Eltévedt levél

Eltévedt levél Leparkolva a ház előtt a cuccaimmal babrálok, mikor hatalmas menydörgés rázza meg a környéket. Szó szerint beleremeg az egész autó. Néhány pillanat múlva pedig leszakad az ég. Csodálatos, gondolom magamban és hangosan fújtatva összeszedem a holmim, kipattanok a kocsiból és már rohanok is az ajtó felé. A kulcsommal babrálva, halkan káromkodások között sikerül … Olvass tovább

Vérmesék

VÉRMESÉK (mai horror) A SÖTÉTSÉG ott ólálkodott minden kicsi helyen: beszivárgott a tájba, a házakba, a természetbe. Legmegragadhatóbb helye mégiscsak az emberek lelkében, elméjében volt. Azon keresztül szivárgott még mélyebbre, s változtatta meg azt, kit megragadott. Elérte, hogy a hírek a szörnyűségekről szóljanak. Ha egy nap nem találtak hírértékű halált a médiamunkatársak, úgy a celeb … Olvass tovább

Pillanatnyi örökkévalóság 6. Bejegyzés

6. Bejegyzés Múlnak a napok. A pólókat lassan eltakarják a vékony pulóverek. A szél lesöpri a fákról a barnuló leveleket. Sipos úr is visszatért a hegedűhöz. Gyakran megsiratja a felhőket szép zenéjével. Egy új ember jelent meg az aluljáróban. Pontosabban egy lány. Virágot árul. Kis széken ül. A sárga vödörben sorakoznak virágai. Odamentem hozzá, kezemben … Olvass tovább

Kívánság

Mikor megismertelek, a szívem törött volt, Tollam verset nem írt, és ajkam sem dalolt. Minden értelmetlen volt, némán kongott, Nem éreztem, lelkem már rég elhagyott. De jöttél te, és tudtam, te vagy a boldogság, Az életemből soha el nem múló varázs, Te vagy, ki a gyógyír minden sebemre, Te vagy, ki a válasz minden kérdésemre. … Olvass tovább

De szeretnék…

“De szeretnék gazdag lenni Egyszer libasültet enni.” Libasültet ettem párszor Mégse hidd, hogy gazdag vagyok. Vettem néha jó ruhát is, Nem csicsásat, nem is módit. Mint a páfrány, bokor alatt Meghúzódtam félárnyékban. Csendben éltem életemet. Nem sírtam, nem dicsekedtem. Félárnyékból, ha kiléptem Szúrós tüskéket szereztem. Sok fulánkot, és tüskéket, Mik égettek, szedegettem. Mint a páfrány, … Olvass tovább

Huncut lét

Huncut lét – szubjektív gondolatok Huncutul tépked a lét … s ha feléled bennem az élni akarás, csak egy rakás … „más” … … mi erről eszembe jut. Utálom a küzdelmet, s háborút. Bár lelkem rút bút lehel elő … … mindig lesz fényesebb jövő … … akár nekem … … és biztos másnak is … Olvass tovább

A Néma Tulipán

Vihar közeledik újra, csendesen várom végzetem Erősödik a szél, kiszívja belőlem minden életerőmet Hajdanán kerted egyetlen virága voltam, kit féltve őriztél Tán megfeledkeztél rólam, ezért szaggat a szél Zuhanni szeretnék a sötétségbe de földbegyökereztet tekinteted Csupán cseppenként szeretsz, mégis rabul ejt Simogatásodra az ég is kiderül felettem Szép szavaidra kinyílok teljesen De megint elhagysz. Alakod … Olvass tovább

Misztérium versciklus: Táltosszületés

Kék ég tárul, táltos készül, csudák nyílnak, földre térül. Táltos bölcső, táltosének, jönnek-mennek szellemlények. Szél nevelje, Hold kedvelje, fű, fa, virág átölelje! Íriszében kékcsend szunnyad, vigyázzunk rá, ki nem hunyhat! Száz szembogár nyughatatlan, nem láthatja avatatlan! Ring a bölcső, ring az ének, jönnek-mennek szellemlények. Orrlyukaik ködöt fújnak, súgnak-búgnak, összebújnak. Látod ujját! Nézzed! Nézzük! Eggyel több … Olvass tovább

A csend

Szívünk legszebben a csendben muzsikál, Lelkünk őszinte fénye hangtalanul száll. Csend szárnyán közelebb kerülök hozzád, Csend szavain át lesz őszintébb az imád. Tükrében látszik meg igazi lényed, Sötétség helyébe becsillan a fényed. Ravaszság, erőszak messzire suhan, Hazugság, irigység mély gödörbe zuhan. Szívünk legszebben a csendben muzsikál, Lelkünk őszinte fénye hangtalanul száll.

helyzetkép

ma ilyen időket élünk… önzés és nyílt harácsolás napról napra jobban félünk ideje, jöjjön változás nyomorba döntött milliók nélkülöző sok-sok gyerek sárba tiport illúziók egyre sokasodó terhek romos, roskadó kórházak alulfizetett személyzet inkább már csak hullaházak mit felzabál az enyészet s a hideg iskolafalak tizennyolc fokos rémálom hangosan vacognak fogak és mindez nem csak lázálom … Olvass tovább

KÁR, KÁR, KÁR

Hűvös van, odakint éppen csak hét fok szobámban tizennyolcat mutat a mérő konvektorom még nyári álmát alussza szeptember 23 van a naptárba bele írva Fázom, de a gondolatot magamból kizárom melegebb ruhába bújtatom lassan magamat gyorsabban teszem a mindennapi dolgokat komfort mentes életet élek még pár napig remélve, a szeptember még ád meleget is, Pénztárcám … Olvass tovább

Öregember

Az Idősek világnapjára. Nem várok már fényes jövőt, küzdős volt,de boldog a múltam, most gyűjtök még egy kevés erőt, amit korábban csak hanyagoltam. Csak cipelem a magam terhét, mit a kemény évek raktak rám, és megtanultam minden leckét, igaz, maradt néhány problémám. Öregember nem kér többet, csak türelemmel szeressék, csordulhatnak hálakönnyek, és maradjon még egészség! … Olvass tovább

A megmentők

Tűz ütött ki néhány perce, S füst ömlik ki az ablakon. Egy kislány épp az ablakban ül. – Ha leveti magát, én elkapom! Segítséget kér a kislány És a tűzoltók már jönnek. Leparkol egy vörös autó. A szomszéd néni arca döbbent. A szülök meghaltak a tűzben És egy kislány sír, és sikít. Kigyulladt az egyik … Olvass tovább

Életkép az esőben

(Bokorrímes) Súlyos esőfelhők -lassan- nehezedtek az erdőre, Úgy látszott elvannak, szinte lombozatra könyökölve. Az esőcseppeket meg valami porlasztó szétverte… * (Tanka) Szitáló eső Kergeti falevelet. Avart áztató! Őszi eső csepereg, Rőt levél földre pereg. * Szinte már tarkák A lombok. Eső-köd hull. Levélszőnyegek. Avar ágy lesz belőle, S bogarak eledele. * Homályos a tér, Eső-köd, … Olvass tovább

Beteg imája!

Lassan telnek a napok, s én egyre csak fáradok. Mit tegyek hát Istenem? Miért ilyen nehéz a terhem? Miért kell ennyit szenvednem? —Nem vagy egyedül gyermekem! – szól Isten kedvesen! Én kísérem lépteidet, ne engedd el kezeimet! Vigyázok rád hidd csak el, Nem adok oly nehéz terhet, Mit nem bír el lelked! Nyújtom feléd kezem, … Olvass tovább

Reménygyerek

Alig voltam több egy sejtnél, egyszerű beágyazódásnál, Már életem első perceiben sem voltam több egy felhasznált tárgynál, én voltam a remény, ami balul sült el, aki nem volt elég erős ahhoz, hogy összetartsa azokat, akiket szeretett. Mindenki azt hitte, én talán össze tudom ragasztani azt, mi millió darabra eltört, mi oly mértékben károsodott, amikor elbuktam, … Olvass tovább

Tündöklő tükrözés

Mikor szíved szívembe költözött tavasz libbent a fenyőfák között. Ezzel is jelezve bizton nekem, hogy te vagy az igazi szerelem. Örökzöldek hősen, büszkén álltak, a lombhullató ágak csak vártak, ők is bonthassanak végre rügyet, őszi szél elvitte levelüket. Akár a tóban az erdő képe te is tükröződsz lelkem mélyében. Néha a szél játszadozik velünk, mint … Olvass tovább

Kivégzésem (memento)

A múlt szakadéka fölött, szárnyat növesztettem. Hullák húzzák lábaim. Kezem helyén pengék. Kaszabolom a sziklafalat. Kapaszkodásra alkalmatlan vagyok. Szárnyalok. Előttem szitok, a torkát elnyesem. Arcomon könny és nyál elegye, csöpögő életbalzsam. Csorbult ujjpengével vizet fakasztok. Vért nyelek, vért izzadok. Saját szárnyam kaszabolom. Utolsó illúzió; gyönyörű hullává válhatok. Szamszára kerékbetörés.

Vihar

Esik eső, fúj a szél, Az ernyő nem sokat ér, Annál inkább a kabát, Sapka, kesztyű, meleg sál. Vastag cipő, de jó ám, Nem fázik a lábacskám, Ha megázok, az most nem baj, Megszáradok idehaza. November van, nem csoda, Ha sötét az ég alja, Akár éjjel, akár nappal, A felhőket ez nem bántja. Mindjárt vége, … Olvass tovább