A kötelező rossz

A kötelező rossz írta: Csider Bálint Amikor még én is gimnazista voltam, volt nekem egy osztálytársam. Úgy hívták, hogy Geri (Gergő). Geri egy nagyon érdekes gyerek volt. Édesanyja orvos, édesapja pszichológus volt. Mind a ketten nagyon rendesek és műveltek voltak, nagy öröm volt velük néha napján összefutni és pár szót beszélni. Geri tökéletes ellentéte volt … Olvass tovább

Különleges táncóra

– Chai, gyere már! – Jövök már. Itt vagyok. De minek hoztál be a céghez Katie? Eleget vagyok itt enélkül is… – nyüszögött a táncos, ahogy megállt a lány mellett. – Ide figyelj kistigris. Mindketten tudjuk, hogy hazudsz, mert még mindig a gyógytorna mögé bújsz, hogy ne kelljen visszajönnöd táncolni. Katie megragadta az idősebb kezét … Olvass tovább

Milliónyi titok

Zsófi nézte a lakatokat a rácson. Ha akarta volna se tudta volna megszámolni. Több ezer lakat volt azon az egy négyzetméteren. Több száz színűek és méretűek voltak. És több száz titkot rejtettek. Tekintette az egyik még fényes lakatra tévedt és elmosolyodott. Új volt ugyan, de ahhoz elég régi, hogy már arra is lakatokat akaszanak. Gondolatban … Olvass tovább

Volt egy Otthon

Hosszú évek munkája a vár építése, melyet mi csak közös jövőnek keresztelünk. Feladatunk annak formázása, szépítése, hisz ez lesz az, amit majd Otthonnak nevezhetünk. Télen forró ölelésed melegíti szobám, nyáron pedig hűsítő csókjaid oltja szomjam, mely a legjobb gyógyír, ha megütöm a bokám. Csupán elég számomra mosolyod, ha gond van. Örömöd eltűnt s leomlottak a … Olvass tovább

Zárt ajtók mögött

– Jisung azonnal engedj ki! Hallod! Hozd vissza azt a kibaszott kulcsot, vagy esküszöm kinyírlak, amint kijutottam innen és Yuta se tud majd megmenteni! Hallottad?!! – természetesen nem érkezett válasz, de a táncos nem is várta, hiszen pontosan tudta, miért lettek összezárva a leaderrel a szobába. – Hé, Chai, minden rendben? – kérdezte aggódó hangon … Olvass tovább

Mindent eldöntő kérdés

Lily még nem akart hazamenni, nem akarta újra végig hallgatni, hogy tizennyolc évesen pontosan tudnia kéne, mit akar kezdeni az életével. Helyette csak élvezte, hogy a kora őszi napsugarak kellemesen cirógatják a bőrét. Lehunyta a szemét, hogy minden lelkierejét összeszedje és felkészüljön arra a vitára, ami nagy valószínűséggel otthon vár rá. Mielőtt újra kinyithatta volna … Olvass tovább

A viszontlátás öröme

Marilyn nem gondolta volna, hogy egy tizenkét órás műszak után arra lép be az ajtón, hogy az Anderson testvérek veszekednek és hangosan üvöltöznek egymással. Máskor talán szórakoztatta volna a dolog, de Katie csak tegnap jött haza látogatóba és már most ölik egymást. – Mert nem szeretsz! – vágta az idősebb fejéhez Katie. – Te se … Olvass tovább

Panka nem szereti az éjszakát

Panka nem szereti az éjszakát, Vakító sötétben támadnak fények, S ember oly könnyen veszti önmagát. Panka szereti ha mind beszélnek, Magasztos bút verje színes nevetés, Örökké legyenek a fényképek. Panka nem szereti a remegést, Amely pár ital után jelenhet meg, Az akaratlan maga-merülés. Panka szereti ha csepp a tömeg, Az ismert alakok körös körötte, Vagányság … Olvass tovább

Gyöngykoszorú

Fragmentum Megérkeztél, de léted hiányt suttog. Poros mosolyom árva lényem búcsút halmoz magára. Harmatnyi könny Szelíd nevetést, harmatnyi könnyet kovácsol az ember, s vágyakozik szakadatlan hallgatásra. Mondd, hallod-e mikor suttogok feléd, csöndes igaz nevetést? Tilalom Ne nézz most felém, hiszen kőre mázolom tenyerem. Kiterített égi lepedő a lelkem. Csupán e megszokás hajtogatta szívem négy görbe … Olvass tovább

