Elégia

Elégia Fénybe szőtt búcsúpillanat, avar roppan a talp alatt, kékfestő ágak közt az ég, bűvölném, hadd maradna még. Valahol fenn a fák hegyén, elszáll az utolsó remény, délre húznak a vadludak, értelme nincs az alkunak. Lesz-e még holnap nélküled, fáradt szemembe révület, arcomon őszülő mosoly, köröttem őszi csend honol…

Nem akarok mást

Nem akarok mást Kínok között könnyet ejt az éj verítéke hull, a csoda meglazul. Zúg a víz kékje, kihullott belőle a tengerek minden egyes cseppje. Gólyákat láttam repülni felettem, a csodás olimposzi ismeretlenbe. A hazai táj óv, mindent elpalástol, hol fészket raktak. ott vagyok otthon. Lassan az őszre folynak a könnyek, mintha már ezüsthó hömpölyögne. … Olvass tovább

Ars poetica?

Ars poetica? Régen tintával, tollal, megkopott lanttal Most word dokumentumokba eltemetve Egy szál basszusgitárral küzd a költészet Digitális korszellemmel átitatva Húzza ősi múzsánk elnyűtt húrjait Az ihlet csupán kopott féknyom a zebrán Emlékeztető jelként funkcionáló Hamis tiltótábla, elrettentő példa: Maradjak csendben és nem nyílik a bicska

Alagút végén megváltó remény

Alagút végén megváltó remény Nyirkos, kedvetlen, viszonzatlan, posványos tudat. A dívák már egyenként próbálgatnak fehérneműt, tűsarkút s luxus-életmódokat s megsértve érezhetik magukat, ha valaki önkéntelen sarkára állva talpraesetten bókol s ítélkezik egy személyben. Ettől válhatnak csupán kultikus, egzotikus szirmokká lelkeiket prostituáló bacháns céda-angyalok, ringyó-kanárik. Mint rovar a piszkát némi kontúrpuderes sminkalapozóval hosszú, s kitartott fullasztó … Olvass tovább

Éjszakai tenger

Éjszakai tenger Nézem ezt az idegen várost, Ahogy a nyüzsgése elhalkul, Az utcái lassanként elcsendesednek, Aztán éjszakai fényei felélednek. Élvezem a nappali nyüzsgés után Ezt a kellemes hűst adó nyugalmat. Ám a csendbe beszüremlik a tenger moraja, A soha el nem nyugvó hullámok örök dallama, Csak bámulom a sötét tengert, Tisztelem az örök méltóságát. Szemmel … Olvass tovább

Minek

Minek Eligazgattuk a földet, elsírtuk a sírnivalónkat, és indultunk is haza már fejfák és koszorúk közt. Én a halált mindig kikerültem, vagy megdőltem előtte kissé ünnepi díszben. De most már csak bólintok neki épp, mint egy valahonnan jól ismert figurának. Gyertyát sem gyújtok, minek is, elfújja a szél.

Esti etűd

Esti etűd Ablakon bezörgető est, álom fonala a szempillán. Csend az égre csillagot fest, fáradtság nyugvó kispárnán. Egyedüllét súlya a mélybe ránt, nyikorgó ajtó résnyire nyílik. Homlokon a szellő keze szánt, megárvuló szívtest fázik. Recsegő parketta sóhaja, arany lámpafény az asztalon. Csupasz talp szóra bírja, hajlongó árnykép a falon. Sötétség leple a zongorán, konyhacsap csöpögve … Olvass tovább

Ki kérdezett ?

