NÉLKÜLED Barátnémnak, Sz. Szilviának Azt mondták, elmentél. Kiléptem a házból, a tető alól, Mert nem akartalak bezárva siratni. Sírtam a naptalan, csillagtalan, Felhőkkel takart ég alatt. Közben egy gyümölcsfa Fehér virágot bontott. Közben egy feketerigó Száraz gyomot gyűjtött fészeknek. Közben egy cinege énekelt a tavaszról. Rügyeket láttam, zöld füvet, Közben könny csorgott a szememből, És … Olvass tovább
Csodás a tavasz Csodás a tavasz, illatot áraszt, előbújnak mind a kis virágok, kirügyeznek a fák és a bokrok, a természet nyújthat reményt, támaszt./Rita Madarak vidám dala újra itt, bohókás állatok ugrándoznak, szorgos emberek is munkálkodnak, szívünk feltöltődik, és remél, hisz. /Zsuzsa Langyos eső hullik, zöldül a rét, patak partján sárgul a gólyahír, zubognak a … Olvass tovább
Mély szegénység minden dimenziója Zsák falvak mentén villódzik szertelen. Iszonyat s szégyen fut át az emberen – Hiába volt hát Jézus passiója. Megrekedt világ időkapszulában Borít a lelkekre fekete kendőt. Nyomorgó gyermekre nem hoz jövendőt S nem foglaltatnak senki imájában. Bizony mondom nektek gyötrő az éhség, Testet kínozza és lelket megfeszít. S míg a sok … Olvass tovább
Egy költözés során került rá sor, amely a munkája miatt vált szükségessé. Ott állt a még teljesen üres ház nappalijában, ahová nagy műanyag zsákok tucatjai lettek lepakolva, számos más egyébbel egyetemben. Jack furgonja jó nagy hátsó raktérrel rendelkezett, így mindössze csak kétszer fordultak. Pamela is sürgött-forgott fiatal lány létére, amikor felcipelték azokat a városszéli, lankás, … Olvass tovább
EGY EMBER VÉGE A fütty, élesen hasított az éjszakába. Tekeregve siklott a háztömbök között, mint egy fürge kígyó és kíméletlenül csapott le az alvó lakótelepre. A háztömbök homályából, úgy két, vagy három perccel később, felsikoltott a válasz. Hosszan, élesen süvített, s az ablakok tömítettlen résein benyomult a szürkületben szendergő néma lakásokba. Az öreg felriadt. Nem … Olvass tovább
VILMA NÉNI A pesti kalaposmesternő A Bérkocsis utcában lakott, egy pincelakásban a háború utáni 1940-es évek végén is. Ez számomra nem sokat mondott mindaddig, míg 1949-ben, pesti egyetemista koromban meg nem látogattam egy gyakorlati óra után. Szép, kora őszi nap volt, kedvem támadt sétálni. Egyik kollégám ajánlkozott, hogy elkísér öreg rokonom látogatására. Érdektelen dolgokról beszélgettünk, … Olvass tovább
Eltévedt kobor lelkem. Sok sok rosszat is tettem. Mégis kék az ég felettem. Kit szerettem öszintén tettem. Szerepeimet nem őnkét játszottam. Álruhában folyton folyvást csak koboroltam. Az ördöggel szemtől szemben ülve. Nem lapulok már többé a fübe. Bár a szívem mindig csak gyötörte. Ezért volt az utam ilyen girbe-görbe. Lelkemet ezerszer is megtörte. A szívemet … Olvass tovább
Találkozás a Földmérővel Tudom, sok ember /”mert a markában, vagy tenyerében van” / köszönheti neki ingatlan ügyei elrendezését. Pénz kérdése az egész. Nos, ezekkel a szavakkal ajánlották, s én megbíztam őt föld-ügyem rendezésével . Korombeli úr. Hogy milyen szakember akkor tudtam meg, miután én fogtam a mérőszalag másik végét. Nagy szakértelemmel csináltam, hiszen 45 évvel … Olvass tovább
Júdás nem volt egyszerű eset. Nem értette, amit Jézus mondott neki. Nem a szavakkal volt a baj, azt összerakta magában, de nem tudta eldönteni, miért mondta Jézus, hogy ha eljön az ideje, el fogja árulni őt. Soha nem tenne ilyet. Amikor a hegyen összejöttek, hogy eleget tegyenek Jézus kérésének, nem tudták, hogy az lesz az … Olvass tovább
Ma beszorult a lelkem… Sok gondom volt, s már feszültté váltam. Nem találtam utat a megoldás felé, bánatom nyomott, nem volt segítség. Nyűglődésem nem enyhült, pedig akartam. Mentő ötletnek jött, szép zenét hallgassak. Ifjú tehetségek énekversenyére kattintottam a Youtube-ra. A változatos műsorokat derűvel néztem, már enyhültek utóbbi a terhek nyomása. A kedvem a zene hangjára … Olvass tovább
Kálvinisták országában,volt egy kicsi falu Bihar megyében. Családnak egyetlen lánya, az anyja sok reményt füzött szép lányának házasságára. Sára elérte tizennyolcadik évét, sok volt a kérője. Akit ő szeretett annak nem volt semmije csak a rendkívüki jó szive. Karakán jómegjelenésű fiú, huszonöt éves apjának maroknyi földjén gazdálkodott, nehéz volt az élete . Szeptember volt, túl … Olvass tovább
Épp úgy süt a Nap és üt a falióra, fütyörésznek a madarak, s ropog a tűz a kályhában. Minden olyan, mint tegnap – csak veled nem ülhetek le egy baráti szóra. A véget nem érő komoly vitákat, könyvszagú szoba füstjében nem folytatjuk már soha. A sírok földje egyre tágabb, az élőké mérföldekkel szegényebb, hogy itt … Olvass tovább
Lelked fehér vásznára festenék zöld mezőt nagy, tűzpiros virággal, nádirigót fénylő, arany szalmaszállal. Kék, tekergő folyót csoda-szép halakkal, és teleírnám vásznad szerelmes szavakkal. Sárgán fénylő utat végtelen reménnyel, hogy ott vársz valahol csillogó szemekkel. Festenék egy házat, benne kis szobával, ablak alatt csendes, kis szerelmes ággyal. Tüzes paripát, ki nagy örömmel táncol, a selymes mező … Olvass tovább
Addig menj! Addig menj, míg megteheted, Míg tárt karokkal várnak! Míg szeretettől túlhevülő ölelésbe zárnak. Addig menj, míg szívből várnak és Számítanak reád! Legyen az egy rokon, barát, vagy az édesanyád! Menj ha hívnak, hisz oda akkor Boldogságot viszel. “Nem érek rá”- ezt felejtsd el, mert nem tudom mit hiszel… Azt gondolod, hogy folyton nyílik … Olvass tovább
Haragszom, mert nem jöttél el értem, nyolc órányi pihenésre vágyom, egyezkedjünk, felével beérem, kerülsz engem megnyugtató álom. Úgy, mint egykor, ma is ringathatnál, a hűséged megkérdőjelezem, azelőtt naphosszat itt maradtál, de megcsaltál, látom a jeleken. Bíztam benned, annyira sajnálom, megértés kell és némi szánalom, száműztél te régi jó barátom, már nincs helyed a széles ágyamon. … Olvass tovább
Bán Szabó Laura Életkép Háromlábú kutya ült az út porában, nem is ült, inkább feküdt. Szeme messze nézett a semmi homályába, s körötte a Szél bús nótát fütyült. Emberek jöttek, s csak nézték bambán, az Ember, kinél nincsen nagyobb, ki, ha akarja, átéri a Földet, s szívében a mindenség dobog. Az Ember, ki csodát csodára … Olvass tovább
ÉDESET SÓHAJT Darabokban úszik az est, lebegve vágtat az óceán hullámain, némán a vörös reggel után. Pilled a tegnap, illatként simít a hajnal, itt hagytad porát, sok volt a szó, kevés a csend. Rózsaszirmokban fullad a test, leveti külsejét a szó, külcsín csak a szár, majd a csodálat festi virággá a zárt, a huzat cserfesen … Olvass tovább
Minden ott van bennem – egészen eltemetve – mélyen benn szívemben, s pitvarok kamrák csendje szorongatja izmos lüktetéssel az elveszettnek hitt érzéseket. Őrizem az első pillanatot rólad. Szinte érzem a lensárga napfényt, az ősz gesztenyéinek illatát, az avar lágyan roppanó zaját, ahogy darvakat aggat az égre az alkony csillagok helyett, s bennem didereg kapkodón a … Olvass tovább
Aranyhúrokon pendül a földöntúli dallam. Egyik vége a koponyában gyökerezik, A másik meg… (úgyis tudod, minek ecseteljem) És a húrokon, a rezgő hanghullámok Hátán áttetsző gömbök lovagolnak, Bennük elmosódott arcok… (ha jó leszel, kiteljesedik a gömbvillám) S mint szürke szalvétán a szellő, Sötét árny kúszik, borzolja a paplant S lábadon az idegszálakat… (pedig te reumára … Olvass tovább
Elfogyott a szó, elfogyott a szeretet Belőlem is eltűnt minden jó, ami létezett Nincsenek álmok, sem pedig holnap Bezárult az ajtó és vele minden ablak Nem találtam a helyemet, pedig kerestem Mindenhol elállták az utat előttem Erősnek kell lenni, mondták mindig a nagyok De én nem is értettem ezt még akkor Most már világos, összeállt … Olvass tovább