Csalódás Vöröskének cicije erős kanyarban, később az egyenesben is kapaszkodót keresett vállamon. Már lobot vetett volna, láng haja pilláimon, ha nem józanít az automatában „felejtett” szűz jegyem. Csak akkor lyukasztom ki – gondoltam –, ha jön az ellenőr. Már messze szállt a 98-as füstje, mikor trubadúrkodásom végre mosolyra bírta, később nevetésre is, de bár ne … Olvass tovább
Időzóna Megéltem a hetvenet emberek, sors-gödörbe pottyant embrió – sejtelegy… de ki a fenét érdekli az egyveleg, mert a mennynek hatalmából az életbe belevágni küldtek. Keresem a szavakat – de egyre megy, csak mint illanó virágzás száll az ég felé – közötte néha megül a csend, vagy egy múltbéli költemény dallama zeng… de ha a … Olvass tovább
Olyan rövid az életünk, Szálljon mennybe az énekünk, Legyen béke a képletünk! Szóljon szíved hűs szellőben, Legyen tested jó erőben, Bánat sziget a felhőben! Örök vendég szép szeretet, Gyógyítsa be a sebedet, Aranyozza be a nevedet! Olyan rövid az életünk, Szálljon mennybe az énekünk, Legyen béke a képletünk!
Oly jó ez a csend, és oly jó benne, az emlékezés. Az elmúlt régi évekről, ahonnét elindultunk, s itt vagyunk még. Oly jó az egykori titkokat, kimondatlanul is magunkban tartva. S várni az elkövetkezendőkre, várni, egy új virradatra. Mert az csak a miénk, a tegnapoknak örökje kész. És csupán bízni kell a holnapokban, mindössze ennyi … Olvass tovább
Néha álmodom róla arca mindig fiatal, fájdalom ráncát, nem varrta rá az idő. Mosolyogva jön, mint hajdanán, mikor kézen fogott, s halkan dúdolgatva templomba indultunk, a falu poros utcáján. Ó Apánk! Húsvétkor született apró csoda voltál, ifjúságod békéjét háború korbácsolta, s végig űzött fél Európán, majd megbélyegzettként gürcölted fiatal éveid, “nemzet szemetjeként” neked nem teremhetett … Olvass tovább
Az éjszaka holdas, ragyogóan holdvilágos, Mondhatnám szép, sötéten elmosódó, sőt sármos… Irgalmatlan holdas a táj, fülsiketítő a csend, Nem mozdulnak a fák, a bokrok, gyenge szellő sem leng… A szurok sötét éjszakát nem látom a holdfénytől… Gyönyörű látvány, átélem, merítek e szépségből… Régen nem láttam ilyen meseszerűséget, Ámulva álltam, öleltem a mindenséget… Holdvilágos ködfátyolban úszik … Olvass tovább
Tűzpirosban fénylett a falu széle hívogatott, hogy menjek a közelébe s olyan csábító volt üzenete elindultam a pirosba öltözött felhők fele A fényt követve hamar kiértem megtudom érinteni azt hittem, a naplemente utolsó koszorúja tűzpiros fényét még mutogatta természet csodája A látvány megfoghatatlan az ég alján lángoló piros katlan misztikusnak tűnt felettem az egész mi … Olvass tovább
Eltűnőben Homályos elmosódó kép tör a felszínre hátsó lebenyemből. Képzeletem játszik olcsó, gyenge játékot a szívem homokozójában. Úgy tűnt homokvárat készült építeni, melyet egy csodálatos, szép kislány tudott lerombolni. Ő még nem tudta mit tesz tönkre. A pillanatnyi csodát, melyet áldozatos munkával épített egy elme. Az eltűnőben lévő könnycsepp a valóságban is ugyanazt jelzi. 2021.06.28.
