Ígéret Virágok nyíltak az őszi domboldalban, aranyló fejüket rázta a szél, ringtak, s ezt suttogták halkan: elmegyünk kedves, de cseppet se félj, mert jön majd új kikelet, s zöldül a fű, eresz alatt fecske csicsereg, előbújunk mi is, csak légy hozzánk hű, meglásd, tavasszal levelünk megleled. Jött a fagy, a hideg, hó borult a tájra, … Olvass tovább
Csend és vihar Amikor a szívem találkozott szíveddel, már nem kellettek szavak csak csend zenélt édes szimfóniát. Valami különös érzés viharzott át testemen, valami láva anyag bizsergetett meg, bennem muzsikált. Idilli volt a kép, szétáramlott testem zeg, – zugán, míg a tajtékzó vihar csenddé szelídült, az idő megállt. Háborítatlan béke átragyogott vihar tépázta halkuló szavak, … Olvass tovább
A Parkban Ülök a parkban. Mindenki lábát szedi, majd nyakát szegi úgy siet. Járdák kövezve jobbra, balra, de ha útja arra visz, merre nem az ösvény, de a láb akarja, átgázol sövényen, gyepen, virágon, mindenen az égvilágon mi szembe jön. Felfelé tekintve tán rosszallón nézek, ám lenézve, mindent elnézek. Az út arra visz, merre lábak … Olvass tovább
Szembeszél Szembeszélben csak a csend beszél, minden egyebet elvisz a szél. Messze, üresen fecsegve vissza-visszacsengene, senki sem figyelne rá, senki sem keresne értelmet benne. Betűtengert görgetne tova, messzire, a semmibe, hova nehéz értelemmel, ébren menni, nehéz szó ellen szót emelni. A csend halkan mormolja el, mit a hangos beszéd elterel. Némán suttogja fülbe, fába, bekúszik … Olvass tovább
2020.09.28 A tus alatt Zuhogott a víz a testemre a zuhanyrózsából. Lenéztem a lábamra, és bevillant egy kép a te lábadról, mikor olyan volt mint egy elefánt láb, de leginkább a narancssárga bőröd, és a narancssárga kedvenc körömlakkod a lábkörmödön elevenedett meg előttem. Délutáni csevegés Az összes unokádnak irtam, érdeklődtem, próbálok kapcsolatot tartani velük, bevallom … Olvass tovább
Tévéreklám Masszát kutyul, zsebben matat, reményt hint és hetet havat, bűbáj löttyel arcod keni, agyat tágít, így lesz zseni. Távolba küld bűbáj képet, szívet hódít, ken rá mézet, vigyor nyúzza az orcádat, nyaldossák a pénztárcádat. Izgalomnak percre vége, lesz az estnek újabb krémje. Csatatéren pereg a kép, bomba robban, repül a gép, ő megáll a … Olvass tovább
Dombok között békés csendben a világtól elzárt kis faluban, ahová meg a harangszó is ritkán jut el, csak ha a szél épp arra jár, élt Juliska, tűzről pattant szorgos dolgos fiatal lány. Par házzal arrébb lakott Péter a szüleivel, a két fiatal szerelmes lett egymásba, úgy éreztek egy életen át egymással fognak élni. Sokszor sürgette … Olvass tovább
– Sistergős mennykő! Ördög, és pokol! Mi lehet ez? Értetlenül állt az aluljáró egyik zugában, kezében az utolsó éjszakai, furcsa módon zsúfolásig megtelt buszon zsákmányolt pénztárcával. Arcából kisimította csapzott haját, hátha a sötétben így jobban látja mit sikerült szereznie. Most, hogy visszaemlékezett rá, fura külsejű fazontól vette el, pedig nem is nagyon szokta az arcokat … Olvass tovább
Élet a tanyán Ballag az öreg ember, vállát nem húzza le az üres tarisznyája, inkább csak a hátát melegíti. Koptatja bakancsát a dűlőút porában, sarkát az idő foga már régen megette. Vékony nemez-kalapja homlokát is eltakarja, egy szál lúdtoll ékeskedik a karimája feletti szalagban. A dűlőút végén egy középkorban épített apró kápolna áll az alig … Olvass tovább
LÉTÜNK DALA Sosem volt gondtalan az élet, sosem volt csupa fény a nyár, nem volt mindig édes az álmunk, de annyi mindent túléltünk már. Kitárultak kapuk és bezárultak ajtók, könnyeztünk, bár tudtuk, sírni kár, szerettünk és nem szerettek viszont, de annyi mindent túléltünk már. Földre küldte szolgáit a Sátán, elhinteni a bűnt, mocsok és sár, … Olvass tovább
