1. Tört égen töretlen csillagok! Egy ragyog mindenkinek, s egy aki mindenkiért ragyog! Egynek egy a pokolból alászállt lélek másolata, s aki a tüzes holdfény árnyékával a napot eltakarva tűzet gyújt a sötét oldalt át és megvilágítva! Egynek egy a gazdája! Egytől egyet vesz el a homály a világosság árnyaként, egy angyal ördögi ábrázatába bújva! … Olvass tovább
PAPA, MONDJ EGY MESÉT VAKOS VERSES MESE PAPA MESÉLJ! Körül vesz egy csudavilág, körbe ülnek az unokák. Mindegyik mesére vár, egy fiucska és két kisleány, kinyílik a mesetár, az örök kíváncsiság, gyakran visszajár. Papa, mesélj, olyant amilyent csak te tudsz, amelyik a te szavadon fut, és a boldogságig jut. Papa, Meséld el Milyen a csillag, … Olvass tovább
Azt mondják, hogy engedjük el halottainkat és jobban járunk, ha ezt minél előbb tesszük meg. Igen, biztos így kellene, hogy legyen, de igazán a valóság az, hogy egy közeli hozzátartozót, főleg ha az lényünk másik fele volt, soha nem tudjuk elengedni. Már csak azért sem, mert ha el is engednénk, akkor az eltávozott nem szakad … Olvass tovább
hozzám már ne gyere s ne vegyél virágot ő is egy semmi lett szívétől megfosztott amerre itt nézel csak önmagad láthatod elkéstél te azzal ki most lett a hiányod de ha mégis arra gondolnál néha ki teérted sosem volt léha élessz fel egy mécsest lángjában meglátod sírhalmokba rejtett veszendő világod
Vonzásodban Hallod e…? mikor a reggel tiszta kékjében madarak egymást keresik énekükkel. Látod e…? hogy tétován szálló gondolataim arcodat rajzolják szívembe, hogy a távolság hasít lelkemből darabot, mely csatlakozna a tiédhez, míg veled nem vagyok. De nem tudod… hogy árnyék borul napjaimra, s éjszakánként – színüket vesztett álmokban, e vergődő érzelmet a bizonytalanság hálója fogva … Olvass tovább
A tintató nyugodt, a toll kiszárad, üres lapot kapar, hiába írok, pedig szavadra hívok új imákat, te nem tudod, s a hófehér papírok halomban állnak, ám felold az éjjel – magányom árnya már betűkre bomlik, elém gurulnak egyre, szerteszéjjel csapong a gondolat, nem ér a pontig… de hogy lehetne hangod illatára a kotta hangjegyét szavakba … Olvass tovább
Tánc (millió rózsaszál…) Kibomlik mint egy rózsaszál, érzed, szívedig ér a dal, tágul a tér, és a kék madár öröm szárnyával betakar; úszik a hang, a vérerekben bíborrománcot zsong a vágy, porlepte mélyből felzúg a testben az élet egy mámor éjszakán, omlik, árad a gondolat, a varázs tágas végtelen, csak most, csak ez a pillanat, … Olvass tovább
Elmegyekinnen, végykiakádból, üvöltökismár, elégamából, fogkefesörte, durvaatörcsi, énvagyokgyerkőc, tevagyabölcsi, hagyjálmárbékén, meglepitkérek, zsömlefalatkák, kiflikevégek, nemjóakrumpli, jajunomismár, kisfiúlennék, nemcsacsikislány. Szomjasagyomrom, töltenikéne, szemszomorító soklámpafénye, nézematévét, jajezisuncsi, nemfogokénmár jólelaludni. Hisztizekinkább, mégszörpötkérek, hogyhamárbennvan, bennealényeg. (Nemtudomaztmár, kifialánya vagyokénalszik, ájulokágyba.)
