Lélektükör

Kerti paradicsom volt a helyünk, az almafa alatt, hány meg hány nyarat átszerelmeskedtünk alatta, és még mindig itt vagyunk egymásnak. Ez nem olyan szerelem, mint a többi, ez nem ért véget egy-két esztendő alatt. Még mindig fűti szívünket, arcunkat lángba borítja. Hanyat vágódtunk a selyemfűbe és a puha mohára, majd beszélgettünk a következő célunkról. Álmodoztunk … Olvass tovább

Forgószínpad

A harangszó óránként fölsír, mint az újszülött, és vonyít, mint a haldokló szétmorzsolt szenvedése a nyirkos ágyban. Felborzol, felráz ez a jéghideg fuvallat. Kérdezem; „Van még időm? S ha nincs, innen hova tovább? Megtettem mindent?”. Aztán a harangnyelv fáradtan lóg, mint az asszonyok szájából fürtösen csüngő beszéd. Hosszan elnyúlik, elhalkul, megnémul. Ha ennek a kongásnak … Olvass tovább

Fájdalom csendje

Már az ősz színei dobognak, és a táj változásainak lüktetését érzem, magam sem értem, hogy a szívem miért fáj, mégis belesajdul a lelkem egészen. Síremlékek mentén búsan botorkálok, szellőként körbeleng a holtak sóhaja, földi létünk őrzik, nem a túlvilágot, átjár krizantémok kesernyés illata. Szeretteim nélkül ritkásabb az élet, fenyő koszorúkkal bástyázom a hitem, mécses lángja … Olvass tovább

Emlékezés Halottak Napján

Árván lóg a fogason kabátod, ha rátekintek feltép sebeket, emleget még jó néhány barátod, és bennem sem fakult a szeretet Síri csendhez hozzá lehet szokni, száz magány-verssel telt be füzetem, ruháidat nincs erőm kidobni, gyászt feldolgozni nehéz küzdelem. Mit beszélek, talán nem is lehet, hisz veled fekszem, veled ébredek, megtört szívem téged sosem feled, rideg … Olvass tovább

Gyertyát hozok, könnyet viszek (A temetőben)

Megremegett rögtön kezem, míg rólatok verset írtam, fátyolos lett mindkét szemem, nem tagadom, csendben sírtam. Az asztal körül heten ültünk hol bánatban, hol boldogan, így lesz mindig, azt reméltük, de én maradtam egymagam. Már csak kint a temetőben tudok találkozni veletek, könnyet viszek elmenőben, mit nem látnak az emberek. Gyertyát hozok, könnyet viszek, más lett … Olvass tovább

Égi üzenet

Égi üzenet Koszorút fonj szép percekből, benne él majd minden álmunk, értem majd a szelíd csendből, megbékéltél; szíved gyógyul, lélekfényem fátyolfelhőn. Veled leszek minden dalban, leszek neked szelíd csermely, ott leszek az éjszakákban, hold udvarán csillagselyem, univerzum tisztasága. Ne gyászolj, csak emlékezz rám csendes estéken, mikor szél söpör bronzbarna hervadást, míg aranyat sző rá a … Olvass tovább

Köd és eső

Derűre borút hozott Ősz, Ködhomály fed tájat, -Tán elmét is – Ki tudja még mit, Mennyiből hányat? Természet, a Lét, Reménykedve, Kérdőn Az eget pásztázza; Virágok, A szívek melegségre, Napfényre vágynak. Bántó ma a lomhullatás; Szilaj szél ostromol, Dönt házat, Kettétör élettel teli fákat: Eső Kopog most ablakon, Milliónyi Ártatlan Vér – könny, Újfent Földet … Olvass tovább

Szomorkás tél elő…

Szomorkás tél előben búsan szitál az eső, Csak lassan hullik… tudjuk, lesz ő még havas eső! Most minden szürke, ködös, felhővel borított a táj Hogy elmúlt meleg napfény, a színek… mindenkinek fáj. A tél elő, még nyálkás, sűrű ködöt is kipipál, Lassan csontvázak a fák, ez mi majd tájat, tipizál. Az eső áztatta vastag avar … Olvass tovább

Halottak napján

Halottak napja vagy angyalok napja, sokszor megkérdezem, miért van, ha a temetőben járok, túlcsordul érzelmem, porladó szeretteimet sírhalmok fedik, szívemben élő fájdalmak az elmúlást idézik. Több emlék dereng fel, ha a temetőben kigyúlnak a fények, mintha együtt lennénk öregek, gyerekek, kik a mennyben s földön egy örök életet remélnek.

Őszi emlék

Messze még a kikelet hirdetik őszi szelek a lágy esti szellőben sétáltam kedves veled, Levegőben eső illata lábunk alatt falevelek, szívünkben akár pillangók táncoltak, csodás érzelmek, Olyan mintha tavasz lenne, a színes lombok alatt kértem, örökkön velem légy sose múljon e pillanat, Az ősz cifra ruhájában szőnyeget takart elénk bársony levélből szőtte, mi összefont sok … Olvass tovább

Új nap kell…

Új nap kell, régi már elmúlt. Új Nap kell, régi már nem süt jól. Új nap kell, régi már nem melegít. Új Nap kell, régi már tavasszal lesz jó. Új Nap kell, régit Tavasszal visszavárjuk. Új Nap kell, régit visszavárjuk, hogy melegítse a Világot! Új nap kell… Érd. 2022-10-31.

