CÉLTALAN VERS

CÉLTALAN VERS Az élet, ím, már céltalan. Itt maradni hasztalan. Elmegyek a messziségbe. Hátha lelnék szerencsére. Marad, kinek dolga van. Jövőm látni oktalan. Szabadon, mint sas, ha szála, kelj hát újra te is szárnyra! Mint láta röptében hirtelen, Úgy nyeljen el a végtelen!

Becses órák

Becses órák Stephen Edwin Kingnek “A valóság vékony jég, de a legtöbb ember egész életében korcsolyázik rajta, és sosem szakad be alatta, csak a legvégén.” S.K. figyelmemet a valóság is gyenge hogy elterelje hogy kegyetlen röggé legyen mi a szív fenekén hallgatag úgy érezve kérdésemre a halál is megfelelne feloldva a félelmeket lekicsinyítve az aggodalmakat … Olvass tovább

Hangulat

Hangulat (feladat: hangulat témában írni 4 soros, 10 szótagszámú verset, ABBA rímképlettel) A hangulat olykor el-elringat, és ébreszt kellemes gondolatot, máskor előhoz szomorúságot, elrabolja tőlem a nyugalmat./Rita Áldás éltünkben a jó hangulat, Velünk marad sírig az öröme. De szaladjon tova bús özöne, Mert nagy nehézség a rossz hangulat. /Marika Késő nyáron különös hangulat Járja a … Olvass tovább

Az első szerelem

Az első szerelem (Feladat: A témában AABB rímeléssel, 4 soros, 8 szótagú versike írása.) Szomszédunkban lakott Ferkó, mindig vidám, vad gyerek volt, ha rúgta a bőrt a réten, én oda voltam egészen./Éva Azután megfázott nagyon, hóeséses téli napon, és mert zsebkendőt nem használt, szipogását rém untam már./Éva Odaadtam zsebkendőmet, trombitált is bele bőszen, jól megtöltve … Olvass tovább

Sír a bohóc…

Sír a bohóc… (dalszöveg) Sír a bohóc a nevető maszk alatt // maszk alatt. Hív a nyerő a meredek part alatt // part alatt. El ne menj!// Itt maradj! // Itt maradj! Neked úgyis ez marad! Sírd ki magad a nevető maszk alatt! // maszk alatt! Sírni sose lássanak! El ne menj, itt maradj! Neked … Olvass tovább

Feloldozás

Feloldozás Egy kristálygömbbe: Csak egy kristálygömbbe nézünk mereven, mi szenvedélyesen. S átsuhanunk a történteken. Egy gyertyafényben: Egy gyertyafényben élünk, s fénylünk. Néha oly szenvedélyesen. Csillagok gyúlnak fel fent, az ég arcán. Elbűvölnek bennőnket a szavak. S a kristálygöbben véljük, felfedezni jövőnk. Tenyerünk térképmezőin, felszántva vannak az elmúlt, sok régi percek. Bár nem látlak még semerre … Olvass tovább

ÉLETÉRZÉS

ÉLETÉRZÉS Éreztem már többször, megváltozott életem, át kell értékelnem kényszerképzetem. Nem jár már követség, megszünt a véd és dacszövetség. Nem láttam, de éreztem, sejtettem mint vad a vihart, megakartál ütni, pisztolyodat gyilkosként szívemre sütni, indulattól hevülve, szeretet parazsától messzire kerülve, gyávaság lehüthet, kezed lecsünghet, hátamból a kést kihúzni nem lehet, nem menekülhetsz, sohasem üdvözülhetsz. Gondoltam … Olvass tovább

HŰSÉG-VÁROS

HŰSÉG-VÁROS alszik a város pihen a fény könnyű álmokra van remény sötét az éj mozgás nincsen a munkához csend kell nékem az emberek még alszanak mindig a szépről álmodnak hajnal ébred gondolkodik a harmattal egyezkedik szálljon rá a levelekre, hogy azokat felébressze elhalad a falak előtt régen nem látták arra őt idő pereg a falakról … Olvass tovább

Jöjjetek Magyarok!

Jöjjetek Magyarok! Mondjátok, hogyan kezdődött? Hogy e nemzet levetkőzött? Hogyan fosztottátok meg ruháitól? Gonoszságotok égbe kiállt! Emlékeztek? Gyaláztátok a Szent Koronát, Előkészítettétek a Golgotát. Az égi koronához hozzáértetek, Szent ikonokat cseréltetek, S Máriát eltávolítottátok Róla. Mint a rút piócák rajtunk élősködtetek, Kifosztottátok e nemzetet, S mi ezt is eltűrtük. Kifordítottátok az identitást, Hogy Magyarországot elérje … Olvass tovább

Ősz

Ősz Ó, te mostoha ősz újra itt vagy, Az irántad érzett keserűségünk viszont túl nagy. Hiszen a nyári napsugarak már nem kacsintgatnak ránk, Helyette a zord eső és ridegség, ami az emberiségünkre vár. A megsárgult falevelek könnyedén hullanak le, Bárcsak az én szívem is ily könnyű lenne, De annak megnyugvására nehéz rátalálni, Mivel szabadságom emléke … Olvass tovább

