Az ablaknál állok, kezemben csészét szorongatva. Jól esik a forró tea. Nem csak a kortyok kellemesek, a fázós ujjaim is örülnek a meleg kerámiának. A napot figyeltem, ahogy egyre lejjebb és lejjebb csúszott az égbolt gömbölyű felületén, egészen, míg el nem érte a horizontot. A fénye, mely aranyló mézhez volt hasonlatos, bíbor vérré vált, majd … Olvass tovább
Órák óta rótta a kisváros utcáit. Hetek óta ezt tette, nem törődve esővel, széllel. Már kora délelőtt elindult, és csak késő délután ment haza. A csendes lakásban senki sem várta, nem volt kinek ebédet főznie, saját magának meg nem főzött. Ha nagyon éhes volt, bekapott valami szárazat. Ruhái már esetlenül lógtak lesoványodott alakján, de nem … Olvass tovább
– Volt egyszer… – Mi, mi volt, nagymama? Az óriási kék szemek és a mosolygó száj láttán Böske mama elnevette magát. Böbi, az unokájuk öt éves, és a világot hihetetlen gyorsasággal szeretné megismerni. Kérdéseire komolyan kell felelni, mert megsértődik. – Egy kislány…. – De miért csak volt? – Hát… a mese így kezdődik mindig, vagyis… … Olvass tovább
Mottó: „Kelj fel a párnádról, szép ibolyavirág, Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ. Megöntözlek téged az ég harmatjával, Teljen a tarisznyám szép piros tojással.” (Aranyosszéki locsolóvers, Aranyosszentmihály) Volt egyszer, hol nem volt, ezelőtt vagy harminc évvel, sőt, talán negyvennel is, volt egy csodálatos hagyomány. A húsvéti locsolás, locsolkodás. Én akkoriban kisgyermek, majd kamaszodó … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola. Pontosabban, nekem kettő. Negyvennégy éven át tanítottam magyart és németet összesen két általános iskolában. Sok szép emlékem van mindkettőből. Szerencsém volt, mert a hobbim és a munkám azonos irányba vitték életemet, gondolkodásomat. Sokáig nem gondoltam, hogy az iskolán kívül is „van élet”.Összesen hatvan évet töltöttem az … Olvass tovább
Jolika, szüleinek későn született szemefénye volt, mint drága kincset úgy őrizték óvták mindentől ami káros lehetett volna számára. Apró csecsemő volt mikor egy orvosi vizsgálatnál derült ki, hogy rendellenséggel született. A szíve jobb oldalra került a szervek kialakulása során. Szüleit ez nagyon letörte, nem tudták ennek milyen következménye lehet, valahonnan olyan információ birtokába jutottak, hogy … Olvass tovább
Volt egyszer, hol nem volt, mint a mesében, csak ez valóságban. Munkám miatt egy vidéki városba kellett utaznom. Nem először csináltam. Azonban ez alkalommal a metróról két állomással előbb szálltam le. Mivel a Déli pályaudvarról indultam volna tovább várnom kellett egy másik metróra. Időm volt így vártam. -Szia. Tudnál segíteni? Egy lány állt mellettem -Miben … Olvass tovább
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy… De várjunk csak! Álljunk meg egy percre. Talán nem is volt, csak mi azt hittük, hogy volt. Ha az ember fiatal és tapasztalatlan, netalán ostoba, akkor sok mindent elhisz. Tömegpszichózis és társai, fugázi és fata morgana. Látsz valamit, ami nincs is ott. De haladjunk csak szépen sorjában. … Olvass tovább
Szívünk egy darabja… Távoli puskaropogás zaja még innen-onnan beszűrődött a lakásokba, házakba. Talán néha egy-egy akna is felrobbant. Amúgy már teljes csend volt a több emeletes budai bérházak körül . A lakók is lassan feljöttek a pincékből. Nem voltak boldogok ,de kezdtek beletörődni, hogy megint nem oldódott meg semmi ,de élni és alkalmazkodni kell tovább. … Olvass tovább
