Időmértékes rigmusok

Időmértékes rigmusok (Feladat: három soros, nyolc szótagszámú versike, bármilyen témában, négyes trocheusban.) Már a hold világlik égen, újra érkezett az este, kék eget sötétre festve./Rita Égnek éke, fény ezüstje, csillag omlik, elmerülve, mint a lélek, egyre hűlve./Éva Nézd, a béna Mézga Géza Várja már, a méznek árja Vonja bé a friss kenyérkét./Dávid Árva ágra száll … Olvass tovább

A vágy

A vágy Semmi sem olyan, mint a vágy, részegen hozza a lélek hajnalát, az idegek feszült tűzkeresztje bódult testek halk szelleme. Úgy némán tördeli a szíved ringatja nap-árnyék a tested szenvedően csukódik szemed, érzed megáll az idő , elveszíted az,t kiért lánggal vágyódik szíved, egy álom mely lázként zuhan rád sápadni kezd rózsapiros orcád csupa … Olvass tovább

Jobb

Jobb Mindenből a legjobbat akaratam De csak téged kaptalak. Csak Pedig mindennél több vagy. Te vagy a minden : Kezdet és vég. Kezdete az újnak Vége a sorsnak Örök forgása a sornak Érzéseim keserédes sarka

Vallomás

Vallomás Ott vagyok veled – mély vizű tóban – ezüstös hangok a kékes Holdban, sirálysikolyok üvegkorsóban. Folyó mélyéről felszálló ködben, ázott földeken guruló rögben, búzatáblára rajzolt körökben. . Ott vagyok benned a vérerekben, molekulákban, a DNS-ben, atommagokban pulzáló csendben, tenyérbe karcolt világegyetemben, csilingelő apró a nadrágzsebedben. . Ott leszek nálad virágrobbanáskor, józanságodban csókolni százszor, bódító … Olvass tovább

Testamentum

Testamentum Becsület, jellem, hatágú csillag, Anyámtól, apámtól örökül kaptam, Csigolyám tart, hátam deszka, Rang nem hívott, lelkem tiszta. Lehettem volna faragatlan, aljas, Mások vesszeje, szélkakas, alantas, Más orzott vagyona, nekem szálka, Szegény sóhaja, bensőm marja, Őseim így élték napjaikat, Kalapozták őszülő hajukat. Szerényen éltek, emberré tettek, Szívemben örök fészket leltek. Gyermekeim igaznak neveltem, Jövőjük botját … Olvass tovább

Anyám arca

Anyám arca Anyám vállát lehúzza teherként a sok-sok év, egyre görnyedtebb lesz, meghajol a világ előtt, anyám félve nézi azt, hogy merre van a styxi rév, -szép homlokába lassan az idő is belenőtt. Anyám kezein nap motoz, eléri két szemét, kihajol az ablakon, reszketve utánam int, ujjai vakon érintik meg Hádész peremét, -és az elfogyó … Olvass tovább

KISKERTBEN

KISKERTBEN Új kerékpárt vásárolok, Azzal könnyen pedálozok. Könnyen átjutok a dombon, Kipihenem magam otthon. Van ott nekem egy kis kertem, Amelyben minden megterem. Ültettem bele virágot, Kötök belőlük szép csokrot. Bele fűzöm a szívemet, Annak adom, aki szeret. Csak egy asszony jelentkezett, Aki engem régen szeret. Övé már régen a szívem, Az életem vele élem. … Olvass tovább

Mindennapi kenyerünk

Mindennapi kenyerünk Ősszel vetik el búzát, mely szökken szárba. Télen hófehér paplan takarót rája terít jóságos Télapó, meg ne fázzon, tavasszal a naptól méregzölddé váljon./Zsuzsa Ébresztgeti langyos eső: \”kelj fel, kedves, itt az idő, sok a munka nem pihenhetsz! Meg kell nőnöd, mire a nyár megérkezik, lenn a földben tudom, jó dolgod volt eddig\”./Éva Föld … Olvass tovább

SZABÓ ANNA (Dédunokánkhoz)

SZABÓ ANNA (Dédunokánkhoz) Drága lányka a rácsos ágyon mosolyogva néz a világra, örökmozgó, jár keze, lába, családunknak kis virága. A vágy, mely életre hívott, most tebenned ölt alakot, oltalom őrzi zsenge léted, büszkén kitárva minden ablakot. Az akarat, mely előre visz, talpra állít, jól tudom, kell még a szó is, anyát hívó, ki mondja néked:”Csillagom”. … Olvass tovább

első

első túl vagyok az első halálon kihűlve mozdulatlan fekszem elbújt dobbanások ülnek a lengő ágabogas csenden semmivé válva a semmiközt visszahullnak rám a betűk szavak mint esőcseppek peregnek tócsák lesznek majd befagyott tavak elenged az idő már nem szorít kisimulnak a vén tenyér ráncai az élet túl komoly súgja halkan és már nem enged játszani … Olvass tovább

Indák

Indák Vadszőlők kúsznak felfelé akár egy megfordított villámcsapás kígyó-testük, mint szerelmes szorítás, kapaszkodnak egybe,mert a föld őket egybeszülte… Vadszőlők…testük forradásain egybeömlik a téged-akarlak-erő, az egymást biztatás, törnek a fény felé, mert tudják,lesz nemes ,sarjadó hajtás! 74.máj.29.

