(Egy hétig a parkok városában, úti élményeim) Elérkezett a várva várt szerdai nap, szeptember elején. Fiam és szintén Londonban élő barátjának meghívására, és az ő családtagjaival együtt négyesben útnak indultunk egy sok millió lelket számláló hatalmas és ismeretlen metropoliszba. Életemben először ültem repülőgépen. A kiutazás – jobban sikerült a vártnál, szinte alig akartam leszállni a … Olvass tovább
Éva már serdülőkorában is mindig vágyakozott más tájak, emberek, civilizációk megismerésére, melyekkel olvasmányaiban találkozott. De ezek közül is Afrika volt álmai netovábbja, milyen is lehet ez az igazi egzotikus, ellentmondásokkal teli világrész a valóságban. Ez az álma aztán az 50. szülinapjára vált valósággá, nagy harcok árán az igaz, bár gyermekei támogatták mindebben, de férje nagy … Olvass tovább
Az Érden élő és alkotó Birkás Erzsébet festményeiből nyílt kiállítás. A Szociális Gondozó Központ szakmai vezetője Gecse – Simon Orsolya köszöntötte a közönséget, köztük diákokat, akik nemcsak szerepelhettek, de egyben Birkás Erzsébet életútjából tanulhattak, valamint a líra és a képzőművészet iránt az érdeklődésük felkeltése is a cél volt. Dr. Dizseri Tamás Habilitációs Központ Csengettyű Együttese … Olvass tovább
MARADJ OTTHON! Álmot sző a hajnal sok-sok csillagában, alszik még a madárdal fészkének aljában. És felébred a világ, a reggel hamar eljő, meleg sárga aranyával a Nap az égre feljő. A biztonság függönye már ócska, szakadt rongy, ne sóhajts, ne jajdulj, zokszót sohase mondj! Ember, maradj otthon, ha vonz is a tavaszi fű, ne marjon, … Olvass tovább
Édesapám Mosolyod is árnyékba vonult, És többé nem nevetsz rám. Szerszámaid sem kéred többé, Nem barkácsolsz csuda dolgokat Ám én emlékszem mindegyikre… Kis bababútorokra: Asztalkákra és csöpp székekre, Kis bölcsőkre, s egy hintaszékre, Ágyacskákra, a babaházra, Nádsípon is játszhattam… Megragasztott papírbabákra, Dugókból épített vonatra… Emlékeim vonulnak sorra. Oldalakat írhatnék, Valami biztos kimaradna. Te vagy a … Olvass tovább
Van remény… Minden álmom egy varázs, felriaszt a csúf való. Filmben élek, mely adást eltörölni, volna jó! /Éva (Utalás a Legenda vagyok c. filmre) Azt üzente fenn a Hold , most a fénye érted ég. Két kezed ha kulcsolod, lelked épp az égig ér./Éva Azt üzente fenn a Nap, fényben adja gyógyszerét. Láng fiával éltet … Olvass tovább
Ábécében mondom el Alszik a város, kihalt az utca, Álmában játszik a csöppnyi Luca. Beborult az ég, oly sötét az éj, Célját keresi, ki céltalan él./Rita Csobban patak vize, kő hullt bele, Dani gyerek hajigálta tele. Emese meg szomorúan nézte, Édesanyja megveri majd érte./Rita Felhőtlen ég alatt, madárdal szól, Gerlepár a fészkében turbékol. Gyurika merengve … Olvass tovább
Karantén Falak ölelnek, magányos órák. Ablak a világ, visszanéz ránk. Felhők az égen. A csupasz parkon fények és árnyak osonnak át. Tetszhalott ágak. Tavasz az álmuk, holnapot őrző, bezárt rügyek. Ott lent a járdán, valahogy furcsán kerülik egymást az emberek. Tétova maszkok. Mögöttük arcok. Tenyérnyi remény. Lélegzetért. Szokatlan furcsa, idegen mindez. Az elmúlt végleg, most … Olvass tovább
Vétkezem Én bántalak, mert folyton vétkezem, de nézd kisebzett, vérző két kezem, és mondd, hogy zúgolódni nincs okom, s hogy össze nem hiába kulcsolom. Mezítláb járok ösztövér nyomon, kövek zsebemben, múló lángomon magasság, mélység együtt méreget; kegyelmed fénye óvja léptemet.
