Vándorúton Samu szeretné megismerni a világot, és útnak indul. Tarisznyáján kívül, ami üres, semmije sincs. Jó lenne, ha minden versszakban más-más országban találkoznánk vele. Versünkben szerepeljen vagy az ország neve, vagy egy olyan, az adott országra jellemző szó, amiről felismerhetjük, hogy éppen merre jár. Rím: AABB Szótag: 12 Samu egy szép napon vándorolni indult, merre … Olvass tovább
A koszorú fent az asztalon, sorban rajta a négy gyertya, egy ezüsthajú, megtört asszony az imáját halkan mondja. Sokat szenved a magánytól, társa csak a gyertya fénye, már senki nem jön a családból se haza, se vendégségbe!
Add Uram hogy az embereknek a Föld Anyaföld legyen Add Uram hogy ne romoljon meg az Anyaföld teje Add Uram hogy az embereknek ne úgy legyen édes a Haza mint a savanyú cukor Add Uram hogy az emberek a hazaszeretetpirulát ne csak akkor vegyék be ha betegek
MEGEMLÉKEZÉS (elbeszélés) Hűvös, októbervégi szürkeség telepedett a térre. Dér ült a környező házak tetején, s a csendben, a csupasz ágakon, – amikor a szél rosszkedvűen megrázta őket, – megcsillantak a fagyos vízcseppek. A téren templom állt. Magas tornya mellett egy szépen faragott kopjafa is az ég felé nyújtózott, rajta felirat: 1956. Körülötte emberek gyülekeztek. Nyakukat … Olvass tovább
A gyeplő/3 Nehéz és igen kemény nyár volt. Sok volt a napsütés és alig esett az eső. Mire eljött az ősz már mindenki napbarnított arccal vonult haza a mezőről. Télre sok lánynak kitelt az esztendeje. Bori is számot vetett. Volt elég félretett jövedelme, amivel hazaindulhatott. Titokban azonban egy kicsit vágyott Mári nénihez, hátha az tud … Olvass tovább
Kisujjam adtam egykor én neked, de kezem se volt elég. Mohó heveddel egészemet ragadtad el. Ha egyszer belé felejtkezel tükör-szemembe, dacos fejed lehajthatod csalódva. Ezer darabra tört, mi szép lehetne. Ne bánd! Talán a talmi máz pereg le. Csak egy szonett ez, egyszerű dalocska, hamis vigaszt nem adhat, és nem enged szegény magunknak egymást ostorozva … Olvass tovább
Találkozások (A Költő) A bazilika kopott kupolája felett könnyezve kering a halálszagú november, a házsor ijedt gyermek, álmában pityereg, a szél fütyülve űz egy gyűrt arcú levelet. Magányos alak lépked az éjszakában, cipője koppan a fázós köveken, kalapját mélyen lehúzza arcára, hosszú kabátja sérült madárszárnyként lebben. Egy eszét vesztett világ démonserege hajszolja, vigyorogva markolja, míg … Olvass tovább
STRANDEMLÉK Esti pára takarja a földet, Sűrű köddel takarja az eget. Kavarog a felhő, s esni kezd az eső. Hogyha megáll, sütni kezd a nap, És benépesül a strand, Aki fürdik, megfázhat. Én a strandra nem megyek, Nem akarok fázni, A vízben maradhatok, Mert az úszás nagy dolog. Idejében nem tanultam, Később hiába próbáltam. Néha … Olvass tovább
Holnap A sápadt arcú nyár még a kertekben időz’, de a lombok alatt gubbaszt már az ősz. Naptárját lapozza, hisz’ egy-két lap csupán, aztán ő lép színre rögtön a nyár után. Pompás színekbe öltöznek majd a büszke fák, aztán pár hét, és minden levél megadja magát. A hulló falevelek kergetőznek az őszi szélben, végül sárral … Olvass tovább
Elvert ember esete Egyszer kegyetlen elvert ember hevert erre … Eszméletlen … Nem kereste személyét egy sem, mellette elmentek, mert nem szenvedtek, belekeveredést esetébe, meg nem engedtek e mellette elment szentek, meg felszenteltek … Ez mellette esett: Egy megvetett lenézett, esetén lelke megesett, felvette ez elesetett, tett érte egy keveset. Sebét lekezelte, elvitte egy helyre, … Olvass tovább
Advent vasárnapjain, Négy gyertyának lángjai, Sorban fel – fel lobbannak, Ünnepe jön karácsonynak. Fehér, lila, rózsaszín, Hit, remény és szeretet, Ragyognak a szívekben, S lelkek fénnyel telnek meg. Az angyali seregek, Üzenetet küld neked, Figyelj az égi jelre, Jézus Földre érkezett. Debrecen, 2022. 11. 26.
