Morzsika vígan ugrálja körbe, hajnali háromkor süt süteményt, ünnepkor semmi nem jöhet közbe, várja a lányát, s a két kis legényt. Rendben lesz minden, pihen egy percre, fő a fazékban a tyúkhúsleves, nem fáj a lába, élni van kedve, hálaimát zeng, az Úr mily kegyes! Frissen sült hamar tepsibe rakva, délre tálalva finom falatok, így … Olvass tovább
Ez a nap örökre összeköt minket Anya, még akkor is, ha már nem egy a mi világunk. Ma van a születésnapom, és én Téged köszöntelek, hisz’ neked köszönhetem életemet. Mi ketten tudjuk csak, mennyi gyötrelmes nap és óra előzte meg születésemet. Apával együtt bátrak voltatok, hogy én megszülethettem ott, és akkor, abban a reménytelen világban. … Olvass tovább
Valami véget ért, úgy érzed elvették. Tükörbe nézel, visszanéz egy fél énkép. Magányod körbezár, túl sokat csalódtál, csigaházadba elbújtál. Ne add fel, mert van tovább! Erdőben a kis virág, eltapossák, de él tovább. Amint újra meglátja a napot, mely a fák között rámosolyog, maradék erejét összeszedve, gyenge szárát felemelve töretlenül hisz egy szebb jövőbe. Minden … Olvass tovább
Álmodozás Feladat; írni álmainkról, vágyainkról, 6 soros verset, 10 szótaggal, AABBCC rímképlettel. Álmomban egy palotában jártam, nagy termekben, ámuldozva álltam, sok régi kincs, mind ragyogva fénylett. Ősi falak közt a múlt kisértett, táncparketten siklottak a párok, fényt ontották a kristálycsillárok. /Magdi Szeretnék még kicsi gyermek lenni, szüleim házában játszadozni. Hintázni vagy futni mezőn, réten, boldogan … Olvass tovább
M. Laurens: A VÉN CSONT (70. születésnapomra.) Én, a vén csont, szárny-szegetten, Hasztalan ülök itt, az üres téren, Hátam hajlott, mint egy görbült kanál. Kunyerálok pár nyamvadt szóért régen, Károgva, akárcsak egy vészmadár. Hogy miért fáj lelkem, senki sem kérdi, Fejemen ritkul a kóc, pár szalmaszál… Van annak több, mint félszáz éve tán. A Kaszás … Olvass tovább
O ly sok év eltelt azóta, mióta a nagybetűs ÉLET-be kiléptünk, Sz ámos nehézség, számtalan boldog pillanat eközben elillant. T alán okosabbak, szebbek, mindent jobban tudók lettünk? Á ltalában nem könnyű ezekre az őszinte választ megadni. LY ánykori álmaink, titkolt vágyaink vajon valóra váltak? T alálkozunk most negyvenöt év múltán, nézzük egymást, A lig-alig változtunk, … Olvass tovább
Kilenc hónapon át Szívem dobbanását Hallgattad, s érezted A tűz lobbanását, Mely ajkamra reményt Vagy kétséget hozott, Amíg szívem alatt Egy álmot hordozott. Te voltál az álom Édes gyermekem, Lelkem ismerője; Ölel már két kezem.
Az életünk e Földön, Útvesztő labirintus. Jobbra – balra tévelygünk, A kiutat keressük. Porszemként e világban, A szél ide – oda kap, Sötétség leple alatt, Nehéz találni utat. Mi mégis bizalommal, S reménykedve lépkedünk, Hiszen szívünkbe írtad, Az igazság fonalát. Ott állsz az útnak végén, Arany – fehér lepelben, Élő fénysugaraddal, Kivezetsz és felemelsz. Debrecen, … Olvass tovább
Elképzelt találkozás ( A Nagy Ő) Hányszor hallom szívemben hangja rezdülését, amint verset olvas fennhangon, ‘s míg egyik kezében a könyvet tartja, a másikkal mutogat lelkesen! Hitetlenkedve kérdi, mit nem lehet érteni a politikán, vagy ezen a költészeti remeken… Mosolygok rajta, nem zavar tudatlanságom. Hangja betölti a szobát, szívet simogató nyugalmába fészkelem magam. Észreveszi elmélázó … Olvass tovább
Mint egy Mama, mikor gyermekét kezébe tartja. Közelebb jössz, egyre közelebb. Tapintásod menybeli, fellegekbe járok. Szemeiddel szinte hívsz, S követlek, beljebb, egyre beljebb. Ott állsz előttem, karjaid átölelnek. Jobban érezlek. Szép, s gyönyörű vagy. Legszebb, akit látok. Testünk szerelemre készül. Egyre jobban érezlek. Kívánsz, s megyek beljebb. Egyre beljebb, s beljebb. Testünk egybe forrt, s … Olvass tovább
