Hangszerek

Hangszerek (4 sor, 11 szótagszám, ABAB rímképlet.). Zongora Gyermekkoromban egy családban láttam, az osztálytársam játszott rajta gyakran, Für Elise-t akkor tőle hallottam, én csak csodáltam sóváran, boldogan./Rita Fuvola Csilingelő fuvolaszó hallatszik “egy boszorka van” dalolt rég fuvolán kisleányom fuvoláján ha játszik lelkünk emelkedne kristálykupolán. /Kitti Orgona Hangszerek királynője az orgona, méltó helyen trónol templom kórusán. … Olvass tovább

Tollpihék

Ha hull a hó – így szól a mese -, Holle anyó párnája tele hófehér, szép tollpihével, nagy teleknek emlékével… A toll száll, száll, „emlék vagy már,” ezt gondolom, ha reám száll, azt gondolom, így te üzensz, így is, ott is, most is szeretsz… Túlvilági ez üzenet, onnan figyelsz, onnan szeretsz, vigyázol rám, óvsz és … Olvass tovább

Tollpihék

Tollpihék a levegőben Hálószobát mind megtöltve, Gyermekeknek örömére, Párnacsata emlékére. Tollpihék a levegőben, Az udvaron szállnak, szélben, A ludak ma verekedtek, Egymást megtépázták éppen. Tollpihék a levegőben, Keresztül-kasul a téren, Az angyalok megjelentek, Embereknek segítettek. Dávid László, Marosszentgyörgy, 2020. október 27.

Pillanat

Fürödni készültem. Komótosan levetkőztem, majd átkúsztam az ágy végébe. A táskámból kivetettem egy hajgumit, csuklómra húztam és felültem a matrac szélén. Ujjaimmal elkezdtem hátra fésülni a hajam, majd kiegyengetni benne a rendetlen, kidomboruló tincseket. Hirtelen azt mondtad ne mozduljak. A kezem megállt és kérdőn néztem rád. „Egy pillanat!” – mondtad és a kabátok mögül előhúztál … Olvass tovább

Menedék

Olyan kicsinek éreztem magam Jelentéktelennek, esetlennek. El akartam bújni. Nem látszani. Talán, nem is létezni. Kicsi voltam, te viszont óriás! Az öledben volt a fészkem. Elbújhattam a karodban. Kérdezted mi bajom, De nem tudtam beszélni. Pedig el akartam mondani: Mennyire szeretnék a gyermeked lenni!

Teljességtelenség; Ha túlteng a szeretet; Verseny a kimeríthetetlen „kény-elemért”

Teljességtelenség: Van élet Van gyötrelem. Van élet Könyörtelen. Van élet, Esélytelen. Van élet, Oly lelketlen. Szívfacsaró. Van Föld, Benne életem. Van Isten, Kiben létezem. Van szerencse Mi személytelen. Van áldás, Benne érzelem. Ez vízválasztó. Ha túlteng a szeretet: Ha túlteng a szeretet, Nem ismerek más nyelvet, Csakis a testiséget. Talán lehet ez hibám, De ösztöni … Olvass tovább

Háborús bűn

Fakuló arcomra válogatok színeket, Van, ami csak tovább sápaszt, így pedig látni alattam az érzelmeket. Az esőcseppekkel lefojtott tűzijáték, Az ami a bőröm alá menekült, Oda, ahová hívtalak téged is. Ne legyen már ilyen csönd. Nem tetszik, hogy csak a robbanásokat hallom, Mert a mosolyaim már rég kiugrottak a vadászrepülőből. Őszintén remélem, hogy volt náluk … Olvass tovább

Nem mondja senki

Nem mondja senki… Ősz van. A tarló a határban Meghalni kész. Harangszó botlik A macskakövek felett. Valahol a ködben Egy templomtorony lebeg. Sötét van. A kapualjban valaki Még integet, Talán neked, talán másnak, Talán csak képzeled. Visszaintesz, Bár nem tudod, minek. Nem mondja senki, Hogy maradj, Ha valaki mondta is, Az végül nem maradt. Elrohant … Olvass tovább

A dombok mögött

A dombok mögött A dombok mögött lassan Foszlanak az esti fények, S a halvány színek elnagyolt Gerezdekre osztják az égbolt Szétkenődött sávjait. Szúnyogok és emlékek Telepednek a megperzselt Levelek élére, ahogy a táj az égről, Mint a festő a vásznáról, Óvatosan letörli a szétfolyt színeket. Nincs már más a vidéken, Csak te meg én kotorászunk … Olvass tovább

Green New Deal

Green New Deal Zöldre mosnák, mégis szürke marad A város, és benne a ház is. Valamire még mindig vársz, Vagy csak úgy teszel, Mert a tétlenséged jól esik, Addig, amíg az másnak fáj. Már az eső sem úgy esik, Ahogy régen, Műanyagszemcsék Mosódnak belőle a szemedbe. Pislognod kell. Fekete-fehéren látsz, Vagy talán már vak is … Olvass tovább

