Jön az újév, az új remények, volt, nincs mese, és jó tündérek, de összegyűlt pár kívánságunk, hát, ezekkel most előállunk. Megint újév és új remények, én elsőnek csak annyit kérek piros tollal írjuk fel az égre: legyen végre a világon béke! A másodiknak arra vágyom, hogy a szeretet a nagyvilágon öleljen át a két karjával, … Olvass tovább
Tova szállt esztendő, múlt ködjében elvész, ideje véget ért, átadja a helyét, Vigyen el magával, bánatot és könnyet, hogy ne kelljen ásni, tömegsírgödröket. Várjuk már az újat, telve jó reménnyel, kerüljön el minden, bánat az új évben. Mit hoz még nem tudjuk, mindig jobbat várunk. Szeretet s béke, otthona lesz házunk? Ne irtson, pusztítson természeti … Olvass tovább
Újesztendő, és új zenekar, minden zenész új kottát akar, a karmester meg fejből játszik, az árokból ki sem látszik! Megint újév, új remények, mond, hogy jobb lesz, mond azt, kérlek! Legalább a remény legyen, talán azt még kapunk ingyen! Kellenek a szép remények, jobban, mint a szentbeszédek, magad ura legyél ember, Isten bottal, meglásd, nem … Olvass tovább
A Bíró házaspár magára maradt. Nekik még sok megoldásra váró feladatot kellet megoldani. Legsürgősebben a házat kellett értékesíteni Szildobágyon, de igencsak keveset ígértek érte. Kálmánt kifárasztotta az utóbbi napok megterheltsége, és pihenni akart, nem a szó szoros értelmében, inkább egy kis szórakozással egybekötve. A gitár hangjára lett figyelmes. Azt hallotta a belőle, hogy Rózsi, Rózsi, … Olvass tovább
SZILVESZTERI VERSCSOKOR… Szilveszter éjszaka van, Holnap új évre ocsúdok, Mivel segíteni Semmivel nem tudok, Csupán csak Jónak vélt Tanácsot adhatok. Nincs a Nap alatt Semmiféle új, Titok, Szívem melegével Csak annyit mondhatok: Boldogulj! 2022. 12. 31. Szilveszter
Meleget temetnek már a napok Halott papok vágyaim Méhükből kivetnek támadnak titkon s közben ikon az arcuk Sejtjei a szövetnek alkotják testem titkukat kerestem nem találtam Vágyaim követnek holtan is érzem ha sebből vérzem sejtek hullanak
Ébred a reggel derengő fényben jégbe fagyott fák az erdő szélen hófehér minden, csendben ül a táj patak is befagyott, a napfényre vár. Szelíd kis fenyő a jégcsapok alatt mozdulni sem bír, hangja is halk, szeretett volna karácsonyfa lenni, aranyló gömbökkel, díszben csillogni. Ne keseregj, szólt mellette a nagy fa nemsokára feljön a nap, s … Olvass tovább
Figyelő tekintetek, arcok, szemek – elvesztem valahol köztetek. Fáradt barna pillantások, nincs tűz bennetek. Napok lökdösik egymást, visznek magukkal – menni kell. Keresem arcod, mely arcomtól ragyogna fel.
Dübörgés Dobhártyámba szőtte magát az üde nedvesség. A plafonra tekintek, és próbálom megfejteni, amit mondani kíván a tiszta fürdővíz. Szemem is behunyom, mélyeket lélegzem, de egyszerűen semmi. Monoton az egész. Azt hiszem, a választ nem abban kell keresnem, ami fülcsatornámba folyt, hanem abban, amely belülről hajt kifelé. 2022.09.26.
