Nyárfosztott Valahol elveszett a Nyár, s tűnni kész a rejtelem. Álmaimban még visszajár, hát rémülten keresem. Talán belém halt egy reggel, mert nem találta magát, vagy nem élt át a beteggel sok álmatlan éjszakát. Ma rádöbbentem, valahol gyönge szívemben zakatol. Sorolhatnak évszakok, Nyár nélkül halott vagyok. Himfy-versszak Kaz Hawkins – Because You Love Me / … Olvass tovább
Egy villanyoszlop Egész nap csak bámulok, bámulom A verandán kiakasztott nadrágot Turkálós mackó, kínai, tudom Sok szép nyarat és izzadtságot látott Én csak állok. Nézem, fájnak a napok A moha, mint a rák kúszik fel rajtam Belül rozsda pusztít, ez nem állapot Ősz fejemen az eső kopog halkan Körülöttem csak a hullaszürkeség Hiába nyelem, marja … Olvass tovább
A HAJLÉKTALAN Lógatom lábam a kocsma közepén, minden munkát elvégeztem már, felvehettem kicsiny bérem ezért, előttem aranyló sörös pohár. Fásult tegnapok hervadnak bennem, a jövő holnapja mit sem érdekel, rám telepszik az örök tanítás, azt kapja mind, mit megérdemel. Szegény vagyok, minden ruhám kopott, de szabadon élek, szabadon halok, elengedtem már mindenki kezét, hát vigyázzanak … Olvass tovább
Létezel Hiszek, hiszek, Hiszek még, Nem töri meg semmi. Sötét éjben arany fénnyel Átvezető érzelem. Ezer könny és Ezer rossz perc, Magányos, halk órák. Sötét éjben semmi fény sincs, Kudarc, bánat, félelem. De te ott állsz. Látlak még. Létezel. És hiszek benned. Kék szemeid megsiratnak, És fáj, hogy még így hiszek benned. De akkor is … Olvass tovább
Életjel Míg van egy betűd, jó szavad, addig küldd a világnak, tudjuk így, hogy vagy nekünk, neked sokáig örüljünk. Soraidat olvassuk mindig, szavaidat isszuk szintén, lelked üzenete kedves, nekünk ajándék, hidd el.
Délszaki szonett Körbekerít ez a táj, felemás benyomásokat ébreszt, illatok, íz, aromák dús keveréke alatt reggeli víg kikötők hangzavarára dagad; míg szaporán kupicákba kitölti a nép a tömény szeszt. Délszaki szél fütyörész hevenyészve a locska haboknak. Minden olyan koravén. És kicsi, mint a makett. Hajkoronámnak erős, tengerihal-szaga lett. Messze, a föld peremén feketén ladikok kavarognak. … Olvass tovább
Erdei kaland… Mint felfordított szakajtók álltak a dombok, mögöttük a nap felhők között bujdosott. Egy pillanatra megállt a hegygerinc tetején, aztán mintha legurult volna tüzes mezején. Halk nótaszó szállt a zöld lombok fölött, édes asszonyi hang,szerelmes nótát szövött. Megpihent a tó partján, áztatta szép lábait, figyelt,ne,hogy valaki lássa,egyedül van ott !.. Levette ruháját, mélyebbre ment … Olvass tovább
Nyári piros almák Kacéran viháncol a napsugár almák vigyorognak a tömött fán. A nyári, piros alma jaj de jó, szép Violámnak éppen ez való. Megtaláltam füles kosárkámat, tettem bele vigyori almákat. Indultam csinos babám házába, belepirult ő is a látványba. Kérdeztem, mit kaphatok cserébe? Szégyenlősen, férjül kért ez évben. Piros almáim, ehhez mit szóltok? Segítsetek, … Olvass tovább
Messze még a hajnal Tudom, messze még a hajnal, ami a szívünkben ég. Tudom, nem léphetem át a tűzkaput, ahol bíborban lángol az ég. Nem nézhetek tiszta szemeidbe, hiszen bennük könnycsepp ragyog. Hogyan mondjam el, hogy a szívembe, égő sebet tépett karod? Mennyire fáj még az emlék, amit egy mosolyod felszakít. Az izzó napkorogból egy … Olvass tovább
Valóság Az elején még úgy tűnik Tiéd minden csordultig. Meglelted a helyedet Csillog villog életed. Elnyered a kegyeket, Szeretnek az emberek, Körbefognak csókokkal Mézesmázos arcukkal. Eltart ez egy darabig , Azt hiszed, hogy jól van így. Megjátsszák az emberek, Hogy nélkülük nincs életed. De amikor kiderül, Emberségük legbelül Álnoksággal egyesült Maszkot hordó keselyűk. Szabadulni oly … Olvass tovább