Idegenben Kint a vízesés nem dübörög már, jeget hizlalt arcára a hajnali fagy. Hóbundát hordanak a lombtalan fák, sirályok sírnak búcsúztató szavakat. Lassan lopakodik deres lován a sötét, s hiába küzd, csatát veszít a pirkadat. Kopár sziklákon játszik az északi fény, csonttörő szél kottáz fülembe dalokat. Csendesen telnek a napok de telnek, minden perc szolgám, … Olvass tovább
Tűzpiros selyem E szál virág oly sokat mond nekem mesél a nyárról, a boldogságról a tiszta, őszinte valóságról álomképpen, oly színesen velem. Pírja megjelent lázas éjeken láz borította magányos esten sóhaja száll erdőn és réteken túl, egy ember alkotta édenen. Ruhája könnyed tűzpiros selyem láttatja, ég a vágyakozástól sokszínű ódákat zeng a nyárról porba hull … Olvass tovább
Szinonimák (Feladat: egy szót kell kiválasztani és annak egy-két szinonimájával 4 soros 11 szótagszámú, AABB rímképletű verset írni) Szép Szemet gyönyörködtető volt szépsége, csodálatos lénye, megjelenése, haja színe, fénye, sudár termete, hangszínhordozása és természete./Rita Lusta Lusta szomszéd mindig ágyában horkol, naplopó, a Nap hasára süt sokszor. Teszetosza totyogását mulatom, léhűtő az, várja a sült galambot./Éva … Olvass tovább
A zene, a vers Zene és vers egy szívvel dobog, dallam és és ütem és szárnyalás, zene és vers a gondolatod kitartásban búvó felfutás. Zene a vers amplitúdója, robbanó,viharos érzelem, gyémánt fogságban fény tudója ; a zene, a vers az értelem. Az érzelmi kincsek tárháza, – mibe a lélek beleremeg – vers és zene mennyek … Olvass tovább
Volnék Volnék holdfény ablakodban várnék terád hajnalig, édes álom két karodban ölelnélek holtomig. Volnék madár lombok között neked szólna halk dalom, rózsaillat kertek fölött nektár csókja ajkadon. Volnék fonal napjaidnak szőttesében boldogan, enyhet adó tölgyfa árnya vigaszt nyújtó gondolat. Volnék kulcsa a lakatnak ami feszül szárnyadon, és örökig ha szabadna csendes sóhaj válladon.
Éjszaka Csend fon körül, álmodom ajtónyitást vár akaratom. Halkan lépj, ne ébredjek, bújj hozzám lassan, csendesen. Lágyan csókolj, mint a szellő, érezd, hogy mosolyom feléd nő, s ha simulok hozzád boldogan: legyen éjünk határtalan.
A remény ami mindig él Ha romba szakadnak a legszebb ábrándjaid Bizakodásaid el ne hagyjanak, Mert gyakran a legfestőibb virágok is, A romok fölött nyílanak. Ami megtörtént , megtörtént Eltörölni nem lehet, Csak hagyni kell , hogy ezután A dolgok tovább menjenek. A remény a tervek kezdete Feltétel nélküli bizalmat és hitet jelent , célt … Olvass tovább
Vártalak Sok évig vártam, hittem, majd reméltem, hogy eljön ki engem lát, akar, igéz, félt, becéz, és megment, mert szeretve szeret, hűen és egészen. Ki mellett édes a perc, szalad az óra, derűs a nap, üdvös az élet, ki ha rámnéz megáll az idő, és csak kettőnkben egyszerre lépked. Mikor szól hozzám derül az ég, … Olvass tovább
Corinna! Teste szűz,makulátlan, szemében ártetlan fények, gyönyör előttem kínálkozott Corinna hívott magához. Túltengett,égető vágyam, kilenc forduló egymagában Corinna dicsért boldogságába szerelmünk legszebb órájába Gondoltam velem marad felejthetetlen amit adtam Nők igérete könnyebb,mint húló falevél, amit visz a szél. Ágoston Tibor (fiatal Ovidius Amores könyvéböl fordítottam 38-bc
A koncert… Szél fuvall az erdőn, mezőn, hallani, látni vonulását, susognak a lombok, sások, hajladoznak, amerre száll most. Körbe suhan hegyet, völgyet, csukott szemmel is követheted, belebújik a lombkoronákba, szelíden, olykor vadul rázza. Akkor zúgnak az erdők, hegyek, vadul járja, vagy süvítve szárnyal, és zengve nyögteti a tájat, karmestere e zenebonának. Ijesztő, olykor félelmetes, recsegnek, … Olvass tovább