Karrier vagy álommeló nem olyan göröngy-mentes, simulékony ám mint hiszed. Meglátod kicsinyes, alattomos gesztusaiban a kifent gyilkot, kést-keresztbe fektetve mindenütt a modern ember roncs-kálváriáit. S nem híhetted már hogy egyedül maradtál lázadó bárány tömegesítetten agymosott farkasok között. Télben bújócskázó, dörgő hangú sáv csapódik tebeléd, mint éles lövedék, s hánynak közterületek díszes utcakövére. Tudod, hisz láthatod … Olvass tovább
Ma egy újabb nap Amikor nem tudok Koncentrálni arra, Hogy diák vagyok. A sok érdekesség, Ami kényszer miatt Nem megy a fejembe Akárhogy tanulom meg. De hát, ez leszek nem? Újabb kérdés Miért nem hiszek benne, Hogy szerencsés vagyok Újabb válasz Hisz fogadd el, Ha kiváncsi vagy Valamit találni fogsz. Magam előtt látom mi az, … Olvass tovább
Sólymok szállnak, fénylő szálak, harangoznak hajnallábak. Tavaszi szél vizet csikland, Ég csilingel, füzet ringat. Harsog nedvfű, Ég kiárad, fénybuborék ölel fákat. Tölgyön csengő széllel zengő, Ügyek vezér kardja pengő. Páros fonat, hímzett kaftán, Emese jár Ügyek karján. Nyakán éke sárkányfejes, jegyajándék ékes, becses. Oltárkőnél táltos áldás, jegyesektől távol ártás. Közös tányér, kanál táncol, embert, asszonyt … Olvass tovább
Mindenségünkért Nem akarok semmi többet, csak akarni, és csak merni, nem akarva gondolni már, sem a rosszra, sem a rútra; várva a holnapot, ami sorsom és sorsodat rejti, melyben enyém, többé nem lesz, a legkoldusabbak útja. Érezve hogy a békével, és a szeretettel megtelünk, mint aki minden hamisból, kiábrándul és kiszeret; hogy csak a határtalanság … Olvass tovább
Téli pillanatkép Éles, metsző, jeges szél, farkas körmös, kemény tél. Zúzmara a faágon, havas-deres fagyálom. Hómadarak cikáznak, toronytetőn tanyáznak. Földkupacon hódara, fázik a róka fara. Mókusok is megbújnak üregekben, odúkban. Fehér lepel kert alján, fűzfa búsul tó partján. Pilletündér táncikál, lenn a földön áll a bál. Hókristályból jégvirág, paplan alatt a világ.
Szép Karácsony ünnepére ajándékot kaptam cserébe nem volt az semmi mást csupán egy nagy zsák boldogság. Haza jött a kis család apraja és nagyja kacagással, nevetéssel volt tele a konyha, meg a szoba. Mikor beléptek, körbe néztek az udvaron a fák rájuk nevettek mosolyukkal összeölelkeztek szeretett vette körbe őket. A kicsi házikó meg csodálta nevetett, … Olvass tovább
Csodák még vannak… Csodák még vannak… Családom legyen együtt! Legszebb ajándék! Mind` karácsonykor minket egyesít a szeretet. Díszbe öltözött, – szeretetfényben úszik meleg otthonom. Szeretteimmel lenni: érzés, amitől szebb nincs. Karácsony maga a csoda, – hiszek benne! Családom együtt. Unokáim öröme, arcomon örömkönnycsepp. Oly` más nélküled a karácsony, – hiányzol! Gyógyír arra nincs. Gondolatban velünk … Olvass tovább
Nagy ház tekint le a kis Dunára, jó kilátás nyílik a szép tájra, erkélyéről figyelem a tájat, ilyen szépet nem mindenki láthat. Szent György Pusztán, fent a domb tetején, Gobbi Hilda villája elején, itt állok egy szép, nagy ház udvarán, óriási emlékek törnek rám. Csend honol már a Gobbi villában, nem nyílik már virág ablakában, … Olvass tovább
Szokol Milán Olykori egykedvűség Néha sírok, olykor nevetek. Séta Párkány utcáin. Ki nem bontott karácsonyi ajándék. Jóízűen elfogyasztott áfonyás süti. Néha sírok, olykor nevetek. Komoran fürkészem tekintetemmel az alkony napsugarával átvilágított vándorló fellegeket. Néha sírok, olykor nevetek. Bármennyire is ólomsúlyú gondolataim járdáján nehezkesen lépek, gyorsvonat sebességgel föl-fölbukkannak kedves gyermekkori társakról képek,s megelevenednek a régi szép … Olvass tovább
Múlik a karácsony, elfogyott a zserbó a rádióban üvöltve szól már a retró pezsgőt behűtjük virslit megvesszük s a vágyainkat egy papírlapra gyűjtjük fogadkozunk ezerrel le fogunk fogyni minden nap a nagyit fel fogjuk hívni! Reméljük az újév, jobb lesz mint az előző legyen emberséges, jóra törekvő csodát nem várunk, csak békességet minden ember asztalára kellő … Olvass tovább
Ma búcsúzik az óesztendő, helyébe lép egy új esztendő. Idő múlása követendő, vajon mit hoz el a jövendő? Sorsunk elkerülni nem tudjuk, hogy szép lesz, ebben bizakodjunk. Legyen megterített asztalunk, ne kelljen sohasem koplalnunk. Érjen véget a mélyszegénység, maradjon távol a betegség, áradjon házakba fényesség, találjon utat a békésség! Mi eddig rossz volt, engedjük el. … Olvass tovább