IKerlelkek

Ikerlelkek Évek óta gyógykezeléseken veszek részt egy számomra nagyon kedvelt fürdőhelyen. A három hét eléggé hosszú idő arra, hogy a gyógykezelések mellett a kikapcsolódási lehetőségek tárháza is megnyíljon előttünk. Délutánonként és a hétvégeken mindenki igyekszik programokon részt venni. Szerencsére mindig akadnak olyanok, akik szívesen beszélgetnek, ismerkednek másokkal. Néha még tartós barátságok is születnek a részt … Olvass tovább

Azért kereslek…

Azért kereslek… Tegnap olyan csend volt, mintha kihalt volna a város, pedig minden olyan volt, mint máskor nyüzsgött, jött- ment a nép hegyekben és te ott voltál a tömegben ettől lett olyan nagy a csend. Nem hallottam mást, csak a szívedet dobogni, jöttél felém… Minden eltűnt, csak mi álltunk ketten pőrén, rendületlenül a szörnyű nagy … Olvass tovább

Sóhajok

Sóhajok Felszakadó sebek, még fájnak, az emlékek visszatalálnak, szélben lobogó gyertyák fénye, a szeretet örök ösvénye. Még sajog, de szelídül a gyász, és ajkunkon örök a fohász, újra átéljük létezésük, tudjuk, majd mi is hazatérünk. Apró pillanatok mesélnek, fellobbannak gyertyák fényében, a szélhárfán nekünk üzennek, lángörvényben újjászületnek. Emlékpillangók ezüst ködben, sóhajtások a fehér csöndben, a … Olvass tovább

Rád gondolva!

Rád gondolva! Vallomások limerikben. Óh, jó, hogy vagy… édes Kedvesem, Rád gondolok, dárdám hegyezem. Szerelem oltárán Fektetlek én… most mán… Szeretetből, jó beléd verem! Kedvesem, bírom a szöveged, Dárdád fényezd is, ne csak hegyezd… Legyen kezelhető, Ki-bevezethető… Így kéjemet, égig növeled. * Legyen ilyen kedvesem, vágytam… Rád gondolva, zsebemben… ráztam. Kár, hogy nem voltál itt, … Olvass tovább

Mindenszentek táján

Mindenszentek táján… November ólmos, sápadt egén szállnak gyors szelek szárnyán piros szegélyű szürke fellegek, mintha tükröződne ezernyi gyertyaláng mi halottainkért lobog temetők súlyos csendű mélyén. Fájó sebeket, elfojtott érzéseket szakítanak fel az emlékek s míg sírjaikra virágot viszünk önnön haragunkkal tán megbékülünk. Bocsássuk meg hát végre, hogy elhagytak minket feltámadást remélve! Ideje, hogy elengedjük Őket … Olvass tovább

Életem évei

Éveim évei Húsz évesen a világot kifordítottam a sarkából, Nevettem, éltem, s pocsékoltam az időt a fiatalságból, Ittam a gondtalanság telis-teli poharából, Nem gondoltam arra, kikopok-e kánaánból. ——————————————————————————————- Harminc évesen, a világban biz körbenéztem, Tapasztalataim jók s rosszak átalakították énem, Fiatal múltamba vissza-vissza léptem, A száguldó időmet még hebehurgyán tengettem. ——————————————————————————————– Negyven évesen, családra s … Olvass tovább

Fekete homokban…

Fekete homokban… Fekete homokban fehér kisgyerek játszik Oly természetes látvány A kicsi boldog arcát látván. Egészen addig, míg a felnőtt tekintetén Megakad a film, a homok pedig tovább pereg. Majd FIN.. (2016 jan.,Tenerife)

HA LETTEM IS, MIÉRT VAGYOK

HA LETTEM IS, MIÉRT VAGYOK Ha keresnéd Arcképemmel egyetemben, Verseim javát, Meglelheted könyveim oldalán. Ha mégsem találnál rám, ott ülök a diófámnál, gyalulatlan asztalomnál, melyen könyvem, s poharam áll. Házam ajtaján kopogva Juthatsz el szívemig, mindkettő nyitva vár. Arcom kerek, Szemem már nem az Élet tüzétől ragyog, Örökös fényes láz Tükröződik azon. Valaha volt csillagok, … Olvass tovább

Gondoljunk a Nőkre

Gondoljunk a Nőkre Van egy ház, a vágyak háza. Minden férfinak az álma. Pálma annak minden ága, S gyönyörű szép a virága. E szép virág, minden lányé, Orchidea s csokoládé. Minden, ami rózsa volna, Mindig csak ő róla szólna! Szépen fonja, s kézen fogva, Velük, de szép is volna! Szívünket adjuk csókjukért, Meg őrülnek a … Olvass tovább