Múltidéző levél

Múltidéző levél Barátság. Egyike azon dolgoknak, melyekért megéri élni, mégis, hiába ízlelgetem a szót a nyelvem hegyén, suttogom magamban, vagy írom le egy papírra, az most üres és hitvány marad, mert Te nem vagy itt mellettem. Több, mint öt évtized telt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást. Ahogy az évek keserűen rohantak el mellettem, egyre … Olvass tovább

Életek közt a távolság

Életek közt a távolság A fiú egyszer elvitte a lányt sétálni a közeli erdőbe, a dombok közé, ahol gyerekkorában is sokat sétált, de akkor még az apjával. A fiú apja jól ismerte azt az erdőt, mert ő volt a falu erdésze, és a nyári reggeleken, mikor a levegő kicsit meghűlt, mindig türelmesen mutogatta a gyereknek, … Olvass tovább

A tenger halványkék sávja

A tenger halványkék sávja Mostanában gyakran kijövök ide, a város szélére, ahol kicsit kiszélesedik az út, és némán elsiet a semmibe. Az úttól beljebb, csupán néhány percnyi sétára, van egy kopott pad, valamelyest elbújva két göcsörtös gesztenyefa között. Szeretek itt ülni a fáradt nyári estéken, és szeretem azt a majdnem tökéletes csendet is, amit csak … Olvass tovább

TEMETŐBE HÍV AZ ÉNEK

Temetőbe hív az ének, ide vár a végítélet, jajj de szépen énekelnek, mindörökké bolygó lelkek, örökösnek tünő évek. Végül felrémlik egy ravatal, damaszttal terített az asztal, sokatmondóan marasztal, ki az aki mit is akar? Hallgasd csendben kedvesem, Neked szól az énekem. Olybá tünik ez a talány, kinek szívében az ármány, mint ki megölte apját anyját, … Olvass tovább

Az éjjel hazafelé mentem

Az éjjel hazafelé mentem, Utoljára találkoztam azzal, kit szerettem. Ki még az életem része volt régen, Most már csak ezernyi csillag az égen. Amint sétáltam az éjszakában, Ráismertem a benne rejlő fájdalomban. Arra a sok érzelemre, mit pár óra magába foglal, S mindent, amit én nem tudok kiejteni szóval. És hogy valójában mit is éreztem, … Olvass tovább

Napraforgó

Képzelj el egy gyönyörű tájat, Ahol a Nap fénye lágyan simogat. Pár bárányfelhő úszik a tengernyi kéken, S teljesen elveszel végtelenségében. Selymes madárcsicsergés töri meg a csendet, Hangja elhalkul, nem hallasz mást csak a szelet. Hisz a madárka gyorsan tovaszállt, Mert itt nem lelheti meg otthonát. Nincsen fa, mely árnyékot bocsát, Csak a fényesség, mely … Olvass tovább

Megírni a valamit

Félek tőle. Nem attól, hogy elindult, nem attól, hogy ideér. A puszta létezése hajszol végig a körfolyosón, aminek minden kanyarjából messzebbről dob csókokat a realitás. Az íróasztalom előtt ülök, a tükör meg én egymásra bámulunk. Nem úgy ülök ott, mint aki csinál valamit. Nem mint aki dolgozik. Semmi. A tollam hegyét nyomkodom, az állkapcsommal párhuzamosan … Olvass tovább

Tollpihe

Tollpihe Tollpihe az ágyamon, Életéről álmodom. Lehetett nagy sasmadár, Kitárt szárnyakkal járt, Erdőn, mezőn, hegyen át, Zsákmányt néha megtalált. Kiscsibeként szaladgált, Csipogott is hajdanán. Tyúkanyóként kapirgált, Minden csirkét megcsodált. Boldog volt e valaha? Megható a magánya. Kispárnámon pihenve, Párja került kezembe. 2020.10.30. Kuslits Éva

játszani kell

csak bámulom a falat és nem értem hogy szerettelek hogy hagytalak el és téged is hogy szerettelek hogy nem szerettél és nem értem hogy az első ember akinek dünnyögő dalát a fülem először hallotta egy piszkosfehér ágyban egyedül fekszik és talán meghal ma este csak nézem a falat a bevégzett rovarok nyomát haláltusájuk ezüst illatát … Olvass tovább

áramszünet

sohasem voltál az apám csak egy ember aki férfi aki mégis az apám egy iskolai adatlapon félrehányt szövegben alatta csöpp bekezdésben én félrehányt gyerek vagyok mert a neved rosszul kötött kardigán vállamon inkább csak súlya semmint melege van nézz oda lehetnél idegen az utcán aki a villódzó zöldnél rohan át foltos ingben mert képtelen mosni … Olvass tovább