Kicsinyeknek Pici kutya, kis cica, Peti pajtás jer ide. Fussunk gyorsan a rétre, tarka virágszőnyegre. Három lépés előre, kibukkant egy őzike. Nagy szemével ránk tekint, aztán bebújik megint. Ejnye-bejnye barátom, nagy baj van itt úgy látom. Annyi fajta lepke száll, hogy meg sem számolhatnád. Egy, kettő, három, négy, a többit csak hagyjuk még. Gyere-gyere izibe, … Olvass tovább
Bűvöletben Lassan sejtekig árad a zene. Elbűvöl az akkordok elképesztő ereje. A bársonyos hangoktól szemem lecsukom, S rábízva magamat – elkalandozom. Érzem lüktető, ölelő karját. Beszél hozzám, a dallamok hangján. Virtuóz, csacska, pattogó ritmusok, máskor egymáshoz simuló, lágy futamok. Hangoknak játéka, csörgedez patakként, majd vonósok tombolnak csattogó viharként. Smetana Moldvája, s hömpölygő folyama, sodorja lelkemet … Olvass tovább
KUTYÁD SZERET Hajad már nem hull szemedbe, Ha idő előtt meghajolsz, Egy boncnok lesi mozdulsz-e, Rá se ránts ha már csomagolsz. Jámbor versfaragó orcák: Könnyük holt rímekért csorog. Kutyád szeret, de tojik rád, Minek neked még több dolog? Mint tépett légyben vergődés, Olvasnak téged majd alól, Egyetlen lénynek hiányzol: Kutyád még kapar valahol. Budatétény, 2020. … Olvass tovább
Egy csepp méreg Ellep nyakig egy ösztönös őrület, és én őrzöm az érzést hűen, hébe-hóba egyhangúan, itt-ott emésztő tűzbe merülten, talányos árnyak közt bolyongón bámulva a mozgalmas közelséget, a virrasztóbogarakat és a létet. Párától nehézkes fűszálak hajlanak, ma a hajnalok viháncolása bátor, hát festek fényből templomot, hol Dionüszosz lesz majd a kántor, és mámoros keringők … Olvass tovább
Rejtélyes lélek Egy titokzatos szempár, mégis oly beszédes, S vajon mit rejt a lelke? Ez még kérdéses. Véletlen? Vagy tán a sors fintora, Megnyílt a lepel alatt, s elvitt oda. Oda, hol tán még nem járt senki, Madarak repültek, nem fájt semmi. Mosolygott, s mintha elmúlt volna a világ, Megállt az idő, az óra nem … Olvass tovább
Zöldségestál Kiskertemben zöldség terem, Kedvencem a petrezselyem. Kosaramba belerakom, A konyhában felaprítom./Magdolna 43 Gyökerét a húslevesbe, Zöld levelét sok mindenbe. Elbűvöl az illatával, Benne lévő vitaminnal./Magdolna 43 Piros retek, fehér retek, mind a kettő finom étek. Szeretem bármely napszakban, kenyérrel vagy önmagában./Rita Bár szép a virágom, ne edd, méreg van abban, ne feledd! de ha … Olvass tovább
Rádtaláltam Rádtaláltam: Keresve utamnak csillagai között, csodálva szüntelen azoknak ragyogásuk. Akarván sértetlen – Sebezhetetlen lenni újra. S maradni ott hová szívem húz. Az éjeknek hűvös csendjét, felváltani édes szerelmedre. Csak könnyedén – Csak hirtelen. Ahogyan elered egy nyári zápor. Nem félve váratlantól. Eljövendő holnapoknak jelenéseitől. S kérdezed mi kell még!? Minden, a semmi helyett. Hallgatni … Olvass tovább
Új nap Lassan elbúcsúzik a nyár, hűvösebbek a nappalok a sok- sok kíváncsi gyermek az iskola előtt topog. Van ki szüleihez bújik míg mások bátran belépnek. Új nap ez nekik ugyanis az iskolás korba léptek. Izgatottan választották a füzeteket és táskát iskolás napjaikat majd a mesehősök vigyázzák. Alig hagyták maguk mögött a kedves ovi falait … Olvass tovább
Új nap Bíborszínű ég alján ígéretes új nap virrad, szép álmaim eltűnnek, mint a hajnali harmat. Fénylő napsugárban, fel-felbukkanó álomfoszlányok, aranyozzák napomat, de én mégis türelmetlenül várom, a ragyogó csillagokat, mikor újra álomba ringatsz, kedvesem.