A BALGA FAJ Jó, hogy az apám ezt nem élte meg! Rám néz – Mondd fiam, jól vagy? – amikor az emlékezés néha érte megy. Szemében kérdőre von a szigor – Gürcölnöm mindezért nem érte meg, mert lábad mindent a földbe tipor. Jó, hogy az apám nem tudhatja azt, hogy a száj önmagát köpi szembe, … Olvass tovább
Intelem Tudósok s bölcs könyveik utalnak arra, mit versbe írogatok megint mióta élünk, itt gonosz hatalmak sugallatának voltunk rabjai mind. Valami csoda vonz , hogy testedig láss, csak ritkán tovább, tán épp a tilalom, s a tilalmat, kár minden bölcs tanítás, lábbal tiprod s megszeged szabadon. Jaj annak, ki egyszer is hinni merte, hogy a … Olvass tovább
Két állati dolog II. Fóka koma Sarkvidéken él a fóka, ami nem is olyan jó móka. Ellensége a jegesmedve, néha fókához támad kedve. Nem rejti el levél, bokor, jégtáblákon csak ő az úr. Medve mancsa el nem kapja, besurran a vízbe halkan. Szomorúan ballag a medve, más vacsorán jár már az esze. Tengeri vidra Óceánban … Olvass tovább
384 400 km Egy ideje nem nevezlek a neveden. Tudatosan cselekszem, mert én most a hold vagyok, te meg a földön nyugvó víztömegek. Néha napján vonzásban állunk, de fenntartjuk a taszítás közönyét. Függ tőlem a színtered és mágneses mezőt alakít benne a színész.
Kút mély még Kút mély a mocsár, de átszivárog a bölcs szó,mi még alig hallható. Bátraké a hangya-sűrű tennivaló, mert a küzdelem sírból is felemel. Konkollyal nem keveredik a búza, láthatatlan erő dolgozik,élni akar! Ragyogásnak útját nem állja senki el, ha könnyű habok ringanak az égen ha ezrével nyílik vadvirág a réten, a Föld felett … Olvass tovább
Gyilkos vírus Csillagok csillognak, fényesen villognak. Könnyüket hullatják, ők kik azt jól tudják, emberek meghalnak, vírusok gyilkolnak, Háborút nem kezdtünk. Lelkünkre! Nem vesztünk! Ablakot zárjuk, míg ránk tekint fényesség. Gyilkosok pusztulnak, Csillagok csillognak!
Álmok dala Álmok dalát hallgatom csak az éltet, az boldogít. s elfeledni nem akarom dallamát megjegyzem hangjait. Ám a valóság oly hamis álmok dala nem kiséri az élet útjait szeretném, ha te dalolnád az álmok dalát ébren velem itt! nov.73.
Feltétlen bebocsátás Újkori, emberalkatú transformerek uralják mocsári, algavilágos bulvár-médiáit s azt, hogy ilyen kulturális műsor való agymosott halandók tömegeinek?! A visszaállatiasodott tömegember már újfent jogot követel önmagának, hogy tahósítani, bunkósítani tudhassa boldogabb keveseit. Vágy-telegráfok ritmikus kattogását sokáig hallani: ,,Pénzt, hasznot ide! Hallod? Aki már odabent is rab, ritkán lehet szabad odakint!\” A beteljesedett, komisz idő … Olvass tovább
Miért az árnyék:.. Nem kell ahhoz kővé válnod, hogy teljesűljön kívánságod, békülj ki magaddal, s meglátod, egy angyal őrzi végtelen álmod, hosszú nyári éjszakákon. E világ mely benned mélyed, melyre árnyékot vet a méhed, a szépséget mind eltemetve, mind örökre elfeledve, mért vetül mindenre árnyék, a mi mért hallgatunk még?
Nézd a kék eget Nézd a kék eget és ne törődj semmivel, Hiszen most éppen nincs is dolgod senkivel. Kacagj rendíthetetlen és mindig nevess, Gondtalanul, örökkön-örökké szeress! Hagyd most másra a búskomor valóságot, Örülj, zavard össze a komor világot! Hagyd el a pénz hajhászását magad mögött, Csak az Érzéssel törődj mindenekfölött! Hagyd az ésszerűséget egy … Olvass tovább
Tótágas Tótágas Túl nagy a csönd odakinn, monitoron pattog csak a labda. Az emeleten digitalizált gyerekek -enyhe tüneteket produkálva- kisorsolják, ki az a szerencsés, aki ma leviheti a kutyát. A macskát nem szokás sétáltatni, de most csinos nyakörvet kap, s a póráza is hosszabb, hisz ő mégiscsak büszke és szabad állat. Az öregasszony kihajol az … Olvass tovább