AZ ÉLETRŐL

AZ ÉLETRŐL Kezdetén csak hosszú napok Poroszkáló hétköznapok Ünnepek is ímmel-ámmal Csetlő-botló cimborákkal Nem vezérelt még más semmi Mindenkinek megfelelni Családnak és iskolának Munkahelyen fűnek-fának Később mindez megváltozott Magam lettem aki osztott Megtanultam, el kell érni Napos oldalakon élni Folyt a lé és szólt a nóta Röpített a lányok csókja Kalandokkal, sikerekkel Számolatlan szép évekkel … Olvass tovább

Csöpi 1. rész

(részlet) Első rész. Jóval hatvan fölött járt már Kovács ügyvéd úr életkora, mikor egy régóta húzódó hagyatéki ügyben, Pécsre szólította munkája. Talán több évtizede is van már annak, hogy Pécsen – Pécsett – járt, úgyhogy kicsit örült is az utazásnak. Április második felében járt az idő, de az átlagosnál melegebb, ragyogó napsütésben autózhatott. Nem az … Olvass tovább

Kiírom magamból…

Kiírom magamból… Ki írom magamból: olvastam a panaszostól. Elhiszem szándékát, hiszen a fényképén látszik arcának fásultsága. Főleg szemei árulkodnak, a lelke tükre. Néz, mint aki nem lát, vagy nem akar. Ajkain a piciny alig mosoly is üzeni, nem panaszkodom. Egy levelezésében is megerősítette. E jelek lehetnek a beletörődés üzenetei? Gondjai feloldásáért írt vallomások bizonyára könnyebbülést … Olvass tovább

Nem kell a mese

Nem kell nekem fehér ló, se tejfelszőke herceg, nem kell éji Rómeó halott hősszerelmes. Boldogságot nem mérek várban, palotában, sem gyémántos gyűrűben, vaskos bankszámlában. Lovagom se viseljen fényes páncélt, s kardot, vártoronyban nem hímzek, ha tű szúr se alszok. Miattam a sárkánnyal harcolnod biz’ nem kell, hagyj a hősnek csókjával, mostohám úgysincsen. Légy inkább az … Olvass tovább

Hős lovag

Hős lovag Nincsenek már nagyon rég, lovagi tornák, A suliban igyekszem megúszni a tornát. Nem tudom a hős lovag ma mit is jelent, De e szó számomra középkort teremt. Belecsöppenek egy szép álomvilágba, Magamat látom, egy düledező várban. Gyönyörű királylány, de ép félig árva, Őrökkel megvédve, szűk szobába zárva. Idegen király, ki rám zárta e … Olvass tovább

Jön a lovag

Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Páncél a ruhája, fülig ér a szája. Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Keres feleséget, megtalálhat téged! Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Tele van reménnyel, nem is alszik éjjel. Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Béka leány … Olvass tovább

Mintha

Mintha Mintha átszaladnánk az életen. Elmegyünk. Néhány emlékezetes pillanat, amit együtt éltünk meg, itt marad szeretteink emlékeiben az ég alatt. Épp csak megérkeztünk és ébredünk, indulunk. Hajszol az idő, tükrünk naponta rajzol újabb jeleket arcunkra, míg harcolunk, a végzetünkkel is dacolva. Sziget a létezés egy tengeren. Semmi több. Itt kell élni, túlélni éveket, hová újra … Olvass tovább

Harangszó csendül

Ifjúság csendfüggönye hegyeket csipkéz a magasba, sziklák peremén idő visszhangja felhők kékjébe simul. Völgyek ölén a múló feledés, fák felett nesztelen jár. Távolban patak csordogál, elhalkul lassan a táj… – harangszó csendül -.

nem látom

pincehomály az alkony a túlparti fák törzsét se látni cérna vagy pókfonál vagy akármi akadt hajamba markom törött szemüvegem meggörbült fémkeretét szorítja pedig most itt somolyog a lista és nem látom a nevem

Értéke vagy…

Értéke vagy… Szeretettel Debreceni Tibornak Értéke vagy e kusza világnak, ha tudna rólad, szégyellné magában, oly felületes manapság életünk, ha bicegsz, lendülettel kikerül. Nem tudja, mi az értéke annak, hogy szíved mily szeretettel dobban, olyan vagy, mint akinek minden sikerül, csak járni, fogni, vágyad nem teljesül. Terveid, álmaid, érzéseid vannak, nemes lehetsz, mint régen a … Olvass tovább

