Szürkület Szürke ruháját felöltötte az ég, Megsimogatva az emberek fejét, Dúdolja magában az élet zenéjét, Míg rá nem köszön a sötétség. Az ember gyökere a hit még. De ha a fákra borul az éj, A csend válik a mindenséggé. Székesfehérvár, 2020. november 28.
Stabant foris azokra gondolok kikről mások tudomást sem vesznek akiknek csak a nagy semmi kocogtatja meg vállukat kik a lépcsőházak sivár homályába rejtekeznek kitartóan sodorva meg az utolsó szivarkájukat kiknek az orrára csapnak minden ablakot és kaput kik egész a lyukadásig kotorják fel a zsebüket kik nem hallanak a szóból csak idegent és baljóslatút amire … Olvass tovább
A LEGSZEBB PILLANAT A legszebb pillanat, mikor kezed kezemhez ér, s lelkünk fon körénk fénykoszorút. A legszebb pillanat, mikor szemed szememben él, s arcomon mosolyod tükre pirul. A legszebb pillanat, mikor együtt dobban szívünk, s melódiája lágyan, mélyen dalol. A legszebb pillanat, melyben behunyom szemem, s ölelésedben elfeledem földi létezésem. A legszebb pillanat örökké bennem … Olvass tovább
Ölelős Új Esztendőt!! Hogyan is volt tavaly? Éjfélkor amikor Koccintottunk! És egy újabb Boldog ÉVET Mindenkinek Jót kívántunk!? Mert, hogy jobb lesz! Mért is ne lett volna? Hogy nem úgy lett! Nem volt senki, Ki ily évet Kigondolna.. Bármi történt! Bárhogyan fájt Ma is fáj még! Egyet kérünk A Jó Istentől! Valóban legyen Januártól Mindenkinek … Olvass tovább
A Halál árnyékként követ téged s minden embert, Ha meghallod hívó szavát, arra nem találsz ellenszert. Hiába fohászkodsz az életedért ezerszer, Az ő szótárában a könyörület szó nem szerepel. Bármit teszel, magával ragad, s többé nem ereszt, Biztos, hogy csakhamar sírodon díszeleg majd a kereszt, Nincs menekvés, csupán az idődet vesztegeted, Előbb-utóbb úgyis beteljesíti a … Olvass tovább
Elfojtott érzelmek, kimondatlan szavak Mind a múlté már, mind örök titok marad Hiába várnék rád, elpazarolt idő Vissza nem térsz többé, nem függsz te senkitől Minden oly bonyolult, sok dolgot már bánok Sírás és fájdalom, végérvényes károk A sebek gyógyulnak, de ki gondol a hegre? Az örökké ott marad, mély nyomai lesznek
Horváth M. Zsuzsanna Jégbe zárva Tó vizére, karcolt csipkecsillagok, zúzmara csillámpor kristályrojtokon. Apró vízcseppek egymáshoz bújnak, fagykönnyüktől olvadni nem tudnak. Jégvirág szirmokból ezüst virágok nyílnak, a Nap sugarától búcsú-könnyeket sírnak.
Valami könnyű, halk zene, éppen csak hallható, fonalat szövő pók nesze, gyertyaláng, pillogó, fenyőtű hegyén csöppnyi vér, bizsergő ujjbegyek, karácsonyom ma ennyit ér, pityergő kisgyerek.
Minden év minden hajnalán születnek kisdedek, de Betlehemi csillagnál csupán egy született. Páros csillagból fény éledt most, reményt hintve le. De elhozza-e békénket mindnyájunk kisdede? Labor-kémcsövekben mi baj, mi rémség kushad, s vár ellenőrizetlen, hogy majd kijut és elkaszál? Segíts magadon – már mantránk – s az Isten megsegít. De hány vakcina várhat ránk, még … Olvass tovább
A mi falunk templomtornya már messziről meglátszik, ha megkondul nagyharangja, a legszebb zenét játszik. Nagyot dobban akkor szívem, mikor ezt a zenét hallom, fátyolos lesz mindkét szemem, ha a templom tornyát látom. Sokszor hallom szívszorongva csak a lélekharang csendül, gondolok a jó anyámra, ki a falut nézi fentről. Meg is nyugszik mindig szívem, mikor ezt … Olvass tovább
Rideg minden perc és éget minden szó, amit nem tőled kapok. Felőröl hiányod, kiutat nem látok. Napok enyésznek el az üres semmibe. Teljes valómban még létezem talán, de csak a testem él, a lelkem már alélt, akár egy kiszáradt kút mélyén hervadó virág, éltető vízre vágy.
Nárciszok hajlanak… Nárciszok hajlanak őszi alkonyon: Elferdül, és a megbolydult világban Meghasad egy lélek valahol… Kopott szívükben langyos vér kereng, Elapadt belőle a sűrű értelem… Laposra döngöli beteges sejtjeit, Lidérces éjszakán a fekete félelem. Sargasso a sós partjait mossa, Zeng-bong meleg szele, Itt-ott felkap ocsmány gizt-gazt, Vadul vágja arcomba-szemembe… Átzümmög napot és éjszakát. Repdes boldogan, … Olvass tovább
Taníts meg, élet… vidámnak lenni, Búskomoran nézem… a jelen arcodat. Napjaid csak bajainkat zongorázza… Keményen játszva a szegény hangokat. Ki tudná e kottánkat… kicserélni? – S békesség himnusza szálljon tova… Mint a Megváltót imádó igaz hozsanna, Mert nagyon hamisan szól… az örömóda. Sok a becsmérlő szó, akár cseles szájalás, Tettek, mint ördög-cselszövésű vonulat… Úgy eltipornák … Olvass tovább
Negyvenöt éves lettem én, örömteli a fejlemény, hogy vagyok. Hogy vagyok, kérdezned nem muszáj, leírja itt a kéz, a száj hebeg- habog. Negyvenöt évem elcammogott, történt pár rossz s pár jó dolog. Ez is, az is próbálta izmom s jellemem s nem maradt testem jeltelen. Arcom harcom minden viharát megőrizé, kedvencem maradt az őszi lé, … Olvass tovább
Mélyen aludtam… Mélyen aludtam, nem ágy alatt, rám tört a kábulat s az ámulat. Ragyogó nappal ágynak dőlni, szokatlan ezt érezni, tudni. Korábban még nem tapasztaltam, éjjeli bagolyként éltem az éltem, éjszaka csendje csalta gondolatimat, kinek örömére, kinek vigaszára írtam. A délutánok voltak a vidámságok, kártyáztunk, vagy jártunk a világban. Annak bizalmában teltek napjaink, sok … Olvass tovább
Jeges szél akkordja zengeti az erdőt, rezesek harsognak fájó szimfóniát, ihletre buzdítja a mennyei festőt, karácsony havából fakaszt harmóniát, Istenünk alkotott, káprázatot festett, valami szokatlant, kissé giccses csodát, majd, hogy ne fogják rá – Picassót teremtett, vásznára pingálta december mítoszát, réz-színbe mártotta porlepte ecsetjét, aztán meg bársonyos, smaragd moha-zöldbe, nem tékozolta el az utolsó cseppjét … Olvass tovább
Vajh’, ide ér-e a szilveszter? Ez, meg lesz jövőre? A pezsgőbuborék, Szép és olyan szivárványos. Újhoz majd koccintunk! * Az idő halad, de Helyzetünk… még változatlan. Múltunktól bűnhődünk! * Tele voltunk végig Jobbnál is jobb reményekkel! Múltunktól bűnhődünk! * Újabb évforduló Előhívja reményeket! Múltunktól bűnhődünk! * Már mindjárt éjfél van, Égen, színeses petárdák. Múltunktól bűnhődünk! … Olvass tovább
Egy szultán rendelé el azt Kairóban, nappallá éj, éjjé a nappal váljék, s a városban minden derék lakosnak, hogy így éljék és szocializáljék. Vidékünkön, bizarr abszurdiában ilyen tótágas ihleté a létet. Most is hasonló rongy mizériában gyötörtetünk, amely reményt nem éltet. Kegyetlen ez, de nem tűnik nekünk fel, a szultán hogy mit tett a reggelünkkel, … Olvass tovább
Köszöntő Ma éjjel, ha majd tizenkettőt mutat az óra, Megkondul a harang s üt a templom-toronyóra. Kinyitom az ablakom, arcom égnek fordítom, Leheletemmel az égre… köszöntőmet írom: Hit, remény és szeretet Töltse fel szíveteket! Erőt, jó egészséget, Nagyon boldog Újévet Kívánok szeretettel! Most koccintsunk pezsgővel! Szabadka, 2019. december 31. –Jurisin Szőke Margit
Karácsony volt, s a tájra nem sütött a teli hold fehér aranyat sem szórtak most az angyalok szemünk sarkában könny ragyogott és minden könnycseppben te voltál ott De a reményfénye átsütött a szobán s azt súgta türelem, majd elmúlnak az álmatlan éjszakák, s megint itt leszel mert úgy kell hogy legyen. Battonya 2020 december 26 … Olvass tovább