Hónap: 2021 december

Megfosztalak Nemes volt ez a bátor ember, és nemtelen, aki bántotta, kreált okkal meg is vádolta, az ilyen csupán csak gazember./Rita Többnyire okos döntést hozott, ám oktalanok szidalmazták, majd bűnbaknak is kiáltották, elismerést soha nem kapott./Rita Gondtalan élet, az volna jó, kerülne a kórság, a bajok, cipőfűzőm elém kanyarog… szappanbuborékká lőn« a gond./Éva Szagos Pista … Olvass tovább

Vidám szilveszter Feladat: szilveszterről írni vidám, mókás verseket. 4 sorban, 8 szótag, AABB rímképlettel. Új esztendő közeledik, malacfarka kunkorodik. Szerencséd lesz, ha meghúzod elkerülnek, majd a gondok, /Magdi Kéményseprőt, ha meglátod, szerencsédet megtalálod, Simogasd meg kormos karját, mert őszinte igaz barát. /Magdi Bolondos ünnep szilveszter, kirúg a hámból az ember, hangos vígság, tánc és nóta, … Olvass tovább

Koromszirom Mikor úgy érzem, nincs semmi a helyén, és nincs a rendjén, mikor képtelen vagy jobbnak látni engem és szebbnek; gondolatban egyenesen, átszállok a naplementén, felejtve hogy legbelülről, fájdalmak és ködök lepnek. Mikor úgy érzem, elhagyott a jó sors, a mindenek atyja, mikor a fogaim össze, a lélek-hidegtől kocognak; mikor ruhám és a szívem, a … Olvass tovább

ráncos reszkető kezében a borítékok fehér galambszárnyak papírba vág a sóhaj fente kés az asztalra vergődő sárga csekk hull számok festenek sötét borút elérhetetlennek tűnik a hónapvége a negyed kenyérre étvágytalan szem néz majd rázáródik a kisszekrény ajtaja hideg ül a kályha előtti székre a maradék kis fa nem kap lángra holnapra kell jönnek az … Olvass tovább

SZ ilveszter éjszakán búcsúzik az óév I llékony mosolyát háta mögött hagyja L erázza magáról az elmúlt napok porát V iharvert, megtépázott gúnyája helyett E lőkészíti az újév hószínű köntösét SZ eretettel, békével vastagon kibéleli T elerakja hittel, megújult reménnyel E l is indul vele hisz lejárt az ideje R eá várnak az újesztendő napjai … Olvass tovább

Egyetlen hangodra színházat építenék, de szavaimba vág a szike, szavaimba vág a szike… És megalvad minden rím, mert immár te vagy az öröklét, az Egyetlen családi kötelék… * Ha itt lennél mégis, teátrumotépítnék neked, hogy ne szaladgálj egyik színháztól a másikig, legyen sajátod a tér, s az idő, és ne halj meg! Falain felhő volna … Olvass tovább

Valahol majd rád találok, utam, sorsom addig járom. Szívem, belsőm reményt fakaszt, meghallod e hívó szavam! Eléd állok és csak nézlek, szemed átjár, lényem érzed. Néhány perc, mely pillanat tán, eldöntötte mi az irány! Vállalod e szíved tervét, létednek az örök létét? Átjár most a lelki békém, s meglátod majd létünk mit ér!!!

Fohász Adjon az Isten minden jót, kamrákba ételt, finom bort, árváknak otthont, meleget, szívekben éljen szeretet, hitet és reményt a bajban, nagy bátorságot a harcban, léleknek esélyt, hogy bízzon, erőt a testnek a kínhoz, adjon az Isten éveket, szemekbe derűt, fényeket, ne legyen bánat a földön, ember embert ne gyűlöljön, kérésem szerény, Istenem, többé ne … Olvass tovább

Ében színű némaságban engedd azt, hogy néha lássam lelkedet a páncél alatt, mi ezer darabra szakadt és kvarcvázadra felfeszül. Tested csobbanva elmerül láthatatlan tó vizébe, hol emlékektől kísértve csengenek a víz fodrai. Hullámozva így mossa ki a múlt megannyi salakját, felfedve igaz alakját lényed legeslegmélyének, ahol kristály lepkécskéknek szorítottál szűkös helyet és most azt a … Olvass tovább