Egy író „margójáról!”

Egy író „margójáról!” ( Tudjátok), általában az olvasás hasznosságáról, csodájáról hallunk, ami természetesen igaz is, de annál kevesebbet beszélünk egy könyv megírásáról. Volt szerencsém abban, hogy már fiatal koromban elragadott a belső késztetés arra, hogy leüljek és az időm nagy részét akkor még bontakozófélben lévő írásomra fordíthattam. Bár akkor született műveim csak engem szórakoztattak, mégis … Olvass tovább

Házsongárdban

Házsongárdban Most csak úgy mesélek. Csattanó nem lesz, örülni sem fogtok, hogy elővettétek könyvemet, de mivel számomra szórakoztató leírni, annyira nektek sem lesz megpróbáltatás elolvasni. Szóval: Nagymarosról indultunk. Sógorom, a volt galérista, megunva a pesti Falk Miksa utcába szorult festménybizniszt, a Duna-kanyarra váltott. Sokan hatvan felé, kitömve javakkal, felhúzódtak Északra, Szentendre, Leányfalu felé, egész Zebegényig. … Olvass tovább

Optimizmus

Optimizmus Amikor életünk legsötétebb szakaszát éljük, örülnünk kell, hiszen ennél már csak jobb jöhet. Ahogy a természeti katasztrófák után – legyen az árvíz, földrengés vagy vulkánkitörés – a romeltakarítást követően fokozatosan helyreáll a rend, visszatérhetünk a normális életünkhöz. Vagy egy súlyos betegség után, amikor már azt hittük, minden veszve, a műtétet követő hosszú, keserves lábadozás … Olvass tovább

Hogy mennyire öregszem!?

Gondolkodtam el a minap. Rohan az idő. De nemcsak a húszéveseké a világ. Mindenkinek van egy álma, amit megpróbál elérni. Addig hosszú és rögös az út. Minden ember boldog akar lenni, mindenkinek kell valaki, de mindenki másképp csinálja. Amikor mi még kis srácok voltunk, fáról almát ettünk, ropogott a fogunk alatt, most lassan már fogaink … Olvass tovább

Trick or Treat (édességet vagy tréfát- Halloween)

Fodor Gyöngyi – Trick or Treat Tereza nem szeretett éjszaka dolgozni, mert félt a sötéttől. Október 31-én, Halloween éjszakáján, műszak végén még köszönni is elfelejtett a kolléganőjének, úgy elrohant. Szeretett volna mielőbb hazaérni. Félve lépett be a kihalt és félhomályos utcába, mely a házukhoz vezetett. Egy temetkezési vállalkozó is lakott abban az utcában, el kellett … Olvass tovább

Kapcsolatokról, házasságról, ma és a múltban.

Fiatal koromban nem gondoltam volna, hogy az öregség mennyi gondolatot fog előcsalogatni az emberből. Mivel kevés munkát tudok elvégezni, a YouTube-n keresgélek filmeket. Néha “fölszállok” az Álomhajóra. Szép helyekre visz el. Minap egy olyan részt láttam, ahol az elvált asszonyka fiával utazik a hajón. Fia nyerte irodalmi pályázaton az utat. A fiucska hamarosan megismerkedik egy … Olvass tovább

Pillanatnyi örökkévalóság 15. Bejegyzés

15. Bejegyzés Utolsó álmomban Ibolyával bújócskáztunk egy hatalmas erdőben. Úgy csinálom, hogy mindig megtaláljon. Őt nehezebb megkeresni. Soká tart. Úgy érzem több órát bolyongok mire rálelek. Végül nem találom sehol. Keresem, kutatom, többször visszatérek, de hűlt helye. Ez is csak egy rémképek egyikének. Holnap jobb lesz. De semmi. Hetek óta. Szerencsére az újságosztásra nem hat … Olvass tovább

EMLÉKSZOBOR 57.

Úgy áll most, hogy hazaengedik. Holnap délután megtudjuk. Letette a telefont, és bement Péterhez, hogy neki is mondja el, milyen veszéllyel küzd az édesapja. Aztán -másnap Bori mama csak annyit mondott: -Jöhetsz utánunk! És Kálmán azonnal vonatra ült. Éjjel utazott, hogy másnap későreggel megérkezzék. És kimondottan fájt neki, hogy Józsi papa arcáról hiányzott a mosoly, … Olvass tovább

A SZAMÁR TANÍTVÁNYA

M. Laurens A SZAMÁR TANÍTVÁNYA Egy nap, arra ébredt Egy félnótás szürke Szamár, Hogy bárhogy is legyen, Ő mától fogva pedig: Tanár. Bele is borzongott a mája, Úgy vágyott egy katedrára. Mást okosítani támadt kedve, Habár sosem járt az egyetemre. Így hát, oskolát alapított a kerekerdőszéli kopasz réten, mivel-hogy akkortájt, ott rágcsálta a füvet éppen. … Olvass tovább