Hónap: 2021 szeptember

HM Közös: Alliteráció (h)alom (Feladat: 7 szótagból álló, AABB rímelésű teljes alliteráló vers írása, melynek kezdő szavát a következő szóhalmazból kérem kiválasztani: annak, az, ára, bor, borban, csak, érkezett, és, fele, hagymával, hangját, harc, háza, helyett, illata, illatát, is, íze, ízét, jut, kell, kormos, között, lázba, legyen, lesz, leszek, majd, meg, megint, mindig, mit, nem, … Olvass tovább

H.Gábor Erzsébet Verset írok rólad Verset írok rólad, míves rímbe fonlak, nem lehetsz egy fél szó, félbehagyott mondat, erős tölgyfa voltál, nem csak holmi árnyék. Gazdag lombod alá oly szívesen állnék, de az oltalmad már régen másé kedves, arcom száraz bőre könnyeimtől nedves. Dalba komponállak, hangjegyekbe rejtlek, s életemben egyszer végigénekellek. De ha így se … Olvass tovább

A fákról apró hó pereg. Föld alatt kis pocok szendereg. Megkordul gyomra. Éhes nagyon. Odúja nyílását takarja a hó halom. Utat kapar, át a fehér rétegen. Magot keres a puha részeken. Csak gallyakat talál. Semmi mást. Nehezen bírja a koplalást. Tüskés hátú sün közeledik. Lassan óvatosan közlekedik. Elé szalad az éhes pocok. Nagyon legyengült, vacog. … Olvass tovább

Lélek elhagyva a testet, űrutazásba kezdett. Hullámokban emelkedve, még tartja a Föld légköre. Mily gyönyörű e kék bolygó, körbe fonja arany háló. Légkör szélén időkapu, őrzi két hatalmas Kerub. Kapun túl fátyol lebben, ott már az idő végtelen. Lelkek lebegnek fényesen, segítenek új jövevényen. Melléje suhan két angyal, körül fonják szárnyaikkal. Együtt lebegnek Szférákon, S … Olvass tovább

Kinek hiányzik egy mosoly, egy érintés, egy meleg kéz, a kora őszi napsütés, valami olcsó, és ócska vigasz? Zsebre dugott szívvel sétálok sárguló fák alatt. Koldus vagyok, vagy kőgazdag? Amit az álmok meghagytak azon vegetál a lélek, életembe épp hogy beleférek.

Uram, szabad kezed van azt tenni, amit jónak látsz, és legyen meg az akaratod, ha magad is úgy akarod, de szabadíts meg a gonosztól, mert már az álmok is csak piszkos fényekre tapadnak… Őrizz meg minket magadnak. Uram, én tudom, hogy te tudod, amit már én is kezdek sejteni, hogy nagy romlás van készülőbe, nem … Olvass tovább

Szeptember utolsó napja – 2021 Köd borult tegnap reggel a tájra, Napocska felkelt, ámde belátta, nincs nagy hatalma a köd felett, s ha majd mind felszáll a légben, átveszi uralmát teljes egészen, de tévedett, mert a köd volt erősebb. Késő estére megeredt végre az égi áldás, mindünk reménye, hangosan hullt a szomjazó földre, hisz eddig … Olvass tovább

Álmodtál ifjan nyitott ajtókról Szelíd életről, szép álmokról Álmodtál égig érő szerelemről Ami mentes lesz a könnyektől Álmodtál csillagos éjszakáról Mikor átölelnek féltő karok Álmodtál mindig tiszta kék eget S hitted, bajban fognak óvó kezek Álmodtál tarka rétet, zöld mezőt Ami fáradt napokon is feltölt Álmodtál szép szóról, érzelemről Mit lelked csokorba összeköt De rájöttél, … Olvass tovább

Csillagként létezem Nézz rám ki vagyok,egy földre hullott kopott szürke égikő ki itt lent nem ragyog.Rejtőzöm fényektől távol mert most az árnyék lett otthonom, csend a társam s hideg lett halott testem rejtő koporsóm,ki rám talál tiszta szívvel,őriz majd talán mint ereklyét,talán kihunyt lelkemtől varázslatos csodát remél. A csodát nem csillagok őrzik hanem emberi szivek,mi … Olvass tovább