Por a porba visszatér

Por a porba visszatér Hulló levél a testi lét, a por, a porba visszatér. Ha ennyi volna – mond mit ér? Kérdésre választ ad az ég; Eljött a földre a Küldött, fénye, sötétben ragyogott. Övéi között, mint űzött, be nem fogadott, lakozott. Nem ismerte fel a világ, vakká tette a bűn leple. Ó vak világ … Olvass tovább

Az apokalipszis négy lovasa

Az I. világháború áldozatainak emlékére Harag kelt a nemzetek között, Arrogancia volt mindenek fölött. Romlásba és kárhozatba döntött Apát, anyát, családot orvul átdöfött. Gonosz felhők gyülekeztek mindenekelőtt. Háború lett az új csatakiáltás! Ám túl sok lett a halálkiáltás, Borús idők jöttek, gyászos kiáltás. Országok dőltek kardjukba, Romok lettek mindenhol újra, Újra félelem költözött a karjukba. … Olvass tovább

Lerombolni Bábelt

Lerombolni Bábelt Most Bábelt építek s ha kész leszek, boldog lehetsz, s te rám lehelsz, feloldod rabságom láncait, mint varázsló a kincsek zárait. Tudom, kezet nem emelsz mint istenek, hogy kiragadd a legalsó követ s hagyod, hogy Bábelem elérje az eget. Bábelt építeni földi istennek oly nehéz… ezt már mondtam neked. Fekete felhőből erőm kifacsarni, … Olvass tovább

Mese a nagy elefántról

Mese a nagy elefántról Valamikor nagyon régen, A zöldellő nagy vidéken. Született egy kis elefánt, Növesztette az agyarát. Víz tükrében nézte magát, Hatalmasra nőtt ormányát. Én leszek a világ ura, Senki sem állhat utamba. Körülötte éltek lények, Csoportokba tömörültek. Elunták a zsarnokságot, Akartak egy jobb világot. Mondtak neki -Menj már haza! Elbukott az aprók harca, … Olvass tovább

időmalom

időmalom csak úgy pereg az idő malma hanyatlik a természet, oly nagy alázattal, mint azt lélekarccal ember tevé cipeli az terheket , bár színes maszkja élénkké teszi és az elmúlás csendje tagadhatatlanul követi a természet ősidők óta bekövetkező rendjét mint öreganyját a gyermek kíséri el az útra „…azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben … Olvass tovább

Az áldozat nem én vagyok

Az áldozat nem én vagyok Rég lebontották azt a házat, üres minden, ahol születtem. Árnyak alatt kékké dermedek, apám, anyám sírján gaz terem. Sajgó lábbal araszolok tovább, síron hiába keresem nyomát, s a virágok keserű-édes illatát. Árva világom bús templomában senki nincs aki elé leborulhatok. Csorgó könnyeimen átszivárog gyermekévek embertelensége. Hitvány kézzel ostor csapkodott, sok-sok … Olvass tovább

Gyönge virág

Gyönge virág Halandó ember élte úgysem tarthat örökké bölcsen dalolta a szent értelem énekese ezt, mint a falomb, úgy nő és hervad az emberi lét ó be kevés az, aki bár hallja fülével e szót jól megszívleli azt. A remény ezekhez közel van, és már ott rügyezik mélyen az ifjú szívén, míg a halandónak az … Olvass tovább

Októberi eső

Októberi eső Már nem szisszenek ajkamon szavak hunyorgó hajnal ölébe rejtem; ki nem mondott szó mint a sas szabad, fenn az égen száll, de lehull versem. Nyirkos bőrű fák alatt porlad el, sárgult levelek őrzik titkait. Kopasz ágakon varjú énekel már a hóarcú tél hűs dalait? Lelkemre a fagy árnyéka feszül belém mar karma, kegyetlenül … Olvass tovább

Őszutó

Őszutó Ritkul a lomb, pereg a levél Hőjáró csizmát próbálgat a tél. Bágyadt merengés ül a tájon Langyos lustán símogat még a nap.. De már hűlnek a sima vízek A hegyek kék álomba hajlanak Tört lendülettel cikkan a hal Iszapban keres tavalyi zugot Mókus diót , mogyorót fogaz Egér, pocok rendezget, raktároz Harapdálja a sötét … Olvass tovább