Farkasszem
Szeretnék az erdőben fa lenni, akinek az ágain átfolyik a sugár, De nekem szemembe süt az igazság S nem nézhetek félre: Szemembe süssön egyenesen, s ne fájna semmi sem.
Szeretnék az erdőben fa lenni, akinek az ágain átfolyik a sugár, De nekem szemembe süt az igazság S nem nézhetek félre: Szemembe süssön egyenesen, s ne fájna semmi sem.
Lelkem vidámsága, Kicsit alább hagyott, Mióta nem beszélünk, nem láthatlak, Én rontottam el mindent tudom jól. Bánt az érzelem világa, Megbocsátást nem várok, Hiszen erre nincs bocsánat, Rossz tettemet nagyon bánom. Kérhetem szíved, Egy utolsó esélyt remélve, Talán elfeleded a gonoszságom egyszer, Kérlek, ne haragudj rám, ne felejts el. Szerető szíved tisztasága, Segítő lelked bátorsága, … Olvass tovább
Nem félsz, hogy ugyanaz leszel, a világ megfordul Csak te kiesel? Hogy életed újabb kört ír le Nem változik semmi se Csak lejátszódik veled, Amitől régen is a hideg kivert. Nem félsz, hogy nem változtál Csak körülötted más ütem diktál Mire fejed rázod Jobbra-balra, hogy nem, nem igaz Közben néha még mindig sírsz És gyenge … Olvass tovább
Ezek a nagyon boldog emberek, Hányhatnékom van tőletek. Nyáladzanak és enyelegnek kéjesen érintiegymást mintha más ember Ott se lenne. És lenne eme kérdésem a jó éghez, a nyomon lelki emberhez hogyantalál hamarabb boldogság mint személyemhez? Hát nemérdekel senkit a szenvedésem? Az Nekem sorsom hogy egyedül bolyongva keljek menjek? Mikor találok én megértő lélekre? Bár csak … Olvass tovább
Egy asztalhoz leültünk egymással szemben, Egy homokóra nyugodott rajta csendben. Az alján a kis kavicsok várták a percet, Mikor fordul minden, és szem szemet kerget. Hogy mi fog történni, kíváncsian néztük, És fejjel lefelé megindult egy részük. Nem volt nehéz útjuk, peregtek könnyedén, Elkezdett telni így az alsó kis edény. Homok homokot követett az üvegben, … Olvass tovább
Márványsúlyú gondolatok Összetépett írólapok Fékezetlen tintafolyás Reménytelen próbálkozás Papírra vetem Azonnal széttépem Sarokba hajítom Megint megpróbálom Újrakezdem Eltépem Meggyűröm Elnyűvök Tornyosuló gondolatok Összegyűrt papírlapok Megfontolt tollpazarlás Sikertelen próbálkozás.
Páli Nauszika: Te vagy Te vagy a téma mi fülembe szól, te vagy a múzsa kiről szépen írok. Te vagy a név mi fejembe van, te vagy a szem mi előttem van. Igaz mondtam párszor szóltam megmagyaráztam, de mindig látlak. Akárhányszor vagy jó párszor meglátom arcod szívemmel harcol. Nem szeretlek félre ne értsd! Bár tagadni … Olvass tovább
Páli Nauszika: Rólad írom a verset Nehéz beismernem, de mégis bevallom hogy minden szó csak neked szól. Nem jön az ihlet ha nem rád gondolok, nincsenek szavak, rólad ábrándozom. Hogy is mondjam, hogy meséljem? Nélküled a sorok üresek lennének. Tehát kimondom nem tudok írni úgy, hogy minden gondolat ne rólad szóljon. Ez a vers se … Olvass tovább
Páli Nauszika: Madár Árván szállott madár a fára keresi helyét a nagyvilágban. Egyedül van nincsen párja , s ezenkívül nincs barátja. Családi fészek otthon várja egyedül él a kis szobába. Nem mozdul ki csak családdal magától nem száll a pusztaságba. Be zárkózott nem nyit soha nem keres nem kutat, s nem is csoda, hogy egyedül … Olvass tovább
Ahogy Kant mondta, “Két dolog tölti el lelkemet: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.” Na hát ezt az erkölcsi törvényt egy ideje még éreztem lappangani valahol mélyen, de a modern popkulturális hullámverés úgy zúzta szét bennem, mintha ott sem lett volna. Apró szilánkjaira hullott az olykor még oly’ szilárdan álló, habár nem … Olvass tovább
Nincs. Már rég nem érezte magát sehogy. Olyan régen kiégett márt, hogy még a kiégés pontos időpontjára sem emlékszik. Pedig békében kéne lennie magával meg ilyen faszságok. A dalai láma elmehet a ’csába. A nagy izolációban úgy mégis mit tudna arról, ahogy egy normális ember éli a normális életét. Normális? Hát, ez azért költői túlzás. … Olvass tovább
Sokféle változatát láttuk már Hollywood kelet iránti tetszelgésének, de valahogy mindegyik olyan korcsra, nevetségesre sikeredett. A jól ismert mester-tanítvány filmek csontig lettek rágva, belefásultunk a karate kölykökbe, a felszínes klisékbe és a taoista tanokkal szembeni pofátlanságba (azért írok többes számban, mert elegánsabb, amúgy nem állítom, hogy senkinek ne lett volna emészthető ez a világ :>). … Olvass tovább
Erdei varázslat A közeli erő csendjében bandukoltam, amikor egy kis mókus ugrándozására lettem figyelmes. Bámulatos mutatványokat hajtott végre. Hosszú farkával ügyesen egyensúlyozva a fák koronái között, hívogatott az erdő sűrűjébe. Annyira magával ragadott a kis jószág jókedvű tánca, hogy nem vettem észre, az útra dőlt vastag fakérget, amelyen átestem. Elsötétült a világ, de nem csendesült … Olvass tovább