Kicsinyeknek

Kicsinyeknek Pici kutya, kis cica, Peti pajtás jer ide. Fussunk gyorsan a rétre, tarka virágszőnyegre. Három lépés előre, kibukkant egy őzike. Nagy szemével ránk tekint, aztán bebújik megint. Ejnye-bejnye barátom, nagy baj van itt úgy látom. Annyi fajta lepke száll, hogy meg sem számolhatnád. Egy, kettő, három, négy, a többit csak hagyjuk még. Gyere-gyere izibe, … Olvass tovább

Bűvöletben

Bűvöletben Lassan sejtekig árad a zene. Elbűvöl az akkordok elképesztő ereje. A bársonyos hangoktól szemem lecsukom, S rábízva magamat – elkalandozom. Érzem lüktető, ölelő karját. Beszél hozzám, a dallamok hangján. Virtuóz, csacska, pattogó ritmusok, máskor egymáshoz simuló, lágy futamok. Hangoknak játéka, csörgedez patakként, majd vonósok tombolnak csattogó viharként. Smetana Moldvája, s hömpölygő folyama, sodorja lelkemet … Olvass tovább

KUTYÁD SZERET

KUTYÁD SZERET Hajad már nem hull szemedbe, Ha idő előtt meghajolsz, Egy boncnok lesi mozdulsz-e, Rá se ránts ha már csomagolsz. Jámbor versfaragó orcák: Könnyük holt rímekért csorog. Kutyád szeret, de tojik rád, Minek neked még több dolog? Mint tépett légyben vergődés, Olvasnak téged majd alól, Egyetlen lénynek hiányzol: Kutyád még kapar valahol. Budatétény, 2020. … Olvass tovább

Egy csepp méreg

Egy csepp méreg Ellep nyakig egy ösztönös őrület, és én őrzöm az érzést hűen, hébe-hóba egyhangúan, itt-ott emésztő tűzbe merülten, talányos árnyak közt bolyongón bámulva a mozgalmas közelséget, a virrasztóbogarakat és a létet. Párától nehézkes fűszálak hajlanak, ma a hajnalok viháncolása bátor, hát festek fényből templomot, hol Dionüszosz lesz majd a kántor, és mámoros keringők … Olvass tovább

Rejtélyes lélek

Rejtélyes lélek Egy titokzatos szempár, mégis oly beszédes, S vajon mit rejt a lelke? Ez még kérdéses. Véletlen? Vagy tán a sors fintora, Megnyílt a lepel alatt, s elvitt oda. Oda, hol tán még nem járt senki, Madarak repültek, nem fájt semmi. Mosolygott, s mintha elmúlt volna a világ, Megállt az idő, az óra nem … Olvass tovább

Zöldségestál

Zöldségestál Kiskertemben zöldség terem, Kedvencem a petrezselyem. Kosaramba belerakom, A konyhában felaprítom./Magdolna 43 Gyökerét a húslevesbe, Zöld levelét sok mindenbe. Elbűvöl az illatával, Benne lévő vitaminnal./Magdolna 43 Piros retek, fehér retek, mind a kettő finom étek. Szeretem bármely napszakban, kenyérrel vagy önmagában./Rita Bár szép a virágom, ne edd, méreg van abban, ne feledd! de ha … Olvass tovább

Rádtaláltam

Rádtaláltam Rádtaláltam: Keresve utamnak csillagai között, csodálva szüntelen azoknak ragyogásuk. Akarván sértetlen – Sebezhetetlen lenni újra. S maradni ott hová szívem húz. Az éjeknek hűvös csendjét, felváltani édes szerelmedre. Csak könnyedén – Csak hirtelen. Ahogyan elered egy nyári zápor. Nem félve váratlantól. Eljövendő holnapoknak jelenéseitől. S kérdezed mi kell még!? Minden, a semmi helyett. Hallgatni … Olvass tovább

Új nap

Új nap Lassan elbúcsúzik a nyár, hűvösebbek a nappalok a sok- sok kíváncsi gyermek az iskola előtt topog. Van ki szüleihez bújik míg mások bátran belépnek. Új nap ez nekik ugyanis az iskolás korba léptek. Izgatottan választották a füzeteket és táskát iskolás napjaikat majd a mesehősök vigyázzák. Alig hagyták maguk mögött a kedves ovi falait … Olvass tovább

Új nap

Új nap Bíborszínű ég alján ígéretes új nap virrad, szép álmaim eltűnnek, mint a hajnali harmat. Fénylő napsugárban, fel-felbukkanó álomfoszlányok, aranyozzák napomat, de én mégis türelmetlenül várom, a ragyogó csillagokat, mikor újra álomba  ringatsz, kedvesem.

