Egy játékmaci új élete “Szegény játékmaci vagyok, régi gazdám eldobott, szeméthegyek között élek, nem mondom, hogy jól vagyok! Lábaim a földben vannak, köröttem a sok kacat, forrón süt a napsugár rám, s ha jó egy szél, az csak “kacag”! Nem tudom már mióta is vagyok ilyen elhagyott, de emlékszem én még arra, aki engem eldobott! … Olvass tovább
Ott a falu szélén kőkeresztek sora arra fele van az elment lelkek otthona hársfák csendjében csendesen pihenne menedék hely szívemnek, lelkemnek Mikor a nap esténként lecsúszik az égen hozzád indulok az esti naplementében megnyugvásért megyek minden nap oda virággal kezemben imámat elmondva Üres a kerti út, s itt minden köröttem érted sír kislakunkban hiányodért minden … Olvass tovább
Ezt a szót ide rakom . Inkább össze kavarom . Néhány betű elfordúlva . Toll kezemben forr dúlva . Karmolászom a papírt . Amit ma pap írt . Legyen áldott békés . Ne legyen köztünk többé kés . Ezt soha ne feledd el . Az úr legyen lelkeddel . Sokszor magam büntetem , hogy ne … Olvass tovább
Forintot félreteszek februárban furgont fizetek februárban. Felsővárosban fuvarozok februárban, fékezésem félresikerült februárban, félelmetesen felborultam februárban. Feleségem, Fehérke felsikít. Feleségem feszültsége fokozódik, feleségem figyelemmel fenntart. Feleségem finoman főzz. Feleségem félhomályt feloldja, feleségem fontossága felejthetetlen. alliterációs vers
Még ilyent, világ csodája, templomba ment ma a sáska. Istent dicsőíti talán? Freskót néz a templom falán? Á, dehogy, csak megéhezett, a templomban talál legyet, mert ott hűsölnek őkelmék, megtűri őket a Szentszék. Legyek mellé ostyát eszik, abból is talált egy picit. Leesett a szószék mellé, hogyha bírná tovább enné. Nem ehet már ennél többet, … Olvass tovább
Honnan gyűjtsek erőt, Ha az élet rám tapos? Ha nem ölel át senki, Ha nem vagyok ájtatos? Ha hitem porba hullt, Ha szívem kőkemény, Ha lelkem romokban, Ha halott a remény? Honnan gyűjtsek erőt, Ha talpra állni kell? Ha nem segít fel senki, Ha senki nem felel? Ha kezemben nincs erő, Ha testem elfárad, Ha … Olvass tovább
Benned, Apám… Míg serdülő nem voltam Addig csak csodáltalak apám. Te voltál Isten! * Meg egy kicsit tovább is! Majd’ tizennégyéves koromig… Akkor ébredt baj. * Anyám, csak úgy elzavart, Te jobb híján elmentél… végleg. Fölébredt végleg! * Ettől kezdve, más úton Jártunk, Te távolodtál tőlem. Új feleség lett! * Ő képmutatóskodott, De rád hatott, … Olvass tovább
Szőrnyű belegondolni, hogy a zord halál elvisz mindenkit, akit szerettünk, s egyszer hozzánk tartozott. Felneveltek, kezeinket fogták, terelgettek a megfelelő útjainkon. Mindenre megtanítottak bennünket, csak arra nem, hogyan viseljük a fájó veszteséget. Gyermekkoromban többgenerációs családban éltem, sokan vettek körül. Voltak akiket rajongásig szerettem. Nagy űrt hagytak maguk után, amikor örökre elmentek. Úgy fájt hallanom a … Olvass tovább
Anna Stargood Halley’s Comet Halley A párizsi tavasz nem éppen arról híres, hogy nagyon meleg lenne, viszont áprilisban főleg, délben már sütni szokott a nap, most mégis úgy esett, mintha dézsából öntenék. Halley egész úton a kezében szorongatta az élénkpiros esernyőjét, mégis bőrig ázott. Sosem szeretett buszozni. Véleménye szerint a világ azért van, hogy megismerjük, … Olvass tovább
ELSŐ FEJEZET Írország, Corcaigh városának levegőjét áthatja a Kelta – tenger illata, mivel partjától nem messze fekszik. Emily ebben a városban, egy ősi kastélyban nevelkedett, mely generációkon keresztül öröklődött. Az épület ódon falai sokat tudnának mesélni, lépcső melletti falakon az ősök arcképei nyugszanak. Az emeleten több hálószoba van. A földszinti részen hatalmas társalgó és jobbra … Olvass tovább