Mű virágok, mű életek, mű körülöttem minden, ha körbe nézek szenvedek. Mű igazság, mű álarc, mű virág, mű szeretet. Csukott szemekkel nem élek, de nem szenvedek. Mű virágok, mű életek, mű szívek, mű emberek, mű szerelmek, mű lakatok. Lezárt szemetek ki ne nyissátok. Aludtam, fogvatartottak, elárultak, elhagytak, becsaptak, mindent elkövettek ellenem. Mű virágok, mű életek, … Olvass tovább
M. Laurens HOGY ITYEG A FITYEG ? Gúnyvers önmagamnak. No, hogy ityeg a fityeg Költőcske barátom? Hogy írnál valami értelmeset is, Azt bezzeg nem látom. Csak lopod itt a napot, És tehetetlenkedel? Hogy az a trampli múzsád, Tüstént vigyen csak el. S ha nagy költőnek képzeled magad, Mint ki egykor ityegett talán, Falakon fityeghetne képed … Olvass tovább
Hogy csendes éj, Ki mondja ezt? Az est hangja kiált. Tengerkék csillagok között, Fülsiketítő a magány. Úszom a térben, Kóbor galaxisok között, S szívem fájdalma lebeg A mindenség fölött. Hogy csendes éj? Nem értem ezt. Körülöttem tombol az űr.
Háborús advent Nem olyan az advent, amilyen volt régen, ellenséges fények tűnnek fel az égen. Gyertya lángja helyett rakéták vijjognak, szirénázó mentők fényei villognak. Üszkös romok között egy ember gyertyát gyújt, felbámul az égre, az arca ellágyult. Uram Jézus, segíts, legyen végre béke, gyújts világosságot emberek szívében. Adventi koszorún gyúljanak a fények, békét a világnak, … Olvass tovább
Kanyargós grádics a testemben, ajkamon megbotlanak suta szavaim. Lelkemben sóhajom gyújt gyertyát, fejemen barna hajam szaru, nemsokára dérbe borul. Emlékem tavában fodrot varázsol az idő kavicsa, új maszkot szab arcomra a lét. Zárt könyv vagyok sokak számára. Miért nem lapozol belém? Talán nem tetszetős a külső borító? Gondolataim soraiban ott rejtőznek sikereim és kudarcaim. Ismerj … Olvass tovább
Havat fú` a szél a hideg éjben, s árad szét a boldog percek fénye. A hold is ragyog, mint gyertyák lángja, világra ült sötétség homálya. Szülessen végre igazi csoda, mire felgyúl` a négy kicsi gyertya. Reményt s hitet ragyogjon a szent fény, hisz a szeretet karácsonyi fény. Angyalszárnyakon a lelkekbe száll, láthatjuk advent remény-csillagát. Örömhírt … Olvass tovább
Őseink, E földért haltak (Akarva? Akaratlan?) De hitték Lehull a bilincs, végleg Szabad lesz aki Magyar. Vérükkel öntözött földből, Testükből Nőtt fű, fa, virág: A felhős égbolton Tört szárnyú fehér gerlice száll; Idő, rozsdás ekéjével Föld mélyébe vájva, Időnként föld felszínére Hajítja, Mit múlt betemetett Csont darabokat. /Szerző: Putterer Magdolna Léna/ 2022. November 27.
Rovom az utamat, úttalan utakon őseim lábnyomát keresem valahon fűben, fában országutak zajában s minden lehulló virág sziromban Örökös korforgás életünk az elmúlással sem szűnik meg életünk honnan jöttünk és hová érkezünk senki sem tudja pontosan, mi csak kérdezünk Őseink vére csörgedez éreinkben olykor anyád, máskor apád hangja szól szívedben ne hidd, hogy örökre elmentek … Olvass tovább
Advent első vasárnapja, Hajtsad fejed Alázattal bűnbánatra, Tisztul lelked. Ég Immár Az első Gyertya lángja, Szívet melenget. Hited nő, tiszta lélekkel Remény éled, Szíved telik szeretettel, Tégy jót – éltet. Fény Reményt Ébreszt, szív Szeretettel Telik – oszd bátran. Hidd, I s t e n Kegyelmes, Földre küldte Egyszülött Fiát! Hol Hit, ott Szeretet S … Olvass tovább