Száz szóban

Mennyi száz szó? Mi lehet lelkemnek az ára nemvigyázóm szívemet rágja kicsi szája ördögöknek egeret vetek nekik este rágd inkább azt eheted az egészségedre iszom reggel a kávét töltök bele szeszt is bejárjuk majd Velencét megjárjuk majd ezt is. Mennyi száz szó? Mi lehet A reggeli álom én a réten eleget angyalokkal játszóm fogócskát ha … Olvass tovább

Az almafa

Lovagoljunk szavakon. Mi is az a hatalom? Kinek van elég hatalma, Máshogyan őröl a malma. De nem tudja még a balga, Lefagyott az a hat alma. Nyúlna érte gyenge karja, Nincs ott, csak a macska farka. Kínjában letörik a szarva, Eltenné, de zsebe be van varrva. Néz, nem lát, szeme eltakarva, Alma nélkül lép a … Olvass tovább

A legbecsesebb ékkő

A legbecsesebb ékkő Gyönyörű szép drágakő, Csak fényesítve ragyog ő, A szépre jóra termett, Szívébe gyémántokat rejtett. Felfedezni, kedveskedni jött ő, A legbecsesebb ékkő, Ha korom, piszok kerül rá, Fényét elrejti burka alá. Csupán egy szénvegyület ő, Mit tehetne, ha ennyi baj jő, Hova fusson, hova rejtse fényét, Ha nem tudja a dolgok miértjét. Egy … Olvass tovább

Foltok

a foltjaim lilákból kékek lettek. csak ebből látom, hogy múlik az idő, a többi mind változatlan. elfeledkeztem megint két hónapról, a naptárom még a januáron áll. a foltjaim kékből zöldek lettek. „a” betűk nélkül gépelek azóta, mert elkopott a billentyűzetem, a határozott és határozatlan névelők már nem szükségesek. a foltjaim zöldből sárgák lettek. jelzik, hogy … Olvass tovább

Szavak

Ambivalens érzések közt saját perifériáján mozog, a holdsütötte nappalokon próbálkozik, boldog? Bolond-egy szó, csak pár betű változott… Egy szó; fonémák, morfémák, hangok és szótagok, nem kevesebb, de több, mint tudhatod. És, hogy mit vált ki ez az elejtett? egy kutya a legártatlanabb szóra is gyilkol, ha megtanították, az ember a legádázabb szónak is megálljt áll, … Olvass tovább

Nem adom fel..

Mondd, hol jár ki lopva tekint reám? Mondd hol lelem nyugalmam, ha lelkem reszket nyugtalan? Mondd ki látja milyen mély a seb legbelül? Szívem peremén egy madár le ül s mint Prométheuszból, úgy belőlem váj ki nap mint nap egy falatot. Nem adom fel.. Súg a remény fülembe reggelente Nem adom fel.. Életem ha van, … Olvass tovább

Isten a zebrán

Ő látta, hogy én átkelnék én őt akkor még nem láttam hittem, hogy jár nekem az elsőbbség bár megkaptam, nem volt bennem hála ahogy elment, összeállt a kép: GOD volt a rendszámtáblája

Senki se nő fel igazán…

Komoly felnőttként nézek a tükörbe, de egy naív gyermek néz vissza rám. Kit, hogy fogadtam örökbe s lám, ő irányítja minden gondolatom. Csak egy ösztön vagy!-Kicsinyes vágy!-de mégis, mikor befogad e puha, meleg ágy, te vagy az ki ott fekszik s gondolkozik helyettem. Azt, hogy ki vagyok, hogy kinek kéne lennem?-az már rég elfeledtem. Elfeledtem … Olvass tovább

Enns

Mily szép ama vízi határ! Ottan minden valóra vál! Ha a vizén átkelhetnék, Oly csodákban részesednék… Mondd, te gyepű, mit rejtegetsz? Igaz-e, hogy vized felett Minden hő vágy életre kel? Mondd, hogy igaz eme mese! Mondd, végre ott szabad leszek! Jádezöld rét nagytengere Nyúlik messze, s fel egyenest Babiloni kék egekre. E réttenger az égbolttal … Olvass tovább

Nincs baj

Nem is fáj, hogy máshol élünk, Előttünk az élet arra, Hogy egymáshoz rendezzük majd, Ki emiatt félne, balga. Nincs ok nekem rettegni a Jövő kétes zenéjétől, Ismerem és ismer engem, Én galamb, ő kenyér kézből. Én élek és élni hagyok, Ő él s tudja, én is vagyok. Beszélünk, ha tudunk, drága… Igényeink mért is nagyok? … Olvass tovább