MEGALKUVÁS Még keresem az emlékeket, köztük is a legszebbeket mert úgy fáj, mint szívemnek az üres táj. Gonoszkodva bújnak tőlem, megalkudva, összetörten Sok fájdalom tör elő, lelkem ettől szenvedő. Bár, keresi a kiutat űzné el a rossz múltat, de feledni oly nehéz, benne a remény kevés. Fel-felvillan ifjúkorom, az éveket itt nem sorolom Néha veled … Olvass tovább
Fülöp Ági Az álom Az álom a legszebb dolog a világon Ott égnek vágyaink egy igazi lángon. Rózsák közt sétálunk, vidáman nevetek Nagyobb biztonságban, sehol sem lehetek. Halk zene, madárdal tölti be a teret Boldog vagyok végre, ott lehetek veled! Átölelsz gyöngéden, szenvedélyes csókod Fülembe suttogod a sok kedves bókod. Álomország táján boldogság, szerelem Drága … Olvass tovább
Ha a bőrödbe bújnék Ha a bőrödbe bújhatnék és Átvehetném az érzéseidet Mintha most történne minden, Ami akkor régen történt velem. Olvasom még néha-néha A szerelmes verseidet Mi lett volna akkor velünk, Ha én is beléd szeretek. Jobb lett volna neked úgy Ha én akkor beléd szeretek? Bízom benne, hogy egyszer Minden ami történt megérted. … Olvass tovább
Hajnal Követi az éjt a hajnal. Szépen, lassan, semmi zajjal. Átkarolja az égboltot, így hoz el egy újabb napot. Búcsúztatja az éjszakát, köszönti a napsugarát. friss harmatban mosakodik, lágy szellővel törölközik. Pici fény az ablakomon beszűrődik hűs hajnalon. Szobán falán lebeg, táncol, könnyen, lazán, mint egy fátyol. Az öreg Nap szorgoskodik, lábujjhegyre ágaskodik. Sugarait följebb … Olvass tovább
Hajnal.3. Lábhúrjain tücsök zenél Fülem nem szereti Szívem se remél Hajladozó faágakon Alvó madarak Nem érdekel a szó Hogy akarat Eltűnik az éjszaka Sápadt holdja Az ideg gyomrom marja Halvány kék ég dajkál Arany sugarat Nem is látom Nincs bennem akarat Ezen a hűvös hajnalon Sátáni alkalom Legyőzött e lapon
Betyár kutyám Az én kutyám nagy Betyár! Simogatás neki jár. Elintézi mindenképpen, A küszöbre fekszik szépen. Lábai az égnek állnak, Nincsen út ahol bejárjak Simogatom, kérlelgetem, Hogy “belépőt”adjon nekem. Késlekedve bemehetek, Ő az “Ebem”kit szeretek! Hasky,na meg…német juhász Nem szereti,ha van póráz… Bal szeme kék,a jobb barna,, Ennél szebbet ki akarna ,,,, Hűségéhez kétség nem … Olvass tovább
A változatosság gyönyörködtet (Senrjon) Hetvenegy évesen csak Siratom magamat, múltamat. Öregség… meddig? (10 szavas) Elmúlt az idő felettem, Észre sem vettem. Álmélkodok… mivé lettem? * (Senrjon) Természet is változó, Az évszakok követik egymást. Szép ismétlések. (Septolet) Az évszakok, Egymást követik. Gyönyörködtet e sokrétűség. Boldogok, akik észreveszik. Bánatod elfelejted, Újraéled Szíved-lelked. * (Senrjon) Hetvenegy évvel, miket … Olvass tovább
KEND ÚRFI ( TÖPŐR ) ÉS A LOVAGOLÁS . . . ( Tizennyolcadik ének ) Tavaszi szél simogatva érinti az arcunkat , Érzi ettől már mindenki , hogy itt van a tavasz ! Ébred az erdő , a hangoknak nincsen párja , Mert a rigó fütyül , a pacsirta dalol , énekel naphosszat ! A … Olvass tovább
A kultúra ékköve Rivaldafényben táncol a szó dallama, szíve álarcot rejt, művészet színpada, ismeretlenbe bújt ismerős színdarab, sír a lélek, kacag a szív, mosoly fakad. Szárnyaló szerelem a tragédiában, drámai jelenet három áriában, komédiát versel a pantomim porond, a Broadway világa musicalt hozott. Minden este díszbe öltöznek a falak, néma csend, a történet magával ragad, … Olvass tovább
Semminek tűnők Ti itt mind olyan nagyoknak tűntök felettem mint a vén diófánk, kinek árnyékéban cseppnyi hangyának érzem magam Magas és okos lombkoronája hatalmat sugároz én meg összehúzom alatta magam, mert félek hogy a nagyságától, már törpévé törpülök semminek tűnök. Kondoros 2019 augusztus 17 Oláh Péterné Jantyik Mikor olyan nagyságokkal hoz össze a sors a … Olvass tovább