Új nap

Új nap Láttam madarat szárny szegve sebzetten, életéért harcolva fáradtan, törötten. Vergődő fájdalom, mi földhöz kötötte, pedig ő a végtelen szabadság szülötte. Járta az eget szélviharok hátán, Szárnyalt – hol hidat épít a szivárvány. Ébredt a hajnal bíbor fényében, Altatót énekelt lankáknak fészkében. Csak segítő kéz kell, s a szeretet varázsa, balzsamozó csoda, ha nem … Olvass tovább

Földbe szivárgok

Földbe szivárgok Földbe szivárgok, mint olvadó hó, elporladok mint lehulló levél, az élet csalfa, vak illúzió: az ember mindig hisz, szeret s remél. Hittem tavasznak, (itt van az éden!), szűzi ölében szép volt az álom… Zord felhő borult rám éj-sötéten s elhervadt tépett élet-virágom. Szerettem szívből, tisztán, boldogan, láng gyúlt szívemben (elhamvadt az rég…) Szálltam … Olvass tovább

Végtelen élet

Végtelen élet Ha néha furcsán megremeg a fűszál és korai ébredés duzzaszt rögöket, a borzalom dala zeng, ha olykor nem férnek meg az igazi emberek. Ahogy a bércen szállnak az aromák jelzik az áfonyák s málnák érését, megbújva mélyen,sok dacok útján ezer titokzatos nagy illat hever. Romantikát ír a törvény magáról megáll egy halkuló ítélet … Olvass tovább

A Zenéhez

A Zenéhez Úgy szól, zsong nekem ez a puha, meleg dallam, befon a zsibongó, édes-bús izgalmas szín, megízlelem omlós, búgó karamell szíved, s míg átúszol a téren, hangod elandalít. Szürkéből színezel narancsos tájat nekem, otthont ölelsz a hontalan, kóborló létnek, leheleted a hajnali szél, hazahívsz, jössz, vársz, s estéken nekem suttogsz szerelmes kinccsel. Fodros masnit … Olvass tovább

Csukás Istvánhoz

Csukás Istvánhoz Számtalan mesédtől, újra gyermek lettem. Olyankor az idő, visszapergett bennem. Krumpliorr vagy Mirr-Murr, a Nagy Ho-ho-horgász, Pom Pom-nak meséi és Süsü a sárkány, mind itt van előttem, amit nekünk szántál. Őrzöm amíg élek mit örökül hagytál. Generációknak hoztál vidámságot, boldogabbá tetted e komor világot. Azt mondják, felmentél egy másik világba? Ez az élet … Olvass tovább

Folt hátán folt

Folt hátán folt Hiányzik szívemből a harag, idegenül zeng a vézna dal. Jajgatva kering az igaz szó hiába ígérem, fogadkozom, többé nem kell a szerelem, ezek folt hátán csak foltok. Mindent tenyeredből ettem minek illatát átitatta tested, azon éjszakán mivé letten, csillagok csodáltak engem.

Végtelenség

Végtelenség Csillanó fényben hallgatni a csended, Mikor hajnal pírja rózsákká feslett. Rád gondolni, holdsütötte éjben Várni, karomba omlasz oly szelíden. Szívem megdobban, a hold hunyorog Ólomcsendjében halkan dúdolok. Csillagösvényen fájó képzelet Visszahoz jelenbe, hallom léptedet. Boldog sóhaj röppen egyre feléd, Érezni, vergődő szív ütemét. Gyönyörünk a sötétségbe réved, Magamhoz ölelem végtelenséged. Sejtelmes álomkép újra visszatér, … Olvass tovább

Szikrák

Szikrák Rövidéltű, gyenge felhőoszlató szikrák szállnak… borús, pityergő égre tücskök pattannak, csókfukarságod víz alá buktat, elképzelem, szikráiddal hányan legénykednek… Várom tőled a nagy tüzet, mely másnak szikrákat nem ereget, de senkinek, csak minket hevít, kettőnket… 74.aug.26.

Dobogó zavar

Dobogó zavar A Hűség – igaz -, még ittasodik önös vétkeitől, de nem osztja mohó szomját. Dögkút-prédák felfalva marcangolják egymást; kitágulni látszik a legjobb minőségi szilikonbetét is várható-ácsingózó luxuskörnyezetben. Csapatostul portyázgató, fenevad-éhező bikinis tündér. Csábosan villogtatott gyilkoló, kés-vigyor. Szélesebbre eltervezett színpadi akusztika. Megbízható, méretes gorilla-bicepszek, bikanyakú Adonisz-pacsirták csoportos gyűrűiben álldogálva úgymond egyre nehezebb ellent állni … Olvass tovább

A kosár…

A kosár… egy kis retró/1993/ A kosár, amit kaptam, földig húzza vállam, amint megértettem, gyökeret vert lábam. Mitől lett vége? Elmúlt a varázs? A tűz ellobbant, nem maradt parázs? Bár nem vagyok látnok, hiszem, hogy hamu alatt izzik még zsarátnok! Szerető szívemen mély sebet ütöttél, S Te, a büszke férfi, kevélyen kerültél! Ettől kezdve már … Olvass tovább

Cím nélkül

Cím nélkül “Hass, alkoss, gyarapíts”, Kérte népünk Kölcsey. És az ember alkotott. Hitt, remélt és dolgozott. Munkájáért mit kapott…? Éhezett és nyomorgott. Múltak évek, századok, Szegény sors nem változott. Hazájáért Petőfi Készen állott meghalni. Rövid élte verseit Olvassák… vagy feledik? Ady Endre így kiált: “Hej, égig-nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág?” Meghallották jajszavát? Tóth Árpádnak … Olvass tovább