Valami több van valami több és mélyebb bennünk tisztább és dicsőbb, mint gyarló, véges testünk s ha kell, erősebb és bátrabb helyettünk létezik a válasz, ha dübörög kérdésünk, mert megrogy a lelkünk és fojtogat miértünk szüntelen, és éget a rettegés parttalan, recseg a hitünk, vagy eltűnik nyomtalan de nem vagyunk egyedül, míg másoknak úgy hisszük … Olvass tovább
M. Laurens ITT A REMÉNY ELSZÖKÖTT Olyan ronda ma e Folt. A lét kies sivatag néha, Olyan szomorú ez a téma, S olyan ronda ma e Folt. Itt a remény elszökött. A tánc csak holt gépekben dobban, A kegyelem is összeroppan, S itt a remény elszökött. S forrong velem a világ. Mögöttem mintha sírás járna, … Olvass tovább
A mélység felszínén Rólad szól ez illó varázs, Értelmetlenség tova kél. Késedelmes bársony palást Sivársága bennem hosszan elregél. Kétség! Viharvert, Szent bizonytalanság, Útba mily módon igazítasz? Mindenkor, hithű tudomány- Elmém, társadalmi grimaszhoz viszonyítasz. Végtelen remény. Bátor, gyönge Neuron-fonat és lélek És szakrális simítás gyöngye Világi mámorban. Élek, Félek, bízom, kérem, Mert érzem, mert tudom, Hogy … Olvass tovább
A régi utcámon Szelíd emlékek gyermekkoromból emlékszem a házra hol vagyonom s örök szeretet markolta a húsom tűnődöm rajtuk a csendes dombon. Járom az utcákat benézek ablakon, hol emberek mozognak s gondolom milyen közöm lehet e újabb világhoz kik éppen itt laknak az én utcámon. Mert zsigereimben él a régi örömöm hol mindig ébred bennem … Olvass tovább
Erdőtűz Forróság ropog, égnek az élő fák, lángra lobban a fű a bokrok alján. Remegve félnek megégett koalák. Alattomos tűz, kígyóként sziszeg, lángoszlop leng, utat tör az égre. Szárnyal a széllel a szürke pernye, a renyhe füst beborít mindent. Szörnyű látványnak melegágya az erdő, a fekete éjszaka lángja. Pokol tüzes kapuja várja kitárva, az éghető … Olvass tovább
December Beköszön december, egy ködös éjszakán. Nagy szakálla felhő, köpönyege orkán. Fagyos lehelete, szétterül a tájon, Ezüstös zúzmara virágzik a fákon. Barátja Mikulás, útra készen várja A sok meglepetést puttonyába rakja Rénszarvas szán suhan, ajándékkal telve. A jó gyerekeknek lesz tőle víg kedve. Luca napja táján ősi hiedelmek, Évről évre mindig új életre kelnek. Reggel … Olvass tovább
Mindent félredobva Kellett nekem őserdőben járni hol észbontó galócák az embert bolondítják… érted? Téged megkívánni, ki az álmok hómezején is királynőm vagy, ne lehetne? Hisz suttogásod minden szavad gyönyörű forrásból fakad. Vagy felteszed a kérdést: szeretsz? Istenem, nem látod ezt? Te törékeny harmat nem érzed az ajkat mely Téged csókol? Vagy azt mondod: “elég a … Olvass tovább
A szerelem alkímiája Szíveinknek szánt ajándék-adót egyre ritkábban érezhetjük s láthatjuk. Lélekké igézett szellem-ordítás, vacogó stigma-sebesüléseket elfelejtünk. Az elrendezett sors is könnyedén megváltható, ha nem vagyunk önmagunk számára hűségesen becsületesek, szolgálatot tevőn büszke-engedelmesek. Szívekre-csókolt talpraesett intelmekbe megkapaszkodni még praktikus lehet; minden szív-csók Összehegesztett kehely-metafora. Ki folyamatosan exhibicionista bálban él, vajon táncolhat-e még szabadon holnap? Lengőn … Olvass tovább
Az I. vh. elesett katonáiért Hol vannak már a régi szerelmesek? Hová tűntek az illatos rózsalevelek? Azt ígérték, hogy mire lehullanak a falevelek Már újra otthoni jó kis melegben leszek. Harangok zúgnak a katonák lelkéért, Jajkiáltás száll az elesettek üdvéért. Harcolok a hazámért, édes otthonomért, Minden nap küzdök az asszonyomért. Bevonultattak az ostobaságomért, A félreértett, … Olvass tovább
Herbstlied Bunt sind schon die Wälder, Gelb die Stoppelfelder, Und der Herbst beginnt. Rote Blätter fallen, Graue Nebel wallen, Kühler weht der Wind. Wie die volle Traube Aus dem Rebenlaube Purpurfarbig strahlt! Am Geländer reifen Pfirsiche, mit Streifen Rot und weiß bemalt. Flinke Träger springen, Und die Mädchen singen, Alles jubelt froh! Bunte Bänder schweben … Olvass tovább
Szívszóló Karácsony van Meseszép, Valóságot Megélt kép. Mézeskalács Házikó, Ajtajában Kis szánkó. Felnőtt, gyerek, Nagyszülő, Örömfényben Tündöklő. Szobájukban Zöld fenyő, Csillagporos Zöld erdő. Csilingel a Csengőszó, Érkezik a Megváltó. Angyalkórus Fényt hozó, Hálaének Szívszóló. Karácsony van, Meseszép, Holnap is éld Ünnepét!
Szomorú ősz Ázott galambokkal flörtöl az ősz, cseppekben mérhető arcán a fájdalom. Miért pont most? Miért pont ő? Tőle csak homály és csend ül a házakon. Éneke nem száll be függönyös ablakon, rekedtes hangja zuhogó blues… Csak egy muskátli szomjazza a körúti balkonon, de már tizenkilencre Ő is lapot húz. A kutya is lerázta a … Olvass tovább
Ülni csendben Ülni csendben virágillatú este ránk zúdulva csillagok rengetegje. Milyen csodálatos sejtelmes éjköpeny, madarak is alszanak és a zöld föveny. Nem vonul elénk a rögös út, meghitt pillanat az örömút. Jöjj hát csodás, éltető életerő, tolongjon a bánatokat temető! Nyár este betoppan a remény, hogy az élet kevésbé kemény. Jöhet a gyengéd érzés, mit … Olvass tovább
Tél (haiku) Fúj a szél, hull a hó, sík jég a tó. Fagy vár holt táj: itt a tél. /beküldő: Plesovszki Hajnalka – pepa24/
művilág a műanyagot választjuk minden nap a millió féle műcigit a műruhát, a műkörmöt a műszempillát, a műörömöt a férfiak a műanyag nőket választják a műanyag nők pedig a kis BMW logós távirányítós műanyag slusszkulcsokat a fiúk státusszimbólumokra cserélik a lelküket a lányok meg Snapchat filterre a szépségüket hogy szerelembe hazudják egymást műszerelembe igen hazudunk … Olvass tovább
APÁM SZÁZ ÉVE FADD, 1918. AUGUSZTUS 29…..SZEKSZÁRD, 1994. EMLÉKEZŐ HANGULATVERS Hogyha ma is élne, száz éves lenne. Megjárta a világot, többet is mint amit vágyott. Marasztalták a gazok, elvégezte náluk – mondván- a mozigépész tanfolyamot. Azt akarták hogy ne legyen, ott a vadkeleten, de ő megmaradt nekem. APÁM mindig nyújtotta kezét, hogyha találkoztunk, boldogan fogadtam, … Olvass tovább
Életképek Átsuhan a szellő a házak között, Nincs egy felhő sem az égen. Meleg van. Egy öregember kullog komótosan, S minden lépése után az élet benne felnyögött. Egy ház kapujában csókolózó pár, Cuppog a száj, szóhoz egyik sem juthat. Megállt az idő, az élet most alhat. A sok-sok elvesztegetett évért oly kár… Csillag fut át … Olvass tovább
Félelemben nem lehet…… Félelemben nem lehet örülni. Félelemben meghal a lélek, Ettől csak meg lehet kövülni. Kőszívűek közé így fogsz kerülni ( 2017.)
micsoda élet sovány ágak mennek neki éhesen a télnek szolgáltak nem heverésztek micsoda élet ágak letörtek nézzétek nektek az micsoda élet a semmibe halnak bele az gyötri őket csúf kacagással mondja ki az utolsó szót hitüket még őrzik jeges tél után tavasz következik friss bimbók friss reményeket nyitnak melyek áradók akár az elet jókedvű hópelyhek … Olvass tovább
Kitartás “Csak zenélj, ahogy tudsz, méla hangfogóval”,de Kottád legyen a szavad, szólj bátran dallamosan Mindenki dúdolja, ki gúnnyal, ki irigyen, S lesz kinek szitok lesz majd a mondanivalója. Te: “Csak beszélj a csönddel, árnnyal, csillagokkal,” Szépíteni nem kell azt amit érzel, énekelj. Üzenj, széllel s terjeszd széjjel az illatokkal, Lelkedből jön, nem furfang, csupán csodákat … Olvass tovább