Most, hogy haverságot lassan megkötöttem a vén tollseprűvel – gyorsan eszközöltem, pók-várak dőltek el, rommá hanyatlottak, a pille porszemek árván sóhajtottak, napnak sugarában kéjesen lebegtek, porszívó hangjáért nagyon nem repestek, majd kifordítottam visszáját a háznak – köszönhetem ezt a karácsonyi láznak, megraktam jól hússal – káposzta sem üres, fenséges pecsenyém borsos, kakukkfüves, sürögtem, forogtam, pörgött … Olvass tovább

Amikor a kocka perdül és emelik a tétet Elgondolkozol hogy beszállni vétek Mert biztos póker arcod bánhatja a harcot S nem vágyott  kudarcod újabb falakat növeszt köréd. De vonz az a szempár kit oly régen vártál Kit álmaidban százszor megtaláltál Ismerős arc és ismerős lélek Ismerős hang és ismerős élet. Arcodat általa tükörben látod S … Olvass tovább

Eltévedt szeretet Egyedül az úton mint oly sokszor már,az ablakon túl szürke hideg a táj, ítél kezének érintése nyomán magányossá vált a világ. Milliónyi hópehely most mind velem szembe fut,kavargó táncukról arcod eszembe jut, s elmerengek miért lett hirtelen minden szomorú. Fák ágain ezernyi jégcsap lóg,mint megannyi megfagyott könnycsepp,ezernyi kardnak tűnik a kihunyó fényben,s ezüst … Olvass tovább

Nem tudok nélküled igazán repülni szárnyaim kezdenek nagyon inogni lépteim is bizonytalanok lettek félelmemben sokszor elesek Napjaim egymásra rakódnak célomat keresem nap mint nap üresek lettek kislakunk falai minden azt súgja hiányzik valaki Hiányzik valaki a kicsinyke utcából helyemet itt sokszor nem is találom naponta útra kelek, hogy megérintselek nyughelyed mellett magamba kesergek Számtalan gondolat … Olvass tovább

Ne Tekints Vissza, vedd Észre! Itt már Szilveszter estje! Légy Vidám, Bút feledd E bolondos, Téli éjszakán! Nézz Körül, Forr a lég, Igyál, egyél, Mulass, ropj táncot! Várj Még egy Keveset, Kezdődik a Visszaszámolás! Már Cáger Cágert fed, Itt az idő, Búcsút int Óév. Sok Pohár Összecseng, Örömmámor Ül az arcokon. Szabadka, 2020. december 30. … Olvass tovább

NAPKELTE Mikor végre felkel az áldott nap Kicsi kertekbe ont fénylő sugarat Ráébreszt, hogy élni milyen öröm Megértem már, és megköszönöm A szenvedés, a sorsod nagyon fontos része Próbára tesz, hogy vajon tisztán élsz-e? Ha bizonyítasz, legyőzöl ezer akadályt Mikor felkel a nap, vess el földi aggályt! Mosolyogj, mint ha jó lenne minden! Ahol a … Olvass tovább

Mint harcos, a kemény fagy őrt áll szilveszter éjszakán, Az újév napján: lesz ennél jobb idő? Bízzunk, talán… De most mindegy is, mert vigadni kell és melegünk lesz. Van hozzá malachús, meg sok pezsgő és tán’ elég lesz… Gyorsan elment sok-sok napjaival, a múlt év vissza nem jő, Ismét öregebbek lettünk, eltelt biz’ az egy … Olvass tovább

Elfordult tőlem a világ nem mutatja arcát, gyűlölködés ősi fája elszórta a magvát. Sűrűn, köddé összeállva körbe vett a bánat, magányosság dús szövete borított rám fátylat. Bezárnám a sötétséget kitörnék a fényre, Itt hagynám az alvilágom úgy vágyom a szépre.