LÁZÁR GYERE KI (Bradbury) Logan csúnyán nevetett. „ Egy új tetem van a kamrában, Brandon. Mássz fel és nézd meg.” Logan szemei zöld fényben égtek, figyelve és akaratosan. Rondák voltak, obszcének. Brandon magában átkozódott. A Hidegház Hajó ezen szobája tele volt az ő két jellemükkel. Emellett volt ott rengeteg hideg polc csöndesen fagyó tetemekkel, és … Olvass tovább
Lantos Tímea Az első könyv Az öregasszony vályogháza hónapokig észre sem vette, hogy nincs benne mozgás. Legalábbis nem kezdett el hirtelen hámlani a mész a falakról, a labdarózsa és a lilaakác virágai a kerítésre borulva úgy bólogattak, mintha egy vérpezsdítő pletyka kritikáját hallgatnák. Az örökösök látván a ház nem nagyon kíván törődést csak ritkán jelentek … Olvass tovább
– Jó napot kívánok! Az állasinterjúra jöttem dr. Nagy vagyok – köszönt az íróasztala mögött pöffeszkedő Fellegváry Töhötöm igazgató úrra a jövevény. Fellegváry fel sem pillantva az íróasztalán heverő papírhalomból az asztallal szemben álló székre mutatott. – Foglaljon helyet – mondta. – Köszönöm – szólt dr. Nagy és megpróbálta termetes testét belepréselni a székbe. Ez … Olvass tovább
Huszonnégy óra a Kísértetekkel 1. fejezet Puzzle szoba Az étterem úgy nézett ki a fekete fehér kockás járólapokkal, mint egy ötvenes évekbeli az emberek által közkedvelt helyként használt vendéglő. Egy szakad inget és nadrágot viselő alak belépett az ajtón a félhomályba, mert a fények játéka csak oda világított ahol asztalok voltak a helyiségben. A férfi … Olvass tovább
Tengerparton sétálgatok, Hullámokkal játszadozok, Süti arcom a meleg nap, A szél fújja barna hajam. Kagylót gyűjtök, csigát szedek, Homokból várat építek, Tengeri sünt és csillagot Szeretettel visszadobok. Tengervízben megmártózom, Sirályokkal rikoltozom, A hajóknak integetek, Delfinekkel jót nevetek! Tenger, én téged szeretlek! Dávid László, Marosszentgyörgy, 2017. március 26.
Hurrá! Nyaralunk! Eljött végre a nyár, és csak erre várok Egy hűvös hajnalon repülőre szállok. Irány egy másik ország, irány a tengerpart, Egy másik kultúra, egy másik éghajlat. A partnak homokja porszerű és forró, Műanyag papucsot lábról leolvasztó. A napsütötte részét el kéne kerülni, Amint lehet, a vízbe kell merülni! A tenger hulláma a sziklákat … Olvass tovább
HURRÁ NYARALUNK Be sokszor, de jólett volna átélni, mikor a mellkasból kitör az ez évi: „HURRÁ NYARALUNK!” De a múltban legtöbbször csak vágyaink járták az idegen tájakat élményt kreálva … Igazakat? Talán idén … mégis meglesz az az érzés, mikor a lélegzet feltör, és ha nem is túl hangosan, de magunk elé mondjuk: „Olyan jó … Olvass tovább
A megfoghatatlan távolság Látta már valaki mint lyukassza át a hold sarlója az eget? Mint könnye cseppen az égnek holt tengereken. Ezernyi csillaggal a végtelen a láthatatlan galaktika, hol a nap fényét szórja szét az űr végtelenségén. Van eleje s vége a kusza fonálnak, melyen fent akadt Plútó és Mars. Látta már valaki honnan s … Olvass tovább
Guruló szőlőszem A becehegyi bögrecsárda lugasán, hol almazöld, hol napfürdőző aranysárga fürtök vidámkodnak, ott lenn, az ultramarin víztükrön patyolat vitorlák cirkálnak hegyesen, majd aláhajolva a szélnek, lopva ívelnek a tajték felett. Amott a párában dombja Fonyódnak, vaksin hátrál Somogy síkja felé, várván a napáldozatot, mikoris a Zala-toroktól osonó fények ékkövekké fényezik a hátára kapaszkodó házakat, … Olvass tovább
A HÁZTARTÁSI MUNKÁKRÓL Anyám mindenben tökéletes munkát végzett, sütés, főzés, takarítás, vasalás, varrás, befőzés, kenyérsütés és elvárta, hogy ezt mindet én is gyakoroljam. Az volt a véleménye, hogy ítélkezni én is csak akkor tudok, ha mindent jól tudok csinálni. Most, hogy én is segítségre szorulok, szánakozva nézem ügyetlenkedéseiket, jó pénzért támasztják a falat és ha … Olvass tovább