Zuhatag Az élet egy kőzuhatag, hova a szíved beragad. Könnyed oda hullatod, lelkedet ott tiportatod. Eszed lassan elszelel, kezem lassan leesel. Eltűnök mind csend, s a köd, messze megyek elrepülök. Tönkre teszem mit eddig tettem, elmegyek és eleresztem. FER. 2012. áprilisa
Sokat hallgattál már rám, Nem is bírhattad tovább. Most ellenem szegődtél Pedig nagyon szerettél. Szabadságot akartál, Önvizsgából megbuktál. Megfontoltnak láttalak, Nagyon határozottnak, Csalódtam – ennyit rólad. A jelenben megragadsz, Magad elől elszaladsz, Pedig nagyon jól tudod, Ma írod a holnapot. Nagyon is zavart vagyok, Értelmetlenül állok, S úgy érzem és gondolom, Hogy a hibás én … Olvass tovább
Tükröm, tükröm ki vagyok? -Csak görbe képet mutatok. Tükröm, tükröm mit tegyek? -Jobban járnak nélküled. Nem merek, szemébe nézni. -Félsz, nem akarsz emlékezni -Nem tetszik a tett és gondolat. -Hogy jön majd a fordulat. -Nem tetszik, hogy nevetnek. -Pedig én is azt tenném. -Szégyen rád, hajnalig virradó -Síró ,halott, szökevény. -Bujdosó, konok megfelelés -Múltba ragadó … Olvass tovább
Most hunyd be szemeid ott messze, távol,álmodjunk együtt egy álmot. S,ha majd felébredünk,akkor együtt látjuk tovább két lélek tükörben e világot. Az öledbe hajtom fejem, s kezeid simogatják a lelkem. Már nem kereslek, mert az érintésedtől minden megnyugszik bennem. S,csak nézlek hosszan, a néma csendben, így veszve el örökre abban a két lélektükör végtelenben.
Tükröm volt a szemed egykor, fényes hátú, dióbarna, nagy bogár. Látszott benne sutaságom, s az is, hogy ragyogtam néha. Vége már. Ami maradt, oly homályos, nincs formája, nincsen színe, vak tükör. Elmosódik benne minden, ami elmúlt. Már csak üres szemgödör.
Színészóriásaink Törőcsik Mari nagy kedvenc, ő “Körhintában” remekelt, sanzonokban jól búg hangja, így örökre velünk marad./Zsuzsa Egy nadrágban Kern Andrissal, bármit játszik, sohasem csal, nagy kedvencem Garas Dezső, hozza vissza a teremtő./Icu/ Lehet dráma, avagy tréfa, imádlak Ruttkai Éva, Az volt az ő nagy szerepe, “Butaságom története” (Icu) Kabarén nevetni kellett, Hofi minket nevettetett, nincsen … Olvass tovább
Kerestelek téged Kerestelek téged földön és az égben, hulló harmat után hűs tavaszi szélben. Kerestelek téged tűző napsugárban, őszi eső után hervadt illatárban. Kerestelek ködben, szikrát szóró fagyban, lelkem mélyén szóló szelíd, csendes dalban. Kerestelek nappal, bársonypuha éjjel, hajnalhasadáskor, esti csillagfényben. Kerestelek reggel, harangszavas délben, alkonyi órában violaszín réten. Kerestelek Délen, nyíló Napkeleten, Észak zord … Olvass tovább
Bő pulóver kedvenc ruhám. Akármilyen az alakom, beleférek, mindig jó rám. De ha tetszik, neked adom./Kati Ócska göncök ott hevernek szuvas szekrény fiókjában, kinőttem már, de meglehet, jók lesznek a jelmezbálban./Éva Hegyes orrú, boszi cipő divatjamúlt, nem tagadom, leszek én még csábos dizőz a boszorkány vasárnapon./Éva Valamikor énekeltem népzenét és magyar nótát, bársony ruha, népviselet, … Olvass tovább
Őszinte gyémánt arcodon, Hazudni nem fog sohasem. A szemed: a lelked tükre, Gondjaid nem bújnak rejtett helyükre. Beszélő szemed ablakán A szíved, a lelked kinéz. Szavaid olykor hazudnak, De szemedben igaz gyöngyök ragyognak. Csak nézem tekintetedet. Annak mélységét kutatom. Keresem hát üzenetét, Látom halvány kis lelked drága kövét. A szem a tested lámpása. Van, mikor … Olvass tovább
Gyerekfejjel nem sejtettem milyen felnőtt leszek egyszer, kétes jövőm nem nézhettem, nem volt tükröt tartó ember. Felnőtt korban volt rá eset mások tartották a tükröt, ízlelgették a lelkemet, gyorsan átláttam a trükköt. Nem tudom, most kinek írjak hány levelet, mennyi panaszt, nevessek, vagy inkább sírjak, netán húzzam meg a ravaszt? Csak magamban dühöngök, lelkemet kételyek … Olvass tovább
Ha tükörbe nézek, anyámat látom, tengerkék szemei súgják: részem vagy! orrom hajlatával is őt formázom, és bevallom , természetem harcias. Ha tükörbe nézek, apámat látom, magas homlokán megcsillant a derű, a szája körül futó néhány mély ráncot, ‘mely elárulta, az élet nem egyszerű. Ha tükörbe nézek önmagam látom bizalmatlanul felvont szemöldökkel, de szívembe zárnám az … Olvass tovább
Bamba pofák belenéznek, fintort vágnak, szőrszált tépnek, lát naponta sok csúf dolgot, ne kívánd a tükörsorsot! Az őszinteség erénye, mégis hogy utálják érte! szegényt hányszor szemen köpik, ‘s tudja, egyszer majd eltörik. Léte csupa átlátszóság, nem burkolja mondandóját, az ablakot ki nem állja, mert a napfényt kokettálja. Eldöntötte, homályos lesz, izgalmas, új életet kezd, párás … Olvass tovább
A tükör önbizalma Reggelente, mikor kócosan ébredek, A tükör, mi visszaadja igazi énemet. Tetszik e az, amit a tükörben látok, Fésülködés, kis smink, és jó úton járok. A tükör előtt a polcon teszek veszek, Ide egy kis púder, és máris szép leszek! De lehet ez csak önnön, saját vélemény, De míg tükör van, sosem hagy … Olvass tovább
Van az úgy, hogy kesereg az ember, sem az étel, sem az ital nem kell, utálja már az egész világot, hetek óta napfényt alig látott. Nincs öröme tavaszban, a télben, válaszolgat, azt is csak kimérten, árnyékként tengődve, csak lebegve, és levegőt többé sosem venne. Tanácsolni mit tudnék mást bölcsen, kölcsönadom, itt egy remek könyvem, humoros, … Olvass tovább
Újra éled Forró éjszakában jajdul a dal, zokogva száll, őrült szenvedéllyel, ósdi, fakult emlék még marasztal, örvénylő mélysége tele rettegéssel. Tudod lassítanod kellene már, szívedben alkonyodik,- elfáradtál, de felrémlik egy csillogó szempár, egy érzés melybe majdnem belehaltál. Közel vannak újra szép álmaid, átéled a szerelem mámorát, boldog vagy, s míg mélyülnek ráncaid, éj borítja rád … Olvass tovább
MONUMENT A monumentek Kisebbé tehetnek, A betonkörök Csak ezért épülnek. A triviális Behemót bunkerek, A szörnyüségek Mindig így kezdődnek. Ezek nem csak térkövek, Ez az értelme az egésznek. Az erős ember A csapdájában él, És fel sem fogja, Hogy önmagától fél. 2020-07-13 Geyer Gyula
A szemközti házfalán éppen lecsúszott nap, árnyékot vetett faágak között téged láttalak. Ezernyi emlék felszakadt, arcomat kezembe rejtve sirattalak, bolond vagy, korholtam magamat. Lelkem csupa csont és bőr maradt, valami bennem megszakadt. Fehér hóvirágok táncoltak köröttem, távolban harang zenélt, az égre néztem és kerestem kettészakadt lelkem. Kondoros 2021 február 22 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.
T. Tamás Ferenc: Angyal szállt el fölöttünk Angyal szállt el fölöttünk, A béke és a csend angyala. Egy újabb év van mögöttünk Ím terítve van a bőség asztala. Üljünk hát szépen körbe, Mindenki jöjjön az aranykörbe! Angyal szállt el fölöttünk, A járvány fenyegető angyala. Egész évben csak küzdöttünk Elrettentőn várt a vész asztala. Nehezen ballagtak … Olvass tovább
A szív Ó, a szív nem válogat, nem válogatja meg; kit szeret, kit nem szeret. A szív csak fellobban és érez, s már késő minden haditerv. Jön valaki, és boldogtalan arca felragyog, s nem nézi; bizony későn látja meg a szörnyű valóságot. A szív akkorra alámerül, kapaszkodva küzd; ám nem tud menekülni érzései elől. Kérlel, … Olvass tovább
A szirének énekéből ma már dobhártyámon csak néhány ritmus táncol Kalüphszo csókjainak ízét is kilopja az Idő a számból Nauszika karjai fehérek szépek de hidegek Mit akarok? Mi a vágyam? Csak annyi ha koldusként is de megtaláljam a házam!