Elégia
Elégia Fénybe szőtt búcsúpillanat, avar roppan a talp alatt, kékfestő ágak közt az ég, bűvölném, hadd maradna még. Valahol fenn a fák hegyén, elszáll az utolsó remény, délre húznak a vadludak, értelme nincs az alkunak. Lesz-e még holnap nélküled, fáradt szemembe révület, arcomon őszülő mosoly, köröttem őszi csend honol…