Tavasz 2022

Szép tavaszt vártunk, békét és nyugalmat, Szerettünk volna, élni békességben, ne kelljen maszkkal takarni arcunkat, vígan sétáljunk a tavaszi fényben. A Covid még támad, láthatatlanul, a harc még nem dőlt el, elszántan küzdünk, remény még éltet, hogy egyszer elvonul, akkor tán’ végre, boldogan élhetünk. Tarol még a vírus, robbannak bombák, havas rögre hull ártatlanok vére, … Olvass tovább

MI MARAD EGY VAK KÖLTŐ UTÁN?

MI MARAD EGY VAK KÖLTŐ UTÁN? A KÖLTÉSZET VISZÁLYOS IDŐSZAKÁN Vak ablakom kitárva, Belecsapok lantomnak húrjába, S rácsodálkozom E csodás világra. Itt állok az ég alatt idők viharában, gondolataimba zárva, kopott nagykabátban, mert hüssöt tart nyáron, télen meleget ád, nem követem én soha az írott, és íratlan szabályt, verseimet kizúdítom költői mustrára. Aktuális gondolatok gördülnek … Olvass tovább

ŐSZI HANGULAT

ŐSZI HANGULAT Kötött Zimankós, gyenge, halvány őszi fénnyel Megérkezett a reggel. Hozott nekem valamit: nem árulom el. Azt az egyet ne kérdezzék, valójában én sem tudom, de van egy szál égőpiros rózsabimbóm, megmondja az nékem. Az az egy szál piros rózsa mindenem; nekem minden kincsem. Égő piros, nem őszi, nem fog elfelejteni, Ha késve is, … Olvass tovább

AZÁM, HAZÁM

AZÁM, HAZÁM Hittünk bíztunk rendületlen szívvel s hévvel ostobán bizton reméltük elérjük nem bánhatsz velünk mostohán dolgoztunk tudásunk szerint építve gyárat, hidakat gyalázva más izmusokat skandáltunk új jelszavakat lépést tartva meneteltünk lelkünkből zengett az ének s míg mámorosan énekeltünk elrohant felettünk az élet nem jutott idő megállni családnak élni, regélni hogy mi végre tettük mindezt … Olvass tovább

Vannak titkok

Vannak titkok Vannak titkok, melyeket sírba viszünk magunkkal, valami furcsa szemérem gátolja agyunkat. Lelkünk legmélyén őrizzük, mint ritka virágot, hogyha már hamvadna, újból felszítjuk a lángot. Nem, nem bízhatok senkiben, őrizem a titkom, a feledés fátyolával takarja a sírbolt. Gyönge lelkem acélpajzsát ne érje horpadás, burkoljon be védőhálóm, ne sújtson robbanás. Vigyázó szemmel kerülöm a … Olvass tovább

Bármi-kor (2022)

A becsületre csak legyintenek, ígéretek szállnak, mint dögről a legyek. Dohos, érintetlen pince a jóság, fénytelen sarkából kuporgó szomorúság bámul meredten egy gyertyalángra, hoz-e jót a jövő, vagy már ő is az ereit vágja? Az igazságra fittyet hánynak, a beteg remény sebész orvosának áll a részeg valóság, remeg a kéz, és a szike mellé vág. … Olvass tovább

Mozaik – képkockák a háborúról/ Ha elfogynak a katonák

Ha elfogynak a katonák… Romos templom, tétova félhomály. Az ép oltáron Jézus szobor áll. Zugokban remegő sóhaj lebeg, a falakon túl, lángoló egek. A háború ural minden teret. Lakatlan vidék, nincs már aki vár. Hiába várná a kiskatonát. Aki parancs szerint fegyvert fogott, nem félt, harcba indult, szót fogadott. Hazát, elvet, esküt nem tagadott. Aki … Olvass tovább

Emlék

Emlék Forró nyári trópusi lég, illatával igéz-idéz. Korbácsolja a mélységet, eltemetett emlékképet. Sötét az ég vihar tombol, villám hasít múltból szárnyat, repítve a komor árnyat. Elcsendesül ég és lélek. Szertefoszlik kínzó ének, széjjel zúzott múltnak átka nem kísért fénysugárba. Cobblah Ilona

Böjtre várva

kereszted előtt térdepel lelkem mint vihartépázott halott virág ki hajlik a jóra s fogékony a rosszra magamba nézve látom bűneim aztán megfeszült testedre nézek szegektől vérző kezedre szenvedtél értem göcsörtös keresztfádon reményem a színről színre látás köszönöm a megváltást

A NÉGYSARKOS KÖR

M. Laurens A NÉGYSARKOS KÖR • Homo Politicus • Ki képtelen buborékból Fa karót hegyezni, Talpat mosni lába híján, Tyúkszemével lesni; S van bátorsága hitetni Négysarkos kört velem: Szép-eszének búcsút intve, Jobb ha messzi megyen! Budatétény 2022. február 26. (Vörösmarty Mihály nyomdokain)