Libbenő szoknya körül a légörvény, Szende mosoly körül a bájos fény, Óhatatlanul várod vágyad beteljesülését. Illanó, megfoghatatlan gyönyör Nyílként süvít át az ember lelkén, Hogy szapora lélegzetvételt S kismadárként verdeső szívet Hagyjon maga után. Szürke órák monoton kattogása Foszlott ritmussá csitul, S eljő a szerelem és öröm perce, A harangok ünnepélyesen kondulnak, Rezonálnak a beteljesült … Olvass tovább
Ne figyelj rá, maradj ki belőle, hogy emberek halnak, hát istenem ez a háború bűne, te nem vagy benne. Te csak vedd meg a drága kenyered, örülj még megteheted, a többi meg nem a te dolgod, nagyok dolgába kisember te ne avatkozz, otthonodban fortyogj. És tesszük ezt sokan, szorongva nézve, ennek talán soha nem lesz … Olvass tovább
Születésnapok… Születésnapok bőven vannak a naptárban, talán nem annyi, mint méhek a kaptárban, s mi közöm e sok ünnepre várókhoz, köszöntőt küldök a nem csak közel állókhoz. Várják azt, vagy nem, mindezt nem tudom, belsőm súgja, tedd meg, tolakodni nincs okom, sem szándékom, vélnék, netán ismerkedek, valójában csak szeretettel kedveskedek. Van, kit a fél város … Olvass tovább
Veletek vagyok hófehér tájak, fagytól szabadult kristályos ágak. Felétek tekint a Nap sugara s letörli a könnyeket szárazra. Megtörik a fény – pára cseppjein, táncot jár az ágak levelein. A csicsergő had ünnepet ülnek, nyílnak virágok, duzzadnak rügyek. Zöldbe boruló csoda szép barkák, távolba néző aranyló sárgák, hófehérbe öltözött hírnökök és viruló égszínkék gyönyörök. Türkiz … Olvass tovább
Verőfényes reggel öleli a házat, kedvesem arcára árnyat vet a bánat. Szomorú a párom, mi lehet a baja, a kis unokáját nagyon ritkán látja. Messze lakik tőlünk egy szem fiacskája, távol cseperedik a kis unokája. Akarja már látni élőben is őket, nemcsak telefonján nézné a szülőket. Ne szomorkodj, kedves, elmegyünk hozzájuk, megnézzük, hogy szépül nagy … Olvass tovább
Kard és kereszt Kard és kereszt, pirosat a fehérrel keverve, virágok szirmai halkan hullnak egy verembe. S most mindenhol nyílik a virág, s hallhatunk egy szép szimfóniát. S én ébren itt állok, fényt hoztam és virágot! Bár szívem már kicsit vásott, mégis összetartotta a te szikrázásod! Két liliom virág porát hordozza a szél, s a … Olvass tovább
Tűzoltó Sanyi bácsi Állok a pirosnál. Balra nézek. Átalakítják a néhai tűzoltóparancsnok öreg házát. Zöld lemezzel bevont rácsos kapujának a rézkilincse még a régi. Sanyi bácsi: egyenestartású, egykor délceg, vadászkalapján disznósörtés sztereotípia a sétálón. Mezővárosi (Kastélyvárosi?) polgár. Ő vigyázott a tűzre vagy negyven éven át, most ő lép be szakmányba az első osztályú Hungária étterembe, … Olvass tovább
Hold arcom Hold arcom nem ragyog. Sápadt szín nem vidít. Napocska habozva pirosra karcolja homlokom, orromon szeplőcske kendőzve előbújt rejtett zug széléről, lelkemnek mélyéből.
Gondolatok Andersen mesevilágáról Mesét olvasni, hallgatni és írni jó. Hasonlóképpen jó eljátszani a történeteket, színdarabozni, ahogy gyermekkorunkban tettük. Andersen a világ egyik, ha nem a legnagyobb, meseírója. Történetei különlegesek, elvarázsolnak, stílusuk senki máséhoz nem hasonlítható. Ezért hatnak még ma is ránk eleven erővel. Alakjai nemcsak hercegnők, királyfiak, gyakran a legegyszerűbb tárgyak, eszközök, játékok is átlényegülnek, … Olvass tovább
Gyakran látom az utcákon. Hetven év körüli, ősz hajú, apró termetű. Bal lábára sántít. Sosincs egyedül. Három-négy sorstársa mindig mellette. Megszólítják a járókelőket. Kéregetnek. Néha a kukákban turkálnak. Elfordítom a fejem, ha látom. Struccpolitika. Felháborító, gondolom. Az ember nem mehet végig az utcán nyugodtan ezektől. Magamban imádkozom, ne szólítsanak meg, ha elmegyek mellettük. Nem teszik, … Olvass tovább