Semmi sem biztos… Semmi sem biztos a mostani világban, ünnepre készültünk szerte az országban, tilalmak uralják az emberek lelkét, melyek bizony elveszik többek jókedvét. Ők féltek éjféli misére elmenni, és a családdal boldogan együtt lenni, zárt ajtók mögött most csak reménykedni, az emlékek között keserűn kutakodni. Mert hányan vannak, akik be vannak zárva a biztonságért, … Olvass tovább

Lásd mivé lettünk, mivé lett világunk. elfoszlik földbéli gyökerünk, csíránk vesztésével elfoszlunk. eltűnik faji büszkeségünk, gyűlöletre honol lelkünk. felborul világi egyensúlyunk, minden erényt elveszít elménk. minden szépet kitaszít lelkünk, elveszve elindul végleges harcunk. Nincs mi betöltse szívünk, megkövesedve eltűnik létünk. A világ nem ad már helyet nekünk, eljátszottuk minden esélyünk. érdek lenne tovább élnünk, ám … Olvass tovább

Én azt gondolom, mintha csak elutaztál volna, előre mentél egy másik világba, hol máris tervezgetésbe kezdtél mikor oda érkeztél. És előkészíted nekünk is majdani szép otthonunk, hol egyszer ismét mindannyian egymásra találunk. Tudom lesz benne zongora, és nagy sakktábla, és égi virágok, felhők szélén kispadok, meg minden amit itt hagytál, búcsúzni sem akartál. Bőröndöd pehely … Olvass tovább

megtanulta a kötést és az oldást sorok közé búbánatot szőni csomózni titkokat makraméra s horgolni reményt ahol nincs ma már csak foszló emlékeket foltoz össze-vissza öltve gondolatait de megsimogat remegő kezével és szívemet szívével hímezi ki

Őszi lombkoronák, gyönyörűek vagytok. Életörömet adtok, ha rátok nézek. Azt sugalljátok, hogy érdemes élni ezért az Isten adta szépségért. Nem túlzok, ha azt mondom: a szabad ég alatt színessé festitek a csendes tájat. A szél gyakran végigsöpör rajtatok, utolsó táncra hív benneteket, szorosan ágaitokba kapaszkodva lassuló táncba kezdtek összebújva. Aztán jön egy nagyobb széllökés, könnyezve … Olvass tovább

Van ami örök Van ami örök, így született szabadnak. A gondolat, s a versek mit majd szavalnak. Ha nem lészen többé test ami hordoz, egy igaz eszme majd szépen feloldoz. Van ami örök. Így született rabnak, igazi bús magyarnak. S a “nagyok” szavalnak, a vakok csak matatnak. Hiába vádolsz vad végső nyomorúság! A nehíz sors … Olvass tovább

Oximoronos gondolatsor… (Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárt tükrös) A csend az években, hónapokban kísérőjükként velük sunnyog, A csend az órákban és percekben csak rohan, soha el nem kullog… A csend az években, hónapokban kísérőjükként velük sunnyog. (Zárt senrjú -láncban életkép-töredékek… csokor) Lett légyen az bár, Cserepeket röpítő… Csend is megy vele! * Lett légyen az … Olvass tovább

Törés a szavam, ki-ki szívében mélyebb Tükörképedet látván undorodik az éned Mindaddig, míg isteníted halott lényed Győzött feletted a világ ura, ki neve véreb. Ha véres karmai alól kiváltanád lelked Fordulj befelé, hol az Úr lakik és kérjed Tisztítson, tanítson és szeressen téged Ki maga a JóIsten, most szívedben felkel. 2021.07.19.

Rongyos kendőt lenget a szél a putri ablakán. Nyomorúság képe látszik sárból tapadt falán. Egy fáradt, idős asszony hajol fateknő fölé, egyike annak a kevésnek, ami az övé. Övé még ezen kívül bánat, és nyomorúság. Rég elfelejtette már őt az egész világ. Mint ősi bálvány, úgy maradt itt egyes-egyedül. Asztalára étel csak néha-néha, ha kerül. … Olvass tovább

XLII. Zöld manók érkeznek messzi, távoli világból. Tudásuk és bölcsességük nem ér fel semmivel. Figyelik már régóta az emberek viszályait. Ki ellenük mer szegülni, égi csapást küldenek rá.