Ház falában mesél a tégla, udvaron a kő suttogva üzen, öreg fák sóhaja hallatszik, madarak szállnak nélkülem. Fent az égen sólyom szárnyán, Jelen ölében, jövő hátán az Idő rohan. Meghanyatlik. Föld mélyén a múlt morajlik. Mezőn halkan eső koppan. Mintha ezer titok folyna onnan, úgy futnak az ezüst cseppek, Elmossák az órát, percet. Állok ott, … Olvass tovább
Házas gondolatok (10 szótag, AABB rímképlet, négy sor, az alábbi szavak felhasználásával: víz, kavics, ház, álom. A szavak ragozhatók és szóösszetételben is szerepelhetnek.) Csobogó patak folydogál szépen, partján egy kicsiny gyermek áll éppen, nézi a vízben a kavicsokat, álmodik belőlük szép házakat./Rita A házikó míves álomvilág kavics-út szélein sok szép virág vágyaim vezetnek sétahajót vizeken … Olvass tovább
Mit kérhetek valamit, és nem sokat csak egy kicsit. keveset, a sokból egy cseppet. Időt, az órákból csak egy percet. éveket, vagy évet a egy keveset. mit kérhetek? Kondoros 2017 március 6 Oláh Péterné Jantyik
Akár az orgonasípok úgy jönnek sorba Fiú lány fiú – három unoka A legkisebb Márk Leácska és Zsombika Mindhárom megannyi csoda Mesebeli mennyei titkok Akár a pillangók köröttem röpdösnek Selypítő első szavaik Közös emlékeink mind előjönnek Mosolyuk mint mindig Gyógyít elűzi ami fáj Elvarázsol csodát tesz A három gyermeki báj Boldogságomnak most Három csoda a … Olvass tovább
Szélben hullámzó árpa tábla Május zöld bársony palástja
Jóslatok – VII. Fekete pernye száll a madár szárnyára. A fák levelei hangosan susognak. Nyelvek nyúlnak felfelé a magas égbe. Összedől a vályú a nagy domb tetején.
Locsolómnak szeretettel Húsvét hétfő ünnepén izgatottan várlak, hátha eljössz hozzám. A kis szobám egyik sarkában tojásfa áll, s körötte aranyesőágak a vázában. A fonott kis kosárban a zöldfű fészkébe hímes tojások bújva rejtőzködnek. Locsolóra várnak. Így volt régen, s mostanság is. De most csak egyre vágyik a szívem, hogy el gyere hozzám. Pont delet ütöttek … Olvass tovább
Nem lehet Ennél közelebb nem lehet ember. Hallom szívverésed a füleimben, éjjel mikor a legmélyebb álmodból felriaszt a félelem, virrasztok veled nesztelen. Mikor megbántanak, érzem, ahogy könnyed áztatja az arcomat, s csüng fájdalmad lelkemen, míg az eget bánat felhője takarja el. Ennél közelebb nem lehet ember. Hozzám hajolsz mikor messze vagy innen, ott keringsz ereimben, … Olvass tovább
Állítólag a remény hagy el utoljára (3 soros-zárttükrős) Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni, Ha volna otthon hol, lehet lepihenni… Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni. Ha Volna Valaki, Ki haza vár… Oda röpülnék! * Nincs meleg otthonod. Hazád, házad, álmod se tán’… Oly üres vagy, hideg. * Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai, Mert … Olvass tovább
Az éj Az éj csillagai kigyúltak hirtelen bíztató mosolyát küldte a végtelen. Ezüst sugárzás szövi át a fátylat, álmok szerelmek bontogatnak szárnyat. Ember,ki ébren kergeti az álmot, meghatottan nézi Az alvó világot. Ágoston Tibor
Nap süt járdára Párok sétálnak rajta Téged nem látlak Üres járdára, Amin mindig érkezel Elképzeltelek Délelőtti fény Csak a szél jár az úton Nem jössz most rajta Járdára nap süt Ablakomon átnézek Fák szegélyezik Reggei csöndben Képzeletben repülök Ahonnan várlak
A föld minden táján maszkok mögé bújnak, a kórházak ágyán, mint a legyek hullnak. Egy átkozott vírus jár a földön körbe! Éled egy új típus, repül a légkörbe. Onnan ki nem vigyáz, magába szippantja. A vírus nem hibáz, halálra zsibbasztja. Ritkán ülök buszra, Inkább gyalog járok, legalább tavaszra, edzetté is válok. Hiszek a csodában velem … Olvass tovább