Valahol

Valahol Virágillat helyett kénfüstöt okád a tavasz, megszeppent madarak gubbasztanak reményvesztett ágakon, s ha mégis némelyik dalra fakad, tankok dübörgése nyomja el bátortalan énekét. Bombák nagytakarítanak. Ablakot tisztítani nem kell, széthullanak a szennyes üvegszilánkok, romba dőlt házak pora mar szemet, s míg csüggedten vánszorog, kormos könnyeket sír férfi, asszony, gyerek. Ártatlanok vérét issza a föld. … Olvass tovább

Árnyak

Árnyak pörölnek tudatod szélén. Számtalan száműzött gondolat. Évek hallgatag, vegytiszta csendje a fátyol, amely most elszakad. Mindent, ami csak valaha történt, tagadás köntöse eltakart, vadul sodorja feléd az éjjel, hogy végleg elmossa álmodat. Félig éberen éled át újra fájdalmas tegnapok kínjait. Képek sorolnak, feledett szavak feszítik, élezik ajkaid. Dacból kimondott mondatok karcos, keserű ízével nyelveden, … Olvass tovább

Holdfény,március, szerelem

A tavaszt bontó újhold fénye mágikus, még szunnyad a föld kora hajnalon, de itt jár már a nagy varázsló március, új magvetésre készülnek a parlagon. Az égboltot az újhold fénye járja át, midőn kíváncsin bepillant az ablakon, fent az ébredő nap űzi az éjszakát, lent rügyek sarjadnak nyújtózó ágakon. Bájával a márciusi újhold fénye engem … Olvass tovább

Lelkemben az erőm

Hallgatom a gyengék szavát, érzem az erő hatalmát. Gyönge ember, gyönge testben, erős vagyok mégis, érzem. Bokszolnak a ringben mások, ám én mindig kívül állok. Nem nézem őket meredten, esélyem sincs, csak félelmem. Békében miért kell háború? Mért nem élünk békességben, Önzetlenül, tiszta szívvel? Készülődés – csak egy kényszer. Harag ontja villámait, nincs semmi, mi … Olvass tovább

Tavaszra hangolva

Tavaszra hangolva Már hallani az erdőszéli matatást, bogárhátakon a fészkelődő avar nesze megtöri a csendbezárt hallgatást – fátyolos napok árnya tűnik egyhamar. Március ifjonc még – balzsamos diadal, szelet hajlító ágakon rügyfakadás, szívem rebben, ha felcsendül pacsirtadal, természet hangja többszólamú bíztatás. Bizarr bizsergés fut végig a bőrömön, megborzongat a lenyűgöző létezés, mint harmatcseppen a fény, … Olvass tovább

Örök időkig

Jöhetnek zordon fellegek, fekete vihar seperhet végig arcomon, Te ott állsz mindig a régi kertben aranyba játszó alkonyon, és üzened, ne féljek, ha dalos világom védtelen, s gonosz fantomok az álmok csillaghullajtó éjjelen. Ott áll azóta zsoltár-sorsod, szememben szemed harmata, lobog a fényed: ne félj! S tudom, most is, mint régen, örök időkig vársz haza. … Olvass tovább

Szív küldi történet

1. Az utak, melyeken jártunk, szeretethidakat vertek bensőmben: puha mohával és szerelemmel volt kikövezve minden egyes kilométertábla, a virágok legfenségesebb orcájuk mutatták, a hegyek felöltötték báli ruháikat, a patakok kacéran hívogattak királyi ivócsészéikkel, s minden, de minden káprázattal itatott át. Valaha erre a csodára eszméltek az újjászülető Angyalok, s a velük földre szálló hullócsillagok is. … Olvass tovább

A holdvilág…

A holdvilág… A holdvilág zavarja álmod nyugalmát, merülnél mélységbe, feledve a világot, de a fény vibrálva ébreszti élted múltját, szerénységed mellett benned él hívságod. Ha az alázat nem érintett meg soha, ha imát még eddig nem rebegett ajkad, ha a templom s a hívők nem hívtak oda, ha a büszkeséged erősebb, mint magad. Mondd, hol … Olvass tovább

Háborùk 4.

Háború van Csak pár kilométerre innét És mi élünk. Járunk Kelünk Megyünk Élünk. Pedig háború van. Nem is oly messze Ott más világ van. És ha ott háború van, Hát mindenhol van. A falakban. A repedezö, megszürkült utakban. A megfáradt, ráncos arcok mögötti Soha nem létezett barátokban. Eggyé lett a szívünk, mert Pár kilométerre innét … Olvass tovább