Költői kérdés

Költői kérdés Volt hogy csak ültem, Vártam és figyeltem Míg legbelül kihűltem, S volt úgy hogy elhittem Nem vár rám senki sem Volt úgy hogy kerestem Forrón és hevesen, De volt már hogy úgy tettem Engem már , nem érdekel Szerettem s gyűlöltem Halkan és üvöltve Büszkén és megtörve Tövissel szívemben Hát felétek nézek Halljátok … Olvass tovább

Volna a világ…

Volna a világ… Silány, olcsó jelenettel hiába is lehet túljárni galád, túlvilági őrök eszén. Nem tisztulhat már ki a folyton mardosó, nyílt örvény-torok: egyszer végleg meg kell halni! – A Lét tétova, gyermeki eszén túljárni ritkán tudhatunk. Rendíthetetlen hittel mindig megzavarja olcsó terveit, ha nem békülhet s szabadíthat meg önző poklai közül. Cifra, groteszk vesztét … Olvass tovább

Temető csendjében

Temető csendjében Körülölel a csend, mindenhol nyugalom, Csak álmodozom a régmúlt dallamokon. Amit énekelve szavaltál csakis nekem, Hogy vidámak legyünk, oly’ könnyeden. Lényeden átsugárzott a tenni-akarás, Nem volt ott soha semmi fennakadás. Mindenkinek segítettél unos-untalan, Tűrtük bár többé-kevésbé nyugtalan. Most már csak emlék vagy nekem, Érzem, itt vagy velem, testtelen, Behunyt szemmel téged látlak szüntelen, … Olvass tovább

Éjjel a parton

Éjjel a parton Zord lánc visszarántja a pajkos csónakot Pedig amaz még úszna egy nagyot, De a lapát is unottan koppan a bádogon Ahogy a víz incselkedve alámos. Bogarak láthatatlan ezrei zizegnek Rövidke létük minden pillanatát élvezve, Nem törődve a sok keservvel, Mit okoznak idebújt szerelmeknek. Éjji lámpás élvezettel festi be ezüstre A partot simogatva … Olvass tovább

Megnyugovásod

Megnyugovásod Gyere drága, pihenj most meg a vállamon. Engedd szabadon szemedből összes kis madarad. Engedd, engedd tova. Repüljön! Csak szálljon! Te pedig elcsendesülsz, megszűnik fájdalmad. Álmodj békével, s fejedben, ha látod majd boldog emléked, álmodd még szebbé. Ám ha jönne zord félelmed, s feltűnik ráncod, csitt, elűzöm tőled. Nem háborgat többé. Aludj csak, gondolj el … Olvass tovább

Talmi lakoma

Talmi lakoma Téli estéken farkaséhesen, Remény fénye, erőt adva pompázott önfeledten önzetlen lényemben, ébren álmodoztam sok finomságról; nem akart álom jönni szememre, folyton folyvást forgolódtam ágyamban, lebegő sült csirkecombot láttam, ám friss kenyeret szeltem gondolatban, szalonnát szabdalt a képzeletem, zamatát, szinte a számban éreztem. Gyermekként, sokszor csak ennyi jutott; sokaknak,- nem szólt szava panasznak, semmiképpen … Olvass tovább

Ha én lennék…

Ha én lennék… Lennék a nap, és ölelnélek lennék a szellő, éreznélek, ha fény lennél én csodálnálak, mint drága kincset imádnálak. Hold, ha lennék az éj bársonyán, te lennél igéző látomás, követnélek, árnyékod lennék, örökkön együtt keringenénk. Selymes hajad takaróm lenne, elrejtenélek fellegekbe, te lennél a hajnali varázs, fakó égen, bíbor-ragyogás. Tó habjain vízpermet lennél, … Olvass tovább

Nyár

Nyár Ma reggel beszökött hozzám a nyár a nap sugarai megsimogatták arcomat Isteni üzenet, mintha levette volna rólam a láncot, mi eddig megkötözve tartott Ma reggel kakaskukorékolásra ébredtem vadgalambok turbékolva szálltak el kiskertünk fölött, picinyke madár reggelit keresett a frissen vágott pázsiton,Rozsdi a hűséges kutyám ugatással köszönt a reggelnek, egy rózsaszál harmatban fűrdette csodás szirmait, … Olvass tovább