Tavasszal virágba borulnak falvak, városok, bármerre nézünk, minden csodás színekben ragyog. A nap csalfán ránk kacsint, lágyan karjába vesz, melegít. Téli álmából ébred a természet, újra és újra elvarázsol minket. E csodás színkavalkád ámulatba ejt, a levegő finom illatfelhőt rejt. Rosszkedvünk pántlikáját a természet kioldja, lágy szellő tova fújja. Lelkünk újra reményteli, hisz fű, fa … Olvass tovább
Múlik a tél, búcsúzik, Hó angyala távozik. Ébred tavasz tündére, Simogat lágy szellője. Jácint, nárcisz, ibolya, Kopár avart felváltja. Színes virág illata, A levegőt átjárja. Éledő tavaszban, Megújul most minden lét, Természetnek szépsége, Esélyt kap új életre. Merészen erőre kap, Nap, aranyló sugara, Tűzben ég ifjúsága, Majd lenyugszik alkonya. Körforgás világában, Időkerék meg nem áll, … Olvass tovább
Kisasszony küldöm önnek e pársor írásom, most Nőnapi köszöntőm én így kínálom, Kiskegyednek virágözönt hozzon tavasz, édes ajkait sosem hagyja el panasz. Szeretve gondoljon e sorok írójára, e szavakban van a csók, és virág varázsa, benne a boldogság, mely sokszor oly kevés, de mégis több, mint a tücsökciripelés. Vénáimban őrízem gyönyörű szépségét, jövőbeli találkozásunk reménységét, … Olvass tovább
ÉRZÉKKIESÉS (tudaton kívüli szipózás – igaz történet) Hosszú életemben már volt eset, ami rám nagyon hatott, de ez a mostani, a diáriumomban, nem képezhet gyakorlatot! Hagymázos láz – magam sem tudtam róla Utólag mondták el, akiket érintett – vagy, több is volt annál – az a „móka” Rájöttem a nyitjára, már azóta, s így vége … Olvass tovább
Én már a tökéletlent nem kérem, legyen másé a csorba, Ilyet, ha hoznál, vidd kérlek vissza nyomba. Nekem már a hiányos kevés, az éppenhogy nem elég, a majdnem nem jó, és a zöld nem kék. Ha élet, legyen teljes, ha halál, adjam meg módját, ahogy dukál. Kicsiny énemnek születni sírva volt kedve, de bukjon ki … Olvass tovább
Elfütyülném nektek… A Lélekmuzsikus vágya Elfütyülném nektek hattyúdalom, mielőtt végleg elhagyná ajkam, bennem élt alázattal ajándékozón, a lelketeket örömmel szolgálva! Még kérek egy lehetőséget a sorstól, hadd tegyem ismét dolgom a színpadon, hogy lelkem hangjai boldogan szárnyaljanak, ha utoljára is, de a szívekben emléket hagyjon! Legyek vigasza a szomorú embernek, lennék társa a magányban élőknek, … Olvass tovább
Tánc, Ritmus, Szenvedély Vérében van, Szambatáncosnő. Az Élet Is tánc a Lét porondján. Élvezd mindvégig. Test S lélek Ritmusra Libben, táncra Kél; vágy, hév éled. Még Érzem, Gyöngéden Fogtad kezem, Míg táncba vittél. Jöjj, Ölelj Szorosan, Táncolj velem, Sorson s léten át. Egy Tánc volt A kezdet… Szerelemben Együtt, míg éltél. Az Első Tánc emlék … Olvass tovább
Gólyapár Nagy hársfa tetején üres gólyafészek, várja már lakóit, lassan hazatérnek. Kérdezi a széltől, látta e már őket, sóhajtozva nézi a fátyolfelhőket. Távolból váratlan, suhannak a szárnyak, leszáll a gólya lány, de nem a hű társsal. Egyedül érkezett, párja odaveszett, összetört lelkével, holtan porba esett. Napkeltét köszönti búsan kelepelve, fájdalmát elsírja, világgá hirdetve. Panaszát meghallja … Olvass tovább
Tétova léptekkel érkezik a tavasz, halvány napfényével, már rügyeket fakaszt, színes virágokkal borítja a tájat, tavaszi pompába öltözteti fákat. Ablakon beköszön, szíveket melenget. halvány szellő szárnyán aggódva integet, füledbe suttogja, lesz még szép tavaszunk, mikor a békesség dalát vígan halljuk. Illatos réteken virágok virulnak, lágy szellő szárnyán, madarak vonulnak, emberek sétálnak, szívük halkan dobban, érzelmek … Olvass tovább
még hosszan sétálni, hegyekben a fák közt bandukolni, kéz a kézben városokat megtekinteni, vízpart mellett ülve elgondolkodni, hogy csodás az élet. Szeretnék Veled, újra sétálni, tinédzser korra emlékezni, zenét hallgatni, zene hullámzására táncot lejteni. De, legfőbb képen szeretnék Veled BOLDOGSÁGBAN élni. Érd. 2022-03-31
Falu szélén cseperedő, árva piciny rózsabimbó, mellette a kerek erdő, és egy elhagyott faviskó. Halkan gyengéden ringatja, a kedves tavaszi szellő, csepegtetve locsolgatja, a hófehér bárány felhő. A napnak egyik sugara, lágyan cirógatja arcát, mosolyogva bontogatja , százszorszép illatos szirmát. Oly szerelmesen döngicsél, zúg fülébe a dolgos méh, nektár édes csókot remél, szívét nem fonja … Olvass tovább
Emlékszem, régen ilyenkor április, lázadozó, tomboló ifjú volt a vén is. Bizakodó pillantások szóródtak szét, egymáshoz fűz mint gyöngysor szívét. Pillanatnyilag várat magára a kikelet, a változás csábos illatával hiteget, sebtében szövetkezik még a téllel, kaján nevetve kacérkodik pőre kéjjel. Vágyódom rád !mi lesz véled nyárelő? Dús rügybe fakasztó csivitelő szerető! Jőj hát ízibe, egy … Olvass tovább