Emlékek hídján

Majd jön egy új nap, de milyen reményt hoz nekem, üres szobák falai között ott sír a csend, követel mosolyt, halk zenét, egy ölelést Tépelődve nézem az álmosan ébredő rétet, százszorszép virágoktól szinte követelem a szépet, hogy nyújtsanak nekem örömet A felkelő nap fénye megsimogatja arcomat, és én oda tartom, simogass. mert elment a kéz … Olvass tovább

Önfelértékelés

Önfelértékelés A csoda engem most, verset írni nyüstöl, és kezem a sorokat, örömmel rója; kupát készítve hőseinknek, színezüstből, választ keresve arra, minek nincs tudója. Hőseinknek, kik végig talpon maradtak, kiknek sikere, úgy fénylik, mint az ólom; megköszönve mindazt nekik, mit nekünk adtak, merengve el, minden cselen, és minden gólon. Megvidámítva a lelkem, és a szívem, … Olvass tovább

A ránk parancsolt élet

A ránk parancsolt élet Ady Endre előtt tisztelegve Lovagomként tisztelni őt, soha és senki nem gátolt, ki szememben mindig is, csak a legnagyobbak közt posztolt; megverselve hol az Istent, hol a Halált, hol a Mámort, akit meg a szent múzsája, akkor is áldott, ha rossz volt. Elviselve mindent a mában, mit tegnap még nem lehetett, … Olvass tovább

Hiányod

Hiányodat Krisztus-keresztként cipelem Magány-korbácsok csattognak feketén Annyira néznélek hogy fáj már a szemem Egy cédrust látok de az is csupa vér Hiányodat Krisztus-keresztként cipelem Szelek fuvogatnak fekete fuvolákat Csavargó csillagokat terelget a Hold Érzem ízét az utolsó vacsorának A Jézus szájából kicsorduló bort Szelek fuvogatnak fekete fuvolákat De Te rügyekkel ébredj mindig mint a fák … Olvass tovább

A koldus-sereg

A koldus-sereg Fülledt forró nyári éjszakán, vörösen mordul az égre a láng. Lassan kúszik ki a nap az égre, sötétségből így lépünk át a fényre. Az égető élet fény sugara, mardossa az égszínkék eget, s alatta Koldus múlat valahol, s vér vörösre festi majd a telet. Habzó szájú kutyák ébredeznek, s a nyávogó macskák sütkéreznek. … Olvass tovább

Életszemlélet

Úgy érezz mások iránt, ahogy elvárod mindenki mástól! Találd fel magad, mert ha majd bajba kerülsz, nem segít senki! Ne ítélj tüstént! Gondold meg jól, mit mondasz. A tévedés fáj… Múltával dicsérd a napot, nem tudhatod, mit hoz még a ma. Összetartozás; szeretet és bizalom. Örök kötelék. Egyes dolgokat sosem fogsz elfogadni, csak úgy – … Olvass tovább

Találkozás a Szerelemmel

Mikor elmegyünk egymás mellett, Olyan furcsa érzés fog el, Csak nézzük a másikat. Oly régóta érzünk vágyakat, De nem építhetünk álmokat. Ha újra elmegyek melletted, Nem te leszel az aki megtetted, Megállok, s megsimogatom arcodat, Hogy nézhessem kedves mosolyodat. Mert mosolyod oly varázslatos, Érzem azt a tüzet mely benned él. Mikor rám nézel életre kél, … Olvass tovább

Lovag

Letűnt idők, hős lovag Nem indulsz a csatába. Siratod a múltadat, Pihenteted lovadat. Csendesek a paripák. Istállóban a szénát Ropogtatják, rágcsálják. Lovak ők, nem paripák. A pajzsod, a sisakod Díszként lóg fenn a falon. Nem indulsz a csatába, Nem véded a hazádat. Idejét múlt lett a múlt, A szíved még nem hazug. Ránézel a naptárra, … Olvass tovább

Hajókirándulás

Megy a hajó a Dunán, én vagyok a kapitány. Megy a hajó a vízen, aki beszáll, elviszem. Zúgnak már a kerekek, gyertek gyorsan, gyerekek! Szikrázóan süt a Nap, máris indul a csapat. Száll a hajónk, mint a szél, három sirály elkísér… Zöld a rét, a hegytető, messze már a kikötő. Házak, tornyok jönnek-mennek, parton állók … Olvass tovább