Új nap Láttam madarat szárny szegve sebzetten, életéért harcolva fáradtan, törötten. Vergődő fájdalom, mi földhöz kötötte, pedig ő a végtelen szabadság szülötte. Járta az eget szélviharok hátán, Szárnyalt – hol hidat épít a szivárvány. Ébredt a hajnal bíbor fényében, Altatót énekelt lankáknak fészkében. Csak segítő kéz kell, s a szeretet varázsa, balzsamozó csoda, ha nem … Olvass tovább
Földbe szivárgok Földbe szivárgok, mint olvadó hó, elporladok mint lehulló levél, az élet csalfa, vak illúzió: az ember mindig hisz, szeret s remél. Hittem tavasznak, (itt van az éden!), szűzi ölében szép volt az álom… Zord felhő borult rám éj-sötéten s elhervadt tépett élet-virágom. Szerettem szívből, tisztán, boldogan, láng gyúlt szívemben (elhamvadt az rég…) Szálltam … Olvass tovább
Végtelen élet Ha néha furcsán megremeg a fűszál és korai ébredés duzzaszt rögöket, a borzalom dala zeng, ha olykor nem férnek meg az igazi emberek. Ahogy a bércen szállnak az aromák jelzik az áfonyák s málnák érését, megbújva mélyen,sok dacok útján ezer titokzatos nagy illat hever. Romantikát ír a törvény magáról megáll egy halkuló ítélet … Olvass tovább
A Zenéhez Úgy szól, zsong nekem ez a puha, meleg dallam, befon a zsibongó, édes-bús izgalmas szín, megízlelem omlós, búgó karamell szíved, s míg átúszol a téren, hangod elandalít. Szürkéből színezel narancsos tájat nekem, otthont ölelsz a hontalan, kóborló létnek, leheleted a hajnali szél, hazahívsz, jössz, vársz, s estéken nekem suttogsz szerelmes kinccsel. Fodros masnit … Olvass tovább
Csukás Istvánhoz Számtalan mesédtől, újra gyermek lettem. Olyankor az idő, visszapergett bennem. Krumpliorr vagy Mirr-Murr, a Nagy Ho-ho-horgász, Pom Pom-nak meséi és Süsü a sárkány, mind itt van előttem, amit nekünk szántál. Őrzöm amíg élek mit örökül hagytál. Generációknak hoztál vidámságot, boldogabbá tetted e komor világot. Azt mondják, felmentél egy másik világba? Ez az élet … Olvass tovább
Folt hátán folt Hiányzik szívemből a harag, idegenül zeng a vézna dal. Jajgatva kering az igaz szó hiába ígérem, fogadkozom, többé nem kell a szerelem, ezek folt hátán csak foltok. Mindent tenyeredből ettem minek illatát átitatta tested, azon éjszakán mivé letten, csillagok csodáltak engem.
Végtelenség Csillanó fényben hallgatni a csended, Mikor hajnal pírja rózsákká feslett. Rád gondolni, holdsütötte éjben Várni, karomba omlasz oly szelíden. Szívem megdobban, a hold hunyorog Ólomcsendjében halkan dúdolok. Csillagösvényen fájó képzelet Visszahoz jelenbe, hallom léptedet. Boldog sóhaj röppen egyre feléd, Érezni, vergődő szív ütemét. Gyönyörünk a sötétségbe réved, Magamhoz ölelem végtelenséged. Sejtelmes álomkép újra visszatér, … Olvass tovább
Szikrák Rövidéltű, gyenge felhőoszlató szikrák szállnak… borús, pityergő égre tücskök pattannak, csókfukarságod víz alá buktat, elképzelem, szikráiddal hányan legénykednek… Várom tőled a nagy tüzet, mely másnak szikrákat nem ereget, de senkinek, csak minket hevít, kettőnket… 74.aug.26.
Dobogó zavar A Hűség – igaz -, még ittasodik önös vétkeitől, de nem osztja mohó szomját. Dögkút-prédák felfalva marcangolják egymást; kitágulni látszik a legjobb minőségi szilikonbetét is várható-ácsingózó luxuskörnyezetben. Csapatostul portyázgató, fenevad-éhező bikinis tündér. Csábosan villogtatott gyilkoló, kés-vigyor. Szélesebbre eltervezett színpadi akusztika. Megbízható, méretes gorilla-bicepszek, bikanyakú Adonisz-pacsirták csoportos gyűrűiben álldogálva úgymond egyre nehezebb ellent állni … Olvass tovább
A kosár… egy kis retró/1993/ A kosár, amit kaptam, földig húzza vállam, amint megértettem, gyökeret vert lábam. Mitől lett vége? Elmúlt a varázs? A tűz ellobbant, nem maradt parázs? Bár nem vagyok látnok, hiszem, hogy hamu alatt izzik még zsarátnok! Szerető szívemen mély sebet ütöttél, S Te, a büszke férfi, kevélyen kerültél! Ettől kezdve már … Olvass tovább
A pénz csábítása Te aki oly gőgösen lenézed a másikat, megtalálod valaha a helyes, a jó utat? Eszedbe jut egyszer is a hely honnan indultál vagy feledted mit kaptál, amíg ide jutottál? Te ki lenézi azt kinek nincs annyi, mint neked, megállsz- e ha látsz egy síró és éhes gyermeket? Hatalmába kerített a mohóság, kapzsiság … Olvass tovább