Juditka élete első éveiben szüleivel, a nagyszülőknél lakott az ő tanyájukon, mikor iskolába ment akkor költöztek a városba. Korai éveiben megismert nagyon sok féle növényt a vadvirágokat, amit soha nem tépett le, csodálta a vadvirágos réten élő rovarokat, megtanulta, hogy csak nézni szabad, megfogni tilos, mert vagy őt bántják például a méhek, darazsak, vagy ha … Olvass tovább
Szegény gyerek karácsonya Az ötször-ötös szobában két ágy összetolva, előtte asztal, rajta cin vödörben, szénnel kitámasztava pár fenyő ág. Talán szomszédok feleslegessé vált karácsonyfájáról került hozzánk, amin színes papírba csomagolt széndarabkák lapultak. Ebben a szobában nem volt szó Jézuskáról, mert Jézus születése örömünnep…de nálunk az nem volt. Nem volt karácsonyi ének, ima…mégcsak nem is beszélgettünk. … Olvass tovább
Norman – a két méteres Nordmann fenyő – életének első hat évét a fenyő iskolában töltötte. Egyidős társaival szépen cseperedett. Felitta a hajnali harmatot, nyújtózkodott az áldott napsugárban…boldog volt. Aztán egy téli éjszakán – amikor a telihold kékes fényében a fagytündérek táncoltak közöttük – suttogni kezdtek a méregzöld tűlevelek a borzalmas végítélet napjáról, melynek embernyelven … Olvass tovább
8. Olvasói levél – Előkarácsony? Kedves Derűlátó! Téged nem zavar, hogy a legtöbb üzletben már október végén, november elején karácsonyoznak? Nekem télen jön meg a karácsonyi hangulatom, ősszel még nem vagyok rá kapható! Zavar, hogy ennyire előrehozzák, elhunyt szeretteinkről még meg sem emlékeztünk, de már karácsonyi dekoráció vár ránk. Engem ez bosszant! Mit gondolsz? Üdvözlettel: … Olvass tovább
Mesevilág A pöttyös bögre meséje Egyszer volt, hol nem volt, valahol városokon innen és túl, volt egyszer egy szép, kertes ház. Itt éldegélt Panka, édesanyjával, édesapjával és nagymamájával. A kislány mindent megkapott, amire csak vágyott. Testvérkéje nem volt, s mivel a családnak nagyon jól ment sora, egy szem gyermeküket rengeteg szép dologgal halmozták el. Amint … Olvass tovább
A Mester a nápolyi hajnalt csodálta, szemét az azur ég kéksége felé fordította és álmodott. Egyszerre női sikoly jajjdult bele a csöndbe s az álmodó felé egy tarkaruhás lány, meg egy öregember közeledett. A lány arca kék volt, az ajkáról vér cseppent az állára és sírt. Az öregember részeg volt, a lány kezét fogta s … Olvass tovább
Kicsit barátságtalan, őszbe hajló, ködös idő volt, amikor az Andrássy útból kinövő Népszínház utcába kanyarodott be izgatottan egy rozsdásodásnak indult Lada Szamara autó benne a jövő talán új reménységű színésztanoncával Lipták Ernővel, aki – miután gyakorlatilag egész gyerekkorát a filmek, és sorozatok között töltötte -, elhatározta, hogy megpróbálkozik a színészettel. – Ha engem kérdezel édes … Olvass tovább
Krisztina fiatal tizenhét éves. Jó család egyetlen gyereke, szüleivel templomba járt minden vasárnap. Krisztina egy templomi összejövetelen látott egy szőke fiút, akit eddig még ott nem látott. A fiú : Kárpáthy Zsolt egy évvel idősebb volt nála, magas szőke majdnem azt lehetett mondai jóképű, de mégse. Zsolt és családja újonnan érkeztek a városba, első dolguk … Olvass tovább
Kalandok a temetőben A gyerekek nagy napra ébredtek. Ma mennek focizni a Zsidó temető utcába Sanyiékhoz. Sanyi velük egykorú volt, és nagyon szeretett focizni. -Sziasztok, már nagyon vártalak titeket, ma a nővérem vigyáz ránk, anyu elment dolgozni. A nővéremet meg csak a ruhák érdeklik meg a sminkek, ellesz őbent a tükör előtt, látni sem fogjuk … Olvass tovább
Hócsizmába bújt a tél Hópelyheket hord a szél. Örömtáncot lejtenek Boldogok az emberek. Csillogón ezer forma Szögletes kristályocska Érintetlen, szűzies Rövid élte, oly becses. Égi keringőjét járja Egyre ropja szél dalára, Angyaltáncát szüntelen Szűz fehéren, ledéren. Játszva kering, elfárad Szempillámon fennakad Megpihen boldogtalanul, Könnycseppemmel sárba hull.
Táncolnak a hópelyhek Fönt a csodás égen, Mintha angyal lebegne Odafönt a menyben. Aztán leereszkednek Sötétből a fénybe, Bár máris itt a reggel, Nap még nincs az égen. Leszállnak tenyerembe, Ujjaimra lépnek, Alig hogy megérkeznek, Olvadoznak szépen. Mások vidáman, frissen Landolnak a földre, Belepik a környéket Csodás, új lepellel. Táncolnak a hópelyhek Szívemben, lelkemben, Eggyé … Olvass tovább
Csak egyetlen tánc adatott meg neki, míg a hófelhőből a Földre érkezik. Kíváncsian néz lefelé, vajon milyen odalent, örül-e majd valaki, ha a vállán megpihen? Mi lesz ha nem szereti, s lerázza a sáros földre, és fujjogva néz utána, szemtelen kis hópelyhecske! Játszadozik a gondolattal, de megszólal az égi zene, melynek vidám dallamára el kell … Olvass tovább
Hópehelytánc Szikár hegyek, morcos erdők, Fátyolba bújt, szürke felhők. Szélhárfán muzsikáló szél, Kapuban leskelődő tél. Hópelyhek tánca az éterben, Pille ruhában kecsesen. Szállingóznak ágról ágra, Takarót húznak a határra. Fehérben pompázó táj, Elbújó mesebeli ház. Sötétben világító fénnyel, Ezer szeretet emlékével. Örömmel ébredjen a világ, Békében jöjjön a hóvirág. 202011.28. Kuslits Éva
Fehérség, vakító egynemű lepel, Közelebb hajolva mind olyan más. Tömegben mindig eltűnik az egy, S elmúlik a százszínű alkotás. Magasról, fentről indult mindahány, Tisztán, lassan, mintha táncot járna, Csapongva szállt hová a szél vezette, Hol találkozva, hol el-elválva. Tündökölt rajtuk a fényes napsugár, Tán hallottam is, ahogy a csilingeltek. Míg földre nem értek puhán hallgatag. … Olvass tovább
Megjöttek, itt vannak! Ámul a vén, s a gyerek. Nagy pelyhekben hull a hó, Úgy vártunk benneteket. Járjunk táncot, mint azok, Kik a felhőkből szálltak le ránk. Táncoljatok, kicsik, nagyok, A hópelyhek vidám bálján. Halljátok-e a víg zenét, Mit a kristályok kara zeng? Csing ling ling csing ling ling, A szél szárnyán messze leng. Mily … Olvass tovább
Az országban súlyos járvány tombol, Ám a völgyben jóleső békesség honol. Sárga boglárkák mosolyognak a réten, Piros pipacsszőnyeg díszlik a vidéken. Rajta két szitakötő keringőz nagy kedvvel, Miközben tücsök zenél és pacsirta énekel. A Nap aranyosan ragyog a felhőtlen égen, Simogató karjai csillognak tónak vizében. A tavon hattyúpár úszik,ebédet kutatva, Három kicsinyük a parton őket … Olvass tovább
Adventi várakozás Decemberben az advent gyertyái kigyúlnak, A hit, remény, öröm és szeretet fénye. Négy gyertyaláng elegendő kell legyen ahhoz, Mit felhalmozott egy egész év rossz emléke. Karácsony előtt az ég angyalai osonnak, Szíveket vizsgálni jönnek le a földre. Karácsony mázas, megfeszített világában, Te magad légy a béke. Ne csak az otthonod, A lelked is … Olvass tovább
Rég még vártam a Mikulást, akkor hittem is én benne, úgy csodáltam a nagy csizmást, mintha mesebeli lenne. Most is kedvencem a Mikulás, csak legyen ő inkább csokiból, reggel kezdődjön a havazás, mit nézek a kedvenc fotelból! A messziről jött Mikulás, mindig azt mond, amit akar, mivel fáradt lába reumás, ha késik, az se’ nagyon … Olvass tovább
Aranyruhában bujdokol a hajnal. Köd szitál, s kócos felleg reszket. Az idő komor, lassan ott bolyong hószín szárnyával a dérlepte télben. Törékeny a csend, adventvasárnap. Lila gyertyaláng körbe-körbe kering, vég nélkül az örök Istent dicséri, mert egyszülött Fiát adta érettem, mindenkiért, aki még hisz Ő benne. Örömhírt hozó a rózsaszín gyertya, ez a sötétségből szabadulást … Olvass tovább
A Sóhajok hídja Fakuló alkonypírban bolyong a végtelen képzelet… A kószáló felhők mögül ezüst cipőjét kivillantva, a hangtalanul lépkedő hold közeleg. Agyamban egy harang kondul. A szív verése gyorsul – vagy ez csak képzelet? S te kilépsz az árnyék oldalról az útra, mit az álomfény kövezett. Emlékedtől zúgó fejem már párnámra hajtanám, de arcodból vulkánként … Olvass tovább