Madárkáink

Madárkáink Gólya fészkel kéményen, verebekkel békében. Repül néha arra csíz, ha befagyott minden víz. /oriston Csattog a kis ökörszem alig látom, öregszem. Fülemüle szép dala május éji trallala. /oriston Hosszúlábú gólyapár fészket készít, gallyra vár, jó magasra felrakja, ki arra jár, csodálja./Rita Tengelice, veresbegy, Jóbarát, ha üres begy. Keresik az etetőt, Megeszik az ehetőt./Magdolna Erdőszélen, … Olvass tovább

A szavak halála

A szavak halála A szép szavaknak hittem én, parfümös, gyöngéd szavaknak… Nyári holdas langy éjszakán csillagok ölén kacagtak. Hittem józanul a csendnek, keserű hang borvízbe fúlt, megingott, leroskadt elém torkán folyt le a hangos múlt. Hittem a gyöngybetűs versnek, (örömkönnyek ünnepének), hol vígan búsul a költő, s a szóerek összeérnek. Most sötét fejfát faragok, gyászolok, … Olvass tovább

Csak a tiéd vagyok

Csak a tiéd vagyok Selymes szellő vagyok füledbe súgok, mint arany napsugár csillogok arcodon érzem én, látom, hogy elzártad lángod és már nem lobog , és feszíti alkatod. Te, ki erős vagy, nézd, szomorúan járok simogatom arcod, pattannak titkok hogy elzártad tüzed,látom én jól látom sok ránc takarja már magas homlokod. Legyek a tiéd, lelkem,körötted … Olvass tovább

Egy nehéz nap után

Egy nehéz nap után Szárnyaim elnehezültek már, szaladok egy hulló csillag után. Izzadok, és fájni kezd a lábam, forrón, sósan egyetlen folyam az arcom, egyetlen pillanat a fájdalomból sajtolt félelem. Messze repülni én nem merek. A szó, a nyár és a hideg remény tovább visz a lét bús peremén. Ahogy az élet pengeti a perceit, … Olvass tovább

Hósors

Hósors Már nehezebb megélni a tél ridegségét, kitaposott nyomatok a hóban, látlelet. Füst gomolyog tekeregvén, fuldokol a lét míg egyre lapátolod a szűztiszta szennyet. A cirokseprű nyögdécselve teszi dolgát, hókupac gyűrötten csúcsosodik, figurál készül a jelkép, szeme szén, és fájó torkát körbefonja sál, olvadáskor artikulál. Meglepi, ködfoszlányon átbukó napsugár. Csak számon ne kérje egyszer felhígult … Olvass tovább

Komoly szonett

Komoly szonett Komolyra vált a szó, hatalma vértez, ám az Éden édes íze most gyötör. A szív kevés, az ember értve érez, és a semmiben suhanni nem gyönyör, hol ma még a tegnap árnya vív csatát, így üzenne átok által írt dalon, mert ledönt a szél is és a csúf halál, húz az útkanyar, de … Olvass tovább

A tavasz hírnöke…

A tavasz hirnöke! Hegygerincen kinyílott a sok szép virág. Jó időben elénk tárul, szinte az egész világ. Kisütött ma a nap és ontja, már melegét, szeretik az emberek a tavasz ébredését. Hegyi patak vize hideg és tiszta, ki szomjazik az út során, örömmel issza. Amikor sír az ég, és engem sírásra hangol. Szélcsengő vagyok és … Olvass tovább

Köss magadhoz

Köss magadhoz Vándorűző hajnalokon köss magadhoz ártatlanul ébredező nemes hanggal ikrás-mézeskanál csókkal forró testtel, arany szóval tűző karral gyönyör-szoros inda-kézzel faló-ágyas élénkséggel akácvirág-szirom ízzel köss magadhoz ártatlanul álomporral váratlanul borkóstoló zamatával hársfavirág illatával köss magadhoz vadhajtással parancsszóval, fenyítéssel rabbilinccsel, kötelékkel sírig tartó kő-hűséggel 77. jún.22.

Különbékés állapotok

Különbékés állapotok Jeges tekintetekbe belehajszolt gyilkos-számító stratéga-praktikák, olcsó parfümök bűzlő, gyertyafényes vacsoráktól gőzölögnek. – Megértettem már rég: Itt én már nem győzhetek! Élő áramkisütője a szelídíthetetlen, pesszimista létezésnek; kifeszítettem agyam diódáit egész értelmemig s tovább, míg folyamatosan rázott a láz mint dübörgő vulkánkitörésben a szilaj láva-lobbanás. Mégis még micsoda becsapható, számító szenvedélyek, érzelmek kicsinyes játszma-praktikáit … Olvass tovább

Decemberi meleg

Decemberi meleg Sétálok a hirtelen jött decemberi melegben, Miért is maradjak otthon, a fotelemben? A természet nem érti ezt a szép napsütést, A váratlanul jött léha megkönnyebbülést. A liget fái lehullatták mind a leveleiket, Csupaszon várták a csontig hatoló hideget. De helyette jött ez a hetyke kis napsütés, A pár napos, langy-meleg enyhülés. A bunda … Olvass tovább

Baromfi-sors

Baromfi-sors Futott a tyúk, csak úgy a vakvilágba. Két szárnya navigálta, kikerült egy fát, egy szájtáti kutyát, szerelmetes kakasát, még intett is neki. A rocska mellett megállt, hanyatt vetette magát, kapart a levegőben a sárga kaparólába. Egy rög az ujjai közé tapadt, s a nyakában átnedvesedtek az apró pihetollak a spriccelő vértől. Nem volt feje.

Régi idők karácsonya

Régi idők karácsonya Hajdanán a nagymamám, a szép karácsony hajnalán, csizmát húzott, szólongatott, mintha most is hallanám. Esik a hó, gyere kincsem, hozd a szánkót! Ügyesebben! Ródlin csúszni de jó volna, havas már az bércek csúcsa! Hajdanán a nagypapám, a szép karácsony hajnalán, műhelyében tűz pattogott, fenyőfára talpat rakott. Hozd a diót, csomagoljuk! Karácsonyfát felállítjuk! … Olvass tovább

01.17.

01.17. Éles hideg karmolja arcom Serceg bőrömön, amihez ragaszkodom, Húzza többnapos borostám Miközben a fagyos falhoz támaszkodom. Várom a felhők közül ölelő Napom Legutóbb is általa a melegség átjárhatott, Nyaldosták lelkem izzító sugarai Jégkristály koporsóm szinte végleg elolvadhatott. Tavaszom feledtette e kínt Sokáig közelembe se juthatott, Bimbózó két virágom A Nyár tüzében ragyoghatott… De eljött … Olvass tovább

Hol vannak a holtak….

Hol vannak a holtak… Ha reményekkel telített a holnap, ha a boldogok fényben tobzódók voltak, hol vannak a holtak, kik álmodtak, szívvel hitükben nem változtak, hol vannak a holtak, éjben suttogók, a maguknak áldozó álmodók, csúsztat a lét, ábrándokba kerget, a csúf álca csak reményt nyekerget, mondd meg nekem, hol vannak a holtak, akik az … Olvass tovább

KICSI FECSKÉM – Benedekffy Katinkának

KICSI FECSKÉM – Benedekffy Katinkának Színésznő vagy: nem játszod meg magad. A színpadon átéled szereped. Életedben megéled önmagad. Ragyogó, halhatatlan lélek vagy! Fényedben fürösztöl: ontod, öntöd, zúdítod rám az éltető sugarat! Életem, éltetőm, üdvözítőm, boldogságom, álmom, vágyam, örömöm és fénylő kedvem, szerető kedvesem, múzsám és hitvesem, aranylelkű, szabadon szárnyaló Kicsi Fecském vagy Te! Ide röppensz … Olvass tovább

Tanyavilág

Tanyavilág Gyermekként éltem a tanya- világban liba gágogások, lovak, apró-állatok társaságában Reggel a kakas ébresztett,meg a boci múzott egyet tél időben ilyen tájban az asztalon még lámpa égett a kályhába tüzet kellet rakni, mert a kemence melege reggelre kezdett lankadni Reggelire cikóriából készült kávét kaptunk iskolába zsíros-vagy lekváros kenyérrel indultunk Tavasztól őszig mienk volt a … Olvass tovább

Kilenc ördög

Kilenc ördög (gyermekvers) Kilenc eleven kisördög kilencféle képen dörmög. Nincsen köztük egyetértés, csak idegbaj, gyomorvérzés. Egymás torkát átharapnák, röpülnek a kődarabkák. Csatatér az ördög háza, egyiknek sincs lámpaláza. Vérre menő csaták dúlnak, régi sebek előbújnak. – Ördög vigye ezt a házat! mindenre van magyarázat. Nem kell rögtön falra mászni, egymást mindig hajkurászni! Kössünk békét! – … Olvass tovább

A könnyelmű lét

A könnyelmű lét A látszat tükröt takar a valóság mezsgyéjén. A felületesség tükröt tart lelkednek mélyén. A dolgok lényegét tisztán látni csak úgy lehet, ha összeraksz egyenként minden apró részletet. Alaptalan tudás között a lét csak roskatag, az ellenőrzött szó magában hanyag forgatag, káosz csak a szemnek, ha felszínes a figyelem, hanyatlik a stabilitás, romlik … Olvass tovább

Névnapi köszöntő harmadik rész

Névnapi köszöntő harmadik rész Névnapi köszöntő, harmadik rész Október tizenöt: Terézek névnapja, megérett már a sütőtök magja. Felszeletelik a finom sütőtököt, kályhában sütnek belőle vagy ötöt. Október huszadikán Irén napja van, szőlőskertekben ilyenkor szüret van. Párjukkal leszedik az érett fürtöket, egymás fülébe sugdosnak flörtöket. November tizenkilenc: Erzsébet napja, unokájától a szeretetet kapja. Unokái általölelik a … Olvass tovább

Szunnyadó csillagok

Szunnyadó csillagok Ó ti huncut csillagok,csalfa égitestek,szikrázva szórjátok sejtelmes fényeteket,mellyel álmot hoztok fáradó szemeimre.Az éjszaka és benne az álom mennyi szépet ígér, de követi a hajnal és nyirkossan párás kézzel minden reményt széjjeltép.Álmaim mint villódzó fények szóródnak szét a múló sötét felszínén,és nem hagynak hátra mást mint hiányzó érzést vihart kavarva,még szunnyadva ébredő,de máris félelemtől … Olvass tovább