Utad a tisztásig

Tizenhárom napnak ragyogó sugára ontja fényét útra, mi visz csodanyárba. Tavasszal kezdődött, szerelem-évszakon – addig tapogattál, szinte csak félvakon. Érezted, sejtetted, kell lennie fénynek ami zord árnyakból tisztásra visz Téged – mégsem volt fogódzó, mibe kapaszkodni tudtál volna azért: segítsen kihozni! Ekkor jött egy este, komor, sötét árnyú, rádterült, mint zord griff, elrettentő szárnyú, s … Olvass tovább

Az idő

Az idő Téblábol az idő, olykor nagyon szalad, veled él, néha nem veszel tudomást róla, nőnek a fák és a sok-sok apró gyermek, s ha éveidet nézed, robogó expressz. Ha unod magad, az ólomlábakon jár, ha ölelni vágysz, bizony azt alig várod már, ha megöregedtél, kérnéd, ne szaladjon, magányos agg lennél, az idő itt ne … Olvass tovább

Megszólalok-e?

Megszólalok-e? Benned én az éj küszöbén megszólalok-e? Ringatsz-e álomba ma éjszaka és vigyázod fel ne ébredjek? Gyermek vagyok karjaidban, még ha látsz is rajtam helyenként élet-árkot. Vezess át az éjszakán egyebet nem kívánok! Jöttek mások akik akartak, velem nem féltek álmodni, és ijesztő magaslatok között átkelni. A szakadék széléig eljutottam. Zuhantam, zuhantam …. Körfolyosókon, csigalépcsőkön, … Olvass tovább

Életút

Vagyok én árva, Énekli Madárka Fent van az ágon, Dalol… fájón. Nekem mondja. Mondanivalója… * Az erdő Lombja Mesélő. Nekem susogja, Mily’ ember sorsa. Virág illata, Vak rosszat hozza. * Néznek levelek, Milyenek Emberek… Azonos vagyok, Vajh’ haldoklok? Létem köntöse leng, Lelkem folyvást eseng. * Álmaim csúcsa A jólét Húsa. Körtáncom egyedül Vágyom rendületlenül. Képzelgek … Olvass tovább

Az új élet

Az új élet Elhunyni egy rövid lét után, nem tudni hová visz az út, az élet kiszámíthatatlan országútján…… Múlandók vagyunk mind ahányan,rang nélkül megyünk a homályban,újraszületünk másban. A halál nem új,mindenki él vele,születásünktől kezdve, jó megbarátkozni vele,könnyebb az elviselése. Ne szégyeld az utolsó menetet, hős vagy,ki az élet küzdelmét átvészelted,kitüntetésül kapsz egy másik életet. Az … Olvass tovább

Várom a nyarat.

Nap sugarától izzik a felhő, vidám színekben pompázik az ég. Itt a tavasz, kellene az eső, fújja a felhőt odafenn a szél. Virágok bomlanak égi kertben, tarka szirmukkal szellő játszik még. A tavasz is elröppen szép csendben, boldog vágyakkal telik meg a lég. Érzem a nyár rövidesen eljő, bánatos szívem még nem olyan vén. Eloszlik … Olvass tovább

Kis-csillag

Kivel a csillag felé szállok, lábam nyomán nincsen álom. A havon futunk mind a ketten, rád a sugár alig cseppen. Húzlak fel magammal, férj el, a világból te is kérhetsz. Állok, várok, nem remélek, kicsi csillag hol vagy, kérdem. Válaszom: Kicsi csillag voltam egyszer régen De már felnőttem Hölgyem, kérem Mögöttem árnyas-fényes évek sora számos … Olvass tovább

Zsarnokok és kísértetek

ZSARNOKOK ÉS KÍSÉRTETEK A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy kivétel nélkül szinte minden új tanulónak – ha új iskolába került, vagy netán iskolát váltott, hogy előírt, és kötelező, unalomig ismert rituáléval muszáj volt felállnia vezényszóra és egy kicsit bemutatkoznia, vagy adott esetben mesélnie egy kicsit magáról jövendőbeli osztálytársainak. Réti Gyula nemrég került a gimnázium első … Olvass tovább

A Magyarok Ereje

Egy világ magjaként jöttek, s a föld ma már ismeri őket. Csodákat nemzettek láncokba verve nevettek, jövőt láttak s könnyeztek, mert szembejött a világ, mit neveltek. Egy Isten és egy lobogó alatt, s az örökös világ politikai nyomás alatt kitartott igában, bízva hazában s a nemzeti imában. Az eszme meghozta napsütötte gyümölcsét, a nemzet fellélegzett … Olvass tovább

FÁTYOL

Fátyol Oly magas falakat emeltem magam elé, tudatom hajnalán raktam az első követ. Oly magas falakat emeltem magam elé, méterenként haladván, nem spóroltam ki egyetlen porszemet. Emlékeim peremén, mint egy álom halványan dereng, gyermek szememnek színes fátyol, még didergő lelkemnek átható meleg. Megszülettem, de gyorsan hullt le a lepel, megszülettem, de a fátyol már nem … Olvass tovább

Dextrocardia

Fodor Gyöngyi – Dextrocardia A Blu Sky nevű csehó mögötti vizeletszagban két fegyveres ült a fából készült ládákon. Nyugodtnak látszottak. – Mi van , ha nem jön? – kérdezte a kettő közül a fiatalabb, aki a Tom névre hallgatott. Gyakran, idegesen nézett körül. – Jön – mondta a másik, egy szőke hosszú hajú, ritkaszakállú fickó. … Olvass tovább

A tolmácsfiú XIII.

13. jelenet (Rouen. Sötét, boltozatos pince a baloldalon, fallal elválasztva az étkezőtől. Ide löki be a BÍRÓ JEROMOS-t. DAUGON már bent van, de új társa még nem veszi észre. Az asztalnál ISTVÁN, TAKSONY, és még pár előkelőség. A BÍRÓ is oda ül majd vissza. Egy szolgáló tálalja a fogásokat. A falon vadásztrófeák, kárpitok, az asztalon … Olvass tovább

HOL VOLT HOL NEM VOLT

HOL VOLT HOL NEM VOLT Örültem én is egykoron Harsogó víg tavasznak Élet égett arcomon S dobbant szívem a napnak Futottam a rétre ki Hol könnyen leltem társat Víg napokat töltve el Vívtunk játék csatákat Nem rontott még akkor el Mi bennünket ma választ Különbséget nem nevelt Gyermek lelkünk magának Nem is volt még egykoron … Olvass tovább

ALMÁSSYNÉ 2. rész

ALMÁSSYNÉ (részlet) 2. rész – Kovács honvéd jelentkezem, csaptam össze a bokám. – Milyen alakias katona vagy te, gépkocsivezető létedre, nézett rám barátságosan. Én, Rusz főtörzsőrmester vagyok. Rusz Mihály, nyújtotta a kezét. – Kovács Tibor szorítottam meg a kezét, önkéntelenül újra összecsapva a bokámat. – Úgy látom, jóban leszünk, mosolyodott el a főtörzs. Jól áll … Olvass tovább

Gondtalan pihenés

Túléltük a téli hosszú betegségeket. Kedves barátaink vendégváró öröme fogad az északi parton, apró unokáik a kertben játszanak. A nyári hideg hetek után mintegy varázsütésre napfényözön fogad bennünket. Úgy nézek mindent, mint aki most gyönyörködik először a fák, a kert, a házak szépségében. A városi gyerekek napok alatt barnára sülnek, labdáznak, úszkálnak a vízben. A … Olvass tovább

Nyomorultak

Régen volt már, nagyon régen. Volt egy ember aki sokat gondolt magáról aminek volt valami alapja, ő lett a tőzsde királya, amit művelt mindenki csodálta. Büszke volt családjára, nője a legszebb a társaságokban. Családjuk öröme, két apró gyermek: Szilárd és Júlia akikért mindent megtettek. Palotának nevezték a házat ahol laktak, Rózsadomb legelegánsabb részébe. Széles baráti … Olvass tovább

Soha, soha nem késő

SOHA SOHA NEM KÉSŐ (5) átrakodni az értelmes vágányra – a jó „vagányra” lehet számítani – olyan ez akár a rendcsinálás egy örök szép egyszerre közelítés meg várkozás a végét csak a butuska – na milyen finom vagyok nem azt mondtam „buta” – várja a tökéletes tevékenységsereg vagy a már nem fokozható rend ubalomba jutna … Olvass tovább

A piros lift

Mindez már régen történt, talán a kilencvenes évek elején. Péntek délután volt, nehéz hét állt mögöttünk. Mi fiatalok voltunk és fel voltunk spannolva. Az obligát buli előszele kellemes izgalommal töltött el mindannyiunkat. Ha jól emlékszem hatan voltunk: Árpi haverom, a régi zenekarából Bandi és Krisztián, meg két új gyerek, akiket csak látásból ismertem. Azt már … Olvass tovább