Hónap: 2021 augusztus

Vándorló éj dala Az éj leplet terít a tájra, melyben nincsenek már szép színek, félve rezzensz össze a zajra, rossz gondolatok előtörnek./Rita Éjszaka van, sötét, csend, béke, bagoly huhogás csendet riaszt. Kedves a sötét milyensége, csillagfény mutatja a pimaszt./Kitti Csillagok sora, mint kis mécses lobogó fényekkel világít, az éji komor sötétséget táncoló tejúttal vidámít./Kitti Barna … Olvass tovább

Amíg nem ismertelek olyan voltam mint ez a vadalmafa Testem görcsökbe rándult majdnem a földön feküdt Vézna gyökereim kövekkel verekedtek Ág-karjaim az ég felé nyútózkodtak Pattanni vágyó rügyeim hónom alól kiábrándultan bámultak a tavaszba A nyár is keserves volt Az ősz még keservesebb Gyümölcseim rám száradtak vagy lehullottak az avarba és rohadtak amíg a tél … Olvass tovább

Soraidat olvasom… Szeretettel Mórotz Krisztinának Soraidat olvasom, szavaid jajgatnak, fényképeid derűi mennyi kínt takarnak, írott műveid frissítik a gondolatot, egyéniséged repülne, de csak vánszorogsz. Mennyi ellentét benned, lelked szárnyra kelne, megszállottja voltál alkotói kedvnek, céljaidat, álmaidat sokszor kergetted, mindenkiben bízni tudtál, megloptak téged. Ó, hányszor tévedtél és mindig reméltél, kiadásra készültél, s azokat elvették, keresnéd … Olvass tovább

sivár sivatag szemtükörben az éden lélekoázis * tengernyi álom csak harmatcsepp az élet tűnő párafolt * minden jegy elkelt a sorspillangó szárnyán repül az idő * Enigma – Return to Innocence https://www.youtube.com/watch?v=8-P7CtfNh_U

Az iskola udvarán zsivaj hallik ismét, odajár az ősz is már, ’fújja’ is a leckét. Míg a gyereksereg ugrál az ismert padok között, bejön, csendben vár a tanár az osztálynapló mögött. Széles mosollyal az arcán int, majd helyreül a lárma, ma, a tanév első napján ennél többet mit is várna!? Együtt van az osztály, most … Olvass tovább

Beteg világ Esőcseppek mossák az ablakom, siratják az értelem utolsó morzsáit amelyek éppen most sorakoznak fel a mocsokszakadék szélén. Csak egy fuvallat kell és a mélybe repül minden megmaradt emberi érték. Bár felsikolt még néha itt-ott az értelem, de kommenthordák vaskézzel zúzzák szét. Nincs empátia, nincs megértés, az emberi lét forrongva párolog. Hogy mi marad … Olvass tovább

Az imádságok könyvéből T.T.-nek Szeretném, ha megváltanád, minden eredendő hibám, hogy távol mindenkitől, ne fojtsanak tovább a falak; hogy megkonduljon benned, a csak neked szánt, jámbor imám, és hogy megpihenjenek az ajkadon a szárnyas szavak. Hogy tovább költözködnöm, ne kelljen, ködökkel, szelekkel, nem tudva hogy, hogy dobjam el, minden súlyom, minden gondom; megőszült fák között … Olvass tovább

A szorgos ősz Forró nyár után ideért Ősz úr, a nagy festőművész. Lassan lépked, hátán zsákja, hóna alatt festővászna. Felhőre néz, esőt rendel, nyakhoz bújó szelet reggel, fürkész szemmel les a tájra, színt kever a palettára. Szemet simogató sárgát, mackóbunda színű barnát, hivalkodó tűzpirosat, azúr kéket, furfangosan. Kék lett már a kökény golyó, szemérmes a … Olvass tovább

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk. Erdő szín kavalkádban úszik, Sárga – barna árnyban pompázik. Pirosan izzó falevelek, Váltották fel az örökzöldet. Aranyló fasor lombjai között, Ősi templom tornya tündököl, Megtörve erdő csendjét, Harangszóval jelzi létét. Lengedeznek már hűvös szelek, … Olvass tovább

Aranyló köntösbe öltözik a táj. Kertek alatt őszbe vész a hajnal. Meleget idéző mézédes dallal, – Utolsó csókot lehel a nyár -.

Te törékeny, apró kisgyerek, ki nem ismered még az életet, széttárt kezeddel szinte kérded, merre járhat az imádott szeretet. S én rád mosolygok csöndesen, mint Jézus tette egykoron velem. Te csak nézel rám bágyatag, majd könny nélkül felsírsz, felzokogsz, s én megsimítom pozsgás arcodat, miről nem árulkodik még öntudat, de nyugtatóan hat reád a lágy … Olvass tovább