KÖRFORGALOM

– Figyelj Józsi! Szeretném, ha a tömegközlekedést valami-képpen elterelnéd a portámnál! – Már ne is haragudj, de miért tenném? – Azért, mert nagyon rosszul alszom… – Te most hülyéskedsz? Az egy dolog, hogy mi régi cim-borák vagyunk, és az is egy dolog, hogy ennek a sárfészek-nek én vagyok a polgármestere, de személyes indíttatásból nem szeghetek … Olvass tovább

A RAJZTANÁR MŰVEI

A sárga tearózsák még pompáztak a kerítés mellett, mikor beköltöztünk az internátusba 1939 őszén. Ezer csoda várt bennünket a következő években. Barátságok, nyelvtanulás, a város megismerése, amire mindig nagy súlyt fektettek a tanáraink. Tisztelettel voltak tanártársaik munkái iránt és fontosnak tartották még a tanrendben is, hogy mi is részesüljünk mindennek az ismeretében, ami lényeges és … Olvass tovább

Óriáskerék múlt

Óriáskerék múlt Félve ültem veled szembe tétován…remegőn… ahogy megindult a fizetett lebegés lassan méterenként távolodtunk el a talányok és a remélem megtörténik majd-októl végén percekig állt a csend a levegőben (a szél süvített át a jelenen) ott fent minden áttekinthetőbbé vált a távolság és a mélység között leheletnyit csókod: -porcelán pillanat amit egy madár rikoltozása … Olvass tovább

Igétlenül…

Igétlenül… (Feladat: cselekvést kifejező ige nélküli verset írni. 8 szótaggal, ABAB ritmusban, bármilyen témában.) Pókhálók közt a sarokban öreg zongorám szomorú, napjai olyan unottak s barátja csak egy torkos szú./Éva Tündöklő virágok között Üde selymes zöld pázsiton Dobogó szív, tiéd fölött Szerelmesen szép hajnalon. /Marika Dús fák ölelő karjában Könnyed, légies a lelked. Levelek susogásában … Olvass tovább

Séta pirkadatig

Séta pirkadatig A csend elillan, álom csók is csattan… Idillikus a perc, könnyes a szemed, Megáll az idő, csak miénk az élet: Kezed kezemben, lelkünk húrja kattan. Vágyakozó pillantás, szellő surran, Csapzott hajunk, mosoly ül a szemünkben, Napsugár csillog-villog az egekben: A szerelem fátyla elterül halkan. Bimbózó kikelet, vágyak és álom, Színes orgonák, s bódító … Olvass tovább

Ébredés

Ébredés Álmatlan virradtam, tűz csiholóját keresvén. Magam bús talaján, mocsokból építvén felleget. Akartam lenni ki vagyok. S mivé lettem: voltam naggyá Önnön-kényen. S most akaratlan vagyok Készakarva. Megannyi szeglet a Világ. Hullani látszik, ki lendül s ki hull, röpülni csendül. A lét, ki vét, s ki megvált: a Halál. A Tudás hatalom: hat alom ostoba … Olvass tovább

Testképzavar

Testképzavar Számtalanszor történt már, hogy néztél tükörbe, S a testképzavar miatt, elbújnál örökre. Hogyan fogadd el magad, mert úgy gondolod nem vagy szép S e zavarodottságban, a kín a lelked tépi szét. Míg magad előtt pörögnek az elvárások, Az önképedet mindinkább megrongálod. Minden egyes offenzív szó, mit magadnak bemesélsz, A lelkivilágodban ismét megtör egy újabb … Olvass tovább

A félelem vándora

A félelem vándora A moraj elhalóban, Súlyosbodik a csend. Fáradt vándor, útját állja a zápor. Menedéket keresne, de nem talál, hamarosan erejét is elveszíti már. Nyugszik a nap és felkel a hold, a vándor az ő fényében bolyong. Végül lefekszik a gyepre, arca felfelé hogy az eső elfedje. Elfedje könnyét, hogy ne látszon, hogy csorog, … Olvass tovább

Feljegyzések az újságárulás mélységeiből 399

Feljegyzések az újságárulás mélységeiből 399. Ködös hajnal volt. Nem vártam semmi jót, De nem is bántam, Rég láttam alpesi tájat. Nap felkeltekor meg is zavarodtam, Fehér folt tűnt fel az égen, Pedig a felhő még a betont érintette, Nem értettem a helyzetet. Napsütötte reggel volt, Bár a nap fénye hiányzott, De nem is bántam, Eljutottam … Olvass tovább

Ilyen szép a világ!

