Fodor Kincső: Mélység
Fodor Kincső Mélység Te is tudod, hogy nem segíthet senki, Ahhoz a lelkedben minden túlontúl mély, Mire leérnek, belefulladnