Az ősz a nyár sarkában toporog. Esővel áztatja, köddel borítja. Széllel béleli a fák lombját, az út menti árok szélén guggoló bokrokat. A zöld levelekből tarkabarka bohócokat csinál, sárgára-barnára-vörösre festi őket. Mikor megunja a piktorkodást, megtépi az ágakat. A gallyak csupasz csontvázkarok, s mint az esdeklő koldus teszi, az ég felé merednek. Egy reggel pedig … Olvass tovább
Az úton Ez egy nagyon régi történet. Közel száz éves. Tűnődtem, hogy elküldjem-e, de bízom a Szerkesztőség döntésében. A mostani ünnepnapok szellemiségétől talán nem idegen. A legfontosabb úgyis a legutolsó mondat. Nagyon csendesen kezdődött. Azt azért nem lehetett mondani, hogy észrevétlenül. Mikor megérkezett, természetesen most is az volt az első kérdés, hogy vagyunk, mi történt … Olvass tovább
Sétálok a nagymamával a temetőben. Nem saját nagymama. Olyan már nekem sajnos nagyon régóta nincsen. Lassan haladunk. Most nem borzaszt el a temető, jól érzem magam, kellemes, otthonos érzés sétálgatni vele. Legtöbbet a nagymamákkal jártam a temetőkerteket. Le-lemaradtam. Megbámultam a fejfákat. Folyton számolgattam. Kivontam, összeadtam. Ő vajon hány éves volt, amikor meghalt? Mi történhetett vele? … Olvass tovább
Mottó: „Az őszi levelek nem hullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak, és ide-oda libbennek a széllel.” (Delia Owens amerikai író és zoológus) Csodálatosan ragyog a nap. Éppen ebédeltem, és azon morfondírozom, hogy ilyen szép időben igazán kár lenne itthon töltenem a délutánt. A … Olvass tovább
A park fái, úgy, mint a többi fák, már készülődtek a télre. Zöld leveleik szépen színesedtek, barnára, sárgára, vörösre, és még sokféle színárnyalatra. Egy októberi deres éjszaka, bizony alapos munkát végzett a park fáinak csodálatos színekben pompázó lombkoronáiban. A kora délelőtti napsugarak hiába melegítették fel a leveleket, egymás után engedték el a nekik életet adó ágaikat, és sűrűn … Olvass tovább
A zsúfolt metropolisztól tisztes távolságban rejtőző települést és az azt körülölelő sűrű erdőséget buja, csiklandós cserjés választotta el. A pompás tavasz zöld ünnepélyessége már a régmúltba olvadt, mezei virágok virultak a vörösesbarna avar között, a kövek közé mélyen befurakodó, lomha patak völgyébe beszoruló illat idézte még a nyárelőt. A nagyobb puzzle-darabokra szabdalt, kiszáradt föld és … Olvass tovább
Kétéves a tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör A tatabányai költő Horváth Szabolcsot azért kerestük fel, mert az általa megálmodott és létrehozott Tollkoptatók Irodalmi Kör a napokban kétéves lesz. Ahogy ő véli, a Komárom-Esztergom megyei szerzők összefogása maga volt a csoda, a mag, amelyből kinőtt egy virág. Erről a „virágról” faggatjuk őt a most következő beszélgetésben. Köszönöm, … Olvass tovább