Ilyen szép a világ! Eddig nem láttuk, sodróttunk az árral, nem törődtünk semmit a világgal. Vakon rohantunk, nem álltunk meg soha, Siettünk, bár mi sem tudtuk , hogy hova. Megpihent a világ, sok minden bezárult, Éled a világ, szemünk elé tárult. Ébred a természet, minden olyan szép, Nem is igaz talán, csak egy álomkép. Ajándék … Olvass tovább

Bizakodó tavasz

Bizakodó tavasz Marják a szavak szám, borult a világ, szél seper, eső esik, dideregnek a fák. Szólni mernék , elsuttogni mindenfele tűnjön el a testet kirázó szeles hideg. Mert hiába a felhők! Túl rajtuk a Hold túl rajtuk csillagok, szikrázva csillognak. Elsuhannak a felhők, rögtön kék az ég. mert persze nekünk e vigasz is elég. … Olvass tovább

Kikelet mosolya

Kikelet mosolya A tavasz napsugara arcom simogatja, varázs-illatárjait messzire szétszórja. Rakoncátlan szellőgyerek táncát járja fellibben az öreg hárs falevél-ruhája. Ébredő föld, korai harmatot kortyolja, pirkadat-tótükrét pára köpenye borítja. A természet nyárelőnek kapuját nyitja, megannyi a színszirom, kezeit nyújtja. Villásfarkúaknak ficserékelő a hangja, új dallamot csörgedez hegyek patakja. Fenn a kékben berbécs, szellő úsztatja, fejükre aranykoronát … Olvass tovább

Szeméttenger

Szeméttenger Végtelen térben kiterítve a csend. Este kétszeresére nyúlik az árnyék, ha nincs vége, semmit nem jelent. Árnyak peremén zajong a szenny, szemétben szemét emészti magát. Semmibe foszlik a szétszórt sugár, a mennyei vágy a földi tapasztalás. Átlényegül a labirintus, a színjáték. A szemetet elviszik minden reggel, zajra ébred a szürke, álmos város, egerek riadtan … Olvass tovább

Szél ballada

Szél ballada Kezdetben a szél üvöltve-vonítva, egyedül kúszott a végtelenen át… Fölverte a Tejút büszke porát, s nem nyugodott, míg a Göncölt felborítva, a csillagokat söpörte lapátra… Leérvén a Földre, kóborolt pusztákon át míg meg nem látta az első teremtményt a lányt.. Csókodból tudtam meg, hogy életem öröm-dalát most kell komponálni s csak neked lehet … Olvass tovább

Erdőben

Erdőben …Hátrébb a víz mart időt a sziklákba, Itt többtonnás szikla hever… Bársonyos mohák, zöldellő háta… Itt avar illata, meg sár temet el! Lépek, … ágak nyúlnak ki utánam. Kék köveken osont a hegyi patak! Ős gyökerekben botlik a lábam, Bukó napfény a hegyek hajában kócait fésülő, zöld pillanat… Én még csak meg sem köszöntelek … Olvass tovább

Nem tudni!

Nem tudni! Két lábammal már ritkán, ha állhatok a földön, zuhanva mélységek örvénylő szakadék-szája felé. Mint felpuffadt éggömb – egyre csak lebegek. Mellkason feszes ketrecében infarktus-gyanús szív időzített bombaként kattog s ketyeg. Érzem még: enyém maradhatott legbelül a lüktető, örök-gyerek. Tetetett nevetések, fellengzős ujjongó örömök markában sokszor már egy mindenbe beletörődött, sztoikus nyugalmú aggastyán vesztegel; … Olvass tovább

Pipám füstje

Pipám füstje Szintai Kati: Pipás c. festménye alapján Ahogy tajtékos pipám füstje gomolyog, Úgy arcomon egy mosoly somolyog. Nézem a lassan pergő éveket, Immár értékelem az életemet. Van két nagy fiam és egy szép lányom, Álmom még egyszer őket együtt látnom. Unokából összesen nyolcnál tartok Édes kis csacsogó gyerekarcok. New York, Marseille, Boston, Ezerfelé esett … Olvass tovább

ADJÁTOK VISSZA AZ ÉDESANYÁMAT

ADJÁTOK VISSZA AZ ÉDESANYÁMAT Szőke kislány áll az éjben, csillagokra néz szerényen, kutatja a fényt serényen, megnyugodni nem tud mégsem, tíz éves múlt tegnap éppen. Anyák napja éjszakája árad szerte széjjel, ma sem múlik a bánat, csillagok fénye világítja meg, árva szobámat. Ragyognak a csillagok, milliónyi szempár, vajh melyik kettő az, amelyik lenéz rám? Múlik … Olvass tovább

Anyák napjára

Anyák napjára Május első vasárnapján Szebben dalol a kismadár. Illatozó kerti virág Köszönt minden édesanyát. Ünneplőbe öltözött ma A kisgyerek, a nagymama. Az élet legszebb ajándéka, Ha gyermek és anya is vagy. Ne keress ma kifogást. Ne mondd azt, hogy a munkád Távol tart, mert várnak Rád Téged szerető anyák. Ha az élet messze sodort, … Olvass tovább