsköl hideg esőt, ahogy sodródik a Balaton felől. Dörrenő eget villám hasít, lángoló alkonyt az égre vetít. Vöröslő leplét mossa a tóba, emlék-könnyeim vérként csorgatja. Habokba veti tisztulni szívem, horizontra feszít villám-kereszten. Csillagtalan mennybolt rejti a Holdat, lélek-utazó sem lelhet így utat. Csituló szélben felhőfátyol lebben, pár … Olvass tovább

Szerelmünk

Szerelmünk Volt már folt a szivárványunkon, ott díszelgett, mint egy sáros lábnyom, akkoriban nem tudtam elfogni a tekinteted, elfordultál attól, ami régen szép lehetett. A legmélyebbre az döfött belém, hogy rájöttem, a fájdalomban már kevesebb a mi, mint az én. És sírtam is titokban, mert utánad a lakás üres lett… majd később pont ez az … Olvass tovább

Kötelék

Kötelék Magamban én már eldöntöttem, még akkor, ott az anyaölben, ha nem is én, de génkényszerek, vér-komponálta ős képletek, bárhogy is volt, azóta hordom eleve elrendelés sorsom. E hagyatékot szét nem téphetem, itt gyökerezik minden lételem, büszke öntudat és érett mérték, magyarságom szent kötésbe vésték valahol már a kezdetek során, őstörvény-írta jelek nyomdokán. Közben tanított … Olvass tovább

Nem fordul el…

Nem fordul el… Sötétül, hol sok az árva. Koldusként az utcát járva elveszett jeleket keres, emberség, gazdalelkeket. Talán ki “Istent” emleget, nem fordul el. Galamb repül… visszatérne, élő fohász tiszta léte. Szunnyad a láng ott legbelül, mint a hitünk szabadsága. Hol az ember méltósága nem fordul el.

Szeretlek!

Szeretlek! Ha egy csókot lopsz tőlem, Megáll a világ körülöttem. Elhagy a bú, a kétség S marad örökön szép békesség. Ha egy kincset kérsz tőlem, Akkor mindenem előveszem, Hogy szépségednek adjak Mindent, csak életben maradjak… Ha megsimítod arcom, Eláll a lélegzetem, s hangom. Alszok egyedül este, S reggel kereslek megkergülve. Ha még utat mutatnál, Amely … Olvass tovább

Majd elfelejtem

Majd elfelejtem Mint száraz levelek gyűrötten szállnak széledő lenge kedvek s percenként egyenként esnek a múltnak halálos ölelésébe. Már semmi sem tartja ébren elfonnyadó kicsinyke szerelmed, már elfogytak a szavak némán s a varázsnak semmi türelme. Nincsen ki simítsa fényes estén a gyönyört, csalóka hiedelemben, csak porladnak kábán öleléseink csillagos éj kékes szenvedésében. Már elindult … Olvass tovább

Szeressétek

Szeressétek Aranyló a Nap, teltfénnyel izzott, szétomlott, mint laza kéve a tarlón. Szent a pillanat, letette fegyverét, rávesz, hogy érezzem, jó nekem a természet lágy ölén az ébredés, rávesz, hogy felejtsek mindent el, mint kéve, egyszer úgy is szétesek. Árny leszek, lebegek a hegyeken, a természet visszavesz, talán egy kismadár leszek, csicsergős, dalos. Szeressétek hát … Olvass tovább

őszi képek (apevában)

őszi képek (apevában) ha a nyár elköszön elmúlás jő hervadó virág és cinkos szél süvölt borzas fák közt már ősz közeleg most érik a szőlő édes mustja éltető nedű egy éhes őz csörtet búvóhelyet keres sötétben sok szürke vadliba húz messzire meleg vidékre

Nyári nap

Nyári nap Augusztus eleji hőség forró, tikkasztó nyár harmattal permetez a reggel s körte ágon vígan cikkan egy szorgos fecskepár kéklő égen napsugarat kongat a harang hangja egekbe száll utcán szállongó por őrzi ringó szoknyás lányok aranyló lábnyomát aratók vonulnak kasza hegyén villong a fény imára áhítozik a nap s kígyózó rendet vág arany kalászok … Olvass tovább

Könyörtelen

Könyörtelen Itt bicebócázik mellettem idétlen gyermekkorom. Felnéz, kezemet fogná, de nem hagyom. Félszeg mosolya lefelé görbül. Nem sír. Mert nem szabad. Engedelmesen vonul a sarokba, megszámolni a koszlott tapétán a kifakult virágokat.

Két csillag

Két csillag Két csillag volt fenn az égen Mind a kettő nagyon fényes. Míg az egyik földre hullott Az a másik most is ragyog. Az egyiket megcsodálják A másikat sosem bánták, Hogy idelent hamuvá lett, Hogy idelent feledve lett. Az, amelyik most is ragyog Ritkán boldog, hisz magányos. A hamut a szél széthordta, Érzései sosem … Olvass tovább

Nem adhatod fel!!!

Nem adhatod fel!!! Tudom jól, hogy igazságtalan az élet, hisz ezt én is megtapasztaltam, engem is büntetett, ahogyan téged, s volt, ettől hogy már-már besokalltam. De mégis, valami itt tartott, itt, ezen az átkozott földön, talán egy álom, ami feléd tartott, s hogy valóra vált, a sorsnak megköszönöm. S most te heversz kínok között, feladni … Olvass tovább

Jézusban földre jött

Jézusban földre jött Jézusban földre jött, testté lett az Isten, köztünk élt, köztünk járt, Akié a Minden, Égi ország, a Menny, mit értünk otthagyott. éji sötétségben a fény felragyogott. Övéi közé jött, de vak volt az ember, végtelen szerelmét, jaj, nem ismerte fel. Szíve kőkemény volt, fakeresztet ácsolt, bűnnel terhelt lelke, bűntelent megvádolt. Keresztről piros … Olvass tovább

Tanító

Tanító Tanít az idő túlélni szerelmeket, folyton érő szívbe égő hallgatást, tanít megélni, hogy kell a mélybe hullani, s kilépni az ígéretes fénybe, tanít az idő könny nélkül sírni, reményt keresni, múltat feledni, változtatni, rögöket simítani, tanít, honnan kellett megeredni, tanít az idő jövőbe belelátni, zordságot mosolyra cserélni, a kapukat szélesre tárni, hogy többé ne … Olvass tovább

Nem kell

Nem kell Menjünk ki a rétre, hol mesélnek a fák hazug szavakkal teletömött világ mit az írott és íratlan sajtó rád szór bírod még, vagy ebből a bűnös világból a rétre te is egy napon kimész, mert elég Én már leteszem, vagy letenném ezt az egészet magamnak írok majd inkább szép meséket hol nem támadnak … Olvass tovább

Fa vagyunk

Fa vagyunk Fa vagyunk mindnyájan, Az életerdő fái, először lágyan. Van, ki még kopasz a mában. Fában van, amely lombos, De van amely “farkas”, igen vicsorgósan lompos… Van persze magas, sudár… ormos. Göcsörtös szeret másikat? Életerő tagoknak fő érzés a szélfútta bánat? Vihar is folyvást tépi a fákat! Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc … Olvass tovább