Volt egyszer a világon két ország. Az egyiket úgy hívták, hogy Ákombákom Állam, a másikat Grafika Földjének nevezték. Mindkét országnak megjelent a napilapja, amelyben a művészeiket és alkotásaikat mutatták be. Ákombákom Állam folyóiratában versek és prózák szerepeltek, míg Grafika Földje festmények és rajzok másolatát tárta az olvasók elé. Minden ember elégedett volt, és boldog. Történt … Olvass tovább
Miksa úr ugyan úgy ébredt, mint mindig. Ugyan azt a szertartást csinálta végig minden reggel, miután felébredt álmából hat óra tíz perckor. Miért éppen akkor, ez nem egészen volt tisztázott az életében, pedig általában mindennek a végére járt. Évtizedek óta hat óra tízkor ébredt, teljesen magától. Nyolcvanöt évesen még mindig ragaszkodott a megszokott rendhez. Ébredés, … Olvass tovább
Volt egyszer egy ember. Szakálla is volt, olyan kenderformájú, mert már régen nem borotválkozott, nem mosdott, sőt az is régen volt, amikor utoljára igazán jót evett. Volt egy szatyorkája, de az akkora, hogy minden ingó és ingatlan vagyona belefért. Először is egy kabát. Nem túl vastag, nem túl vékony, hogy télen is meg nyáron is … Olvass tovább
Volt egyszer egy lány… egy naiv, egy makulátlan… egy tiszta szívű… egy ártatlan, jóhiszemű… …volt egyszer valaki, aki elhitette vele, hogy szereti… hogy komolyan, de valóban… hogy örökké tart… … volt egy szerelem, egy bizalom… … volt egyszer egy fiatalság… volt hit, és remény… voltak érzelmek, boldogság, önfeledtség… volt egy barátság… titkokat megosztó, elfogadó, és … Olvass tovább
Volt? Igen. Biztosan, egészen biztosan. Mind a mai napig emlékszik rá. Mert felejthetetlen. Egy pillanatig sem lehet kétséges, mert ilyen nem minden nap történik meg. Sőt, csak egyetlen egyszer az életben. Úgy, igazán. Természetesen szeretnénk, ha máskor is lehetne. Legalább néha, legalább évente egyszer, esetleg havonta… Hetente? Naponta? Percenként? Mindig? Honnan is vennénk a bátorságot, … Olvass tovább
Az utolsó időkben csak így hívtam azt a kis lakot, ahol annak idején felnőttem. Pedig sudár volt az a ház még akkor is a hófehérre meszelt falaival, az ápolt udvarával, és a lombos fáival, amiket az idők folyamán együtt ültetett a család. Nem is értem miért neveztem így, hisz talán nem is a ház volt … Olvass tovább
Létezik egy gyönyörű óvoda, melynek neve, Tündérkert. Ennek az óvodának a pillangó csoportjába járt, másfél évtizeddel ezelőtt Alexa az unokám. Alexa középső csoportos volt, legjobban bújócskázni szeretett. Bújócskázott: otthon az asztal alatt, az ágy alatt, kapanapé mögött, minden kis zegzugban, áruházban az üres polcban vásárlás közben. Lányom és nekem, nem kis ijedelmére! Sőt, egyszer úgy … Olvass tovább
Sok-sok éve már annak, amikor Margó még egy kis vidéki panzióban dolgozott, mégis a mai napig, elhomályosuló tekintettel, úgy emlékszik rá vissza, akárha csak tegnap történt volna… Tizennyolc éves volt épp, amikor a vendéglátós szakiskola után munkakeresésbe kezdett. Ó, mily’ boldog volt akkor az a lány! Sok év tanulás után végre kitűnő bizonyítvánnyal végzett. Szerencséje … Olvass tovább