Őszbe vegyülő

Őszbe vegyülő Sátrat bont a nyár, ősz kapujában már a levendula is szárad, utolsó nyári napsugárral. Tekintetem még végigpásztázza nyári rét hervadó virágait, beleszippantok a levegőbe, és az elmúlás hűvös illatát hozza felém a tekergő szél. Bebújik rózsaszín kalapom alá, ott kántálja énekét. Ősz kopog nyikorgó ajtómon, szárazan pörgő falevelet dob postaládámba, míg színek tarkabarkasága … Olvass tovább

Őszi levelek

Őszi levelek Szomorú ősz következett, Fákról lehulltak levelek, A talpam alatt zizegtek, Amint egykedvűen mentem. Szelíd hullámok forgatták Az őszi leveleket hát, Sárgát, vöröses és barnát, Milyet a természet diktált. A postás is igyekezett, Vitte, hozta leveleket, Gonoszat és szomorúat, Nagyon rosszat, bánatosat. Amint egykedvűen mentem A talpam alatt zizegtek Fákról lehullott levelek, Szomorú ősz … Olvass tovább

Ősz van

Ősz van Halványuló, langymatag napfényben Földre hull egy sárga levél. Már alig él. Felette még Szép kék az ég, Néhány bárányfelhő. A fák között, ím elszaladt A csendes őszi szellő.

Sejtések

Sejtések Én oly sokszor elnézek másfelé, s a keresztfáról megfeledkezem, de érzem, elér egy-egy sugarad, az áradásban bomló reggelen, ha áldás zuhog ég és föld között, fűszer illatban színek, dallamok, s a kerti padra jóreménység ül, Flóra szeme ha kéken rámragyog. Mindenben ott vagy Te: egy gondolat, finom sejtésben pókszál-lebegés, az alkonyati lila búcsúzás lélekbő-csendjén … Olvass tovább

Tebenned

Tebenned Ha tenger lennék áteveznél hullámaimon könnyedén s a puha homokban pihennél mit én seperek esténként. Nem lesz pihenés csókjainkban hol itt ,hol ott csattan, felezzük az időt magunkban osztozunk röpke ajándékban. Mert oly rövid az élet férce és fáj a mulandóság kincse bágyadtan kerülgeti testünk könnyelműen illan percünk. Bennem némán suttog a kérdés és … Olvass tovább

MIT TENNÉL… ?

MIT TENNÉL… ? Mit tennél, ha rózsa lennék, szeretnél majd akkor is? Érzékeid áthatná illatom, rád hajolna szirmaim bársonya, viruló színem hűs mosolya, betöltené lelked lényem pompája? Mit tennél, ha rózsa lennék, szólnál hozzám akkor is? Elbújnék más virágok közt, jeles napra emlékezve, vagy elvinnél utolsó útra, ráborulva friss sírhalomra? Mit tennél, ha rózsa lennék, … Olvass tovább

Nyári emlék

Nyári emlék Egy nyári emlék szárnyára vesz, körém fonja fonalát, ez attól szép hogy szerettem a selymes fű illatát, a felhők bodros fátylait, a lepkéket, a langy esőt, mikor bőrig áztatott, mikor számoltam az órának perceit kezemben a katicabogár pettyeit, vártam, hova száll, merre a kis hamis. Ki tudja most hol, merre kószál a lenge … Olvass tovább

Tenger

Tenger Csillagok szép álmok szép lányok tengere volt mindig a göndörödő álmom, hányszor álmodtam tengerbe a napot álmom sirályokkal szárnyrakapott akár északi széllel is, hullám-árkon mint vad csikó bogárzott… most álmok után, itt vagyok könnyek ürmök rőt átkok tengerén örülni nem tudok, hiába nézem a felkelő Napot. az ég peremén átcikázik neved, megbántam régi álmomat, … Olvass tovább

Egzisztenciális fejfájás

Egzisztenciális fejfájás Magamat már mind hajótörött szerencsétlennek, Senkibbnek érzem. Ezért van, hogy álarcot veszek védekezés gyanánt. A Lét s benne életem még vall egyet s mást míg szilárdított bensőmben felépített rács önmagába zár, – akár ártatlan foglyokat szokás. Vészcsengőket rángat avítt, öregedő szívem kapuján a jogos félelem: senkim se maradhatott, hogy életemet megmentse. Örömeimet lassabban, … Olvass tovább

Rejtett erő

Rejtett erő Megsebzett, vétett sokszor az élet, az utam akadályokat képez, hitem lelkemben még nem csalódott, szívem rejtekében remény lakott. Többször fogtam padlót mint képzelnéd, felálltam, tudtam az élet nehéz, semmit sem adtak teljesen ingyen, örökös küzdelemből áll minden. Addig élek még lesz annyi erőm, napjaim újrakezdjem éltetőn, míg a szeretet vezet előre, mosolyogva lépek … Olvass tovább