szó-zat várni az miaz állni szemembe hányni hogy “nem vagy ez, nem vagy az” inkább ülni mint megállni a szózatot akkor felállok majd büszkén s szavalom mert hangom sem tetszik egy papagáj olyan vagyok már elhízlaltak karacsonyra hogy majd elvágjanak a végső vizsgán. a disznók. a végső vizsgán majd ott áll tükörbe néz és meglát … Olvass tovább
Álomhintó A falak némán közelednek felém, néha az ablakba üvölteném, ha van erény, hová tűnt a remény? A magány kopog az ajtón, várja, hogy behívják. Nem ül senki az álomhintón, ezért hazahívták. Kinyitom az ajtót, hadd jöjjön hát, ébressze fel az alvót, ki oly régóta vár.
Az a nagy helyzet, hogy eléggé szürkén élem a hétköznapjaimat. Ez alatt azt értem, hogy felkelek minden nap hétfőtől péntekig pontosan ugyanabban az időpontban és elkészülődök a munkakezdésem előtt 20 perccel. Utálom az összes hétköznapot! Bemegyek ledolgozni 8-9 órát minden egyes nap, na persze megfelelően kifizetődik a munkám, de attól még nem szeretem. Igazság szerint … Olvass tovább
– Ki jön be helyettesíteni? – Nem tudom, csak ne az Angi néni! Istenem, csak ne ő, akkor tuti matekozunk. Egy hajcsár ez az Angi néni. Az osztály ajtaja hirtelen becsapódik, nem a szél viszi be, hanem Miklós bácsi, aki teátrálisan belép, az ajtóban jelentőségteljesen megáll, majd nagy levegőt vesz, mintha épp a kulisszák mögül … Olvass tovább
Értelmetlen gondolatok Este van, A kába holdfény végigtekint a kerteken, Nem messze lágy, tavaszi szellő táncoltat Körtefalombot Elmerül Csillagtenger fodrai közt szemem világa, S az ismeretlen fények lágy dallamára Eljár az eszem Gondolat, Oly kósza, fejemben pillanatnyi jelenés, Mementót se hagy, csak megy, merre járt már annyi Felejtett emlék.
Álom Vajon másban is felmerül a kérdés, hogy mit csinálhat rosszul? Mi az, amire mindig is vágytál, de csak maradt álmodul? Mindezt azért, mert van egy hang, mi azt mondja: nem sikerülhet. S egy néni, ki fél, hogy a gyerek máris kirepülhet… Azt mondják elég lesz később elkezdeni, Szerintük nem kell még a célt elérni. … Olvass tovább
Egyik nap – későn, sokadik órám után – felszálltam kora este a 4-es metróra a Kelenföldi vasútállomás irányába. Meglepően elég kevés ember utazott a szerelvényen. Leültem, elővettem egy könyvet – Bibó István: A magyar demokrácia válsága – és olvasgatni kezdtem. Egy vagy két megállóval arrébb egy öreg úrra lettem figyelmes, akin egy sötét zöld vászon … Olvass tovább
Egy fiatal fiú sétál a Ferenciek terének esti kavalkádjában. Busszal jött, így, amint leszáll, azonnal bele is csöppen a forgatagba. Egy barátjával van találkozója, akivel moziba mennek, a közeli Puskinba. A fiú, amíg várakozik, elhalad néhány hajléktalan, kéregető, cigarettagyűjtögető mellett. Mind elkeseredetten végzi kilátástalan tevékenységét. Aztán a fiú egy darab sárga almát vesz észre földön, … Olvass tovább
Apukám, akivel ez az éves találkozóm, velem szemben ül a kávézóban, ahová csak ezen a napon jövünk. Rendel magának egy teát; én nem iszom semmit. – És, hogy vagy? Milyen a suli?- kérdezi. Mindig így kezdődik. Fecseg egy kicsit, mintha tök normális lenne, hogy itt ülünk és ő teázgat. Nem normális. – Az egyetem klassz, … Olvass tovább
Hatalmasat sóhajtok, úgy érzem, az egész világ hallja. Ez nyilván nem igaz, de tőlem egy méterre áll egy néni, és ő elég bosszúsan néz rám. Kicsit arrébb vonszolom a bőröndöm, mielőtt még rám szól, hogy lehetnék halkabb is. A bőröndről eszembe jut, mit keresek itt, a vasútállomás kettes számú peronján. Nyelek egyet, visszatartom a könnyeimet. … Olvass tovább
SZEMET SZEMÉRT Csak addig szemet szemért, amíg az egész világ megvakul, és akkor talán megért az utolsó látó is majd engem: miért szavakkal festem gondolatom, s annak mi értelme. Az agyakban szótlanul vegyületté bomlik az ép elme, s emlékem lepelként be- fedi az oszlásnak indult múltat. Gyűlölet az egyetlen érzés, amin túlélésem múlhat. Törvényt vesztett … Olvass tovább
Jégeső Szikla vagyok a szélviharban, magány a pusztában. Körülöttem a hegyek összedőltek, már hiába keresem őket. Erőtlenül állok a romok felett, mert látom, mi rég elveszett. Keserves láncok nehezítik testem, ó, életem, íme bilincsem. Jégeső zúdul a világra, fakó árny a királyra, mely vakon hitte, ez az ő ideje. De tán egyszer, mikor senki nem … Olvass tovább
Időzsineg Az álom varázslatos tengerében úsztam, mikor ébresztőm felvillant, s közölte velem szándékát búsan, mire szemem felcsillant. A csillogás hamar megfakult, hisz rájöttem, elég volt. Türelmem zsinege meglazult, hiányzott, ami régen volt. A madarak derűs csicsergése, az autók brümmögése, az égbolt kékes derengése, a metró vad sebessége. De most itt állok én, cellám rácsait kitörtem, … Olvass tovább
Fények a ködben Folyik az idő köröttem Vagy tán el is repül fölöttem? Szürreális színek , s árnyak Miktől érzem szemem fárad Itt csendben ülve , s egy jelet várva De elmém nem lankadhat Nem törhet meg az akarat Mert a szüntelen figyelem, Mi ledönti a falakat S ekkor túl a ködön Az árnyak fölött … Olvass tovább
Éjszakai Bagoly Leszállott hát ismét S hozta sötét köpenyét E régi jó ismerős, Barátom , az Éj Beburkol a csönd Mint puha köntös S megbékél a világ, Az árnyékok között Csak a néma Hold, Ki kísér utamon Ő nem fecseg, S nem is locsog De nincs is reá panaszom Ő hallgatja búmat – bajom S … Olvass tovább
Részeg Holdvilág Borvirágos éjszakán Haza siet lábam, Hol bámul a sok bérlakás S néma Hold a társam Így úton írom most e verset Eme csodás szombat este Arcomon ül részeg mosoly Bennem pedig , béke honol Megindul sok gondolat, Majd felébred a költő Pálinka fűti torkom Míg e csalfa éj , a bölcsőm Kelt: 2019.03.07.
Hátrabukfenc Tudathasadásokat hányok eléd Mit nem értesz Az egészet nézd Ne Azt keresd bennem min élek Hetek óta. Elnyűtt intertextualitáshoz terítek inkább, ,,S a vágy, öröm szívedbe fúlt, törött.”* Bár nincs már valódi dicsőség Csak plágium Valódi gondolat nélkül, Alvás paralízis. Hagyd, nincs értelme amúgy, Nem értem, hogy került oda Femme fatale másnap És most … Olvass tovább
Töredezett fényárnyalatok Körülnéz, valóságot próbál formálni. De ugyanazt a kilátástalanságot látja. Eltűnik minden. Legalább tud róla. Vagy nem kellene tudnia? – …tökéletes…! – kiáltja irónia nélkül dühösen, visszhangzik. Igaza van a körülményekről. Mégis így lát. Minden eltűnik, mégsem hiányzik elérhető dolog, érzelem, fogalom. Csupán idő kérdése az elveszítés folyamata. Az órák egyhangúak. – Érzékelés – … Olvass tovább
Eszembe jutottál Honnan jöttél? Fiatal és távoli emlék ahogy ültünk a csatornafedélen a borostyános kőfal mentén, s néztem hajadat, amint hatalmas nyári földek kalászaként fénylett selymesen a meleg levegőben. Tudtam, hogy te mindig jó leszel, bárhova is visz a világ. Már arcodra sem emlékszem. Mi történt veled veled, míg én élni próbáltam gyengén, törékenyen? Most … Olvass tovább
Néha már szép a szerelem Néha annyira már nem is idegen mit itt viselek a fáradt szívemen, néha annyira már nem rideg velem, néha már szép énnekem a szerelem. Néha már nem is gondolok könnyekre hisz végre érzem, mit régi könyvekbe megírtak költők magasztos szavakkal; néha úgy érzem mind téged magasztal. Néha felidézem mosolyod ívét … Olvass tovább