Ki kérdezett ? Türelmes leszek az estével a rohanó idővel a mélykék felhőkkel a zuhogó esővel a csapongó széllel a bántó mondatokkal a ki nem mondott szavakkal a felkelő nappal de ki lesz türelmes velem szavaimért az éveimért a jóért vagy éppen a rosszért vagy csak úgy elfordultok mintha gondolataitokban ott sem voltak a leírt … Olvass tovább

Ölelj magadhoz…

Ölelj magadhoz… Ölelj magadhoz, én kicsi társam, ebben az őrült vad rohanásban. Itt ahol a szív, mint a csont reped, és sorra hullnak a bölcs fejek. Ahol véres csaták sorában, heverünk a földön, a mocsokban. Mert beteg időket élünk, ahol pacsirta helyett a holló dalol. Itt a halál is másként válogat, magának szüli az idegen … Olvass tovább

Bántalmazás

Bántalmazás Vérbe fagyott a gyalázat, eltemette az alázat a sérült kamaszok tiszta lelkét. Megrettenő hirtelen mozdulat, felsérti csöppnyi ajkukat. Négy fal közé rejtett segélykiáltásuk néma, süket fülekre talál, fájdalmuk akár megölné a bántalmazót ha lehetne. Arcukon hazugság stigmái, betanított szöveggel mossák nap, mint nap agyukat. Haldoklik a varázs, a szülőkbe vetett hitük álnokság. Riasztó éjszakák, … Olvass tovább

Platánok alatt

Platánok alatt Gyűrött felhőtakaró szürkéje borul rá a szeptemberi kékre. Szél horgol a tóra hullámcsipkét, partra csapódó víz zenéje kél. Balaton fölé sirály emelkedik, hószín szárnyaival vihart hasít. Megremegnek a parti platánok, sorfaluk között az Őszre várok.

Ücsörögtünk a mohás padon

Ücsörögtünk a mohás padon És vége lett a szerelmünknek… (Anaforás, 10 szavas duó, bokorrímben) Elsétafikáltunk kicsit az erdőben Majd találtunk egy rozzant padot… fatőben. Elsétafikáltunk, szerelmesek voltunk a fás ligetben, Ez jó érzés… életben. * (Anaforás 3 soros-zárttükrös) Nézzük egymást áhítatosan, az állhatatos holdfényben, Halkan, némi vadállat-nesz hallatszik, majdnem vaksötétben… Nézzük egymást áhítatosan, az állhatatos … Olvass tovább

Árnyalatok vagy árnyalakok

Árnyalatok vagy árnyalakok Ég alján a szürke ötven árnyalata, odafönt kezdődik a nagy párnacsata. Még egyelőre bírja az angin, ám felső rétegekben az ész paranoid, a képbe kúszik azúrkék csík, úgy vélik szabotázsakció a fénycsík. Óriásplakát kerül a helyére kezdődik az ország megmentése? 2018.01.13.

Gyermek koromban…régen

Gyermek koromban….régen Régen nagy gonddal járt. ha gyermek született… Engem Apám. Anyám mégis szeretett. Egy éhes szájjal több, mondták a nagyok Majd valahogy csak lesz…ha már itt vagyok. Nagy szegénység miatt… teher a gyerek… És,ha felnőnek is…majd mi lesz veled? Gyermeküket az Anyák búsan ölelték Mert ők szegényen is nagyon szerették. Most minden kisgyerek…egy egy … Olvass tovább

Átkarol a csend

Átkarol a csend Kanapémon ülve Talál rám a csend. Nincs a szobában Csak én és a rend. Bámulom a falat. A tündöklő fehéret. Magamnak régről Történetet mesélnek. Emlékek jönnek, Majd utána mennek. Vajon a régi lányok Ma hogyan szeretnek? Régi vágyam volt, Hogy így maradjon. És minden régi emlék Engem átkaroljon. 2019.05.10.

Nyártemető

Nyártemető Nyár parazsára hullik a pára, ömlik az őszi eső, hold hegedűje sír a derűbe, tűnik a hű szerető, szürke ködökbe – ám nem örökre – zárja a Nyártemető. Sad Gothic Music- Memories with the Moon [Violin] https://www.youtu…qVC9rBICis

Törpék, óriások

Törpék, óriások Óriások között bizony, sorsa nehéz a törpének! Mert akik magasban élnek, eltaposhatónak vélnek. Több oxigén jut oda fent, elszívják mi lentnek' jutna, megfullad a törpe sajnos, mielőtt a hegyre futna! Egy távcső néz kíváncsian: Ki az aki létrát épít? Lebeszélik, hisz' a törpét, nagy magasság úgyis szédít! Fel, magasra akkor juthatsz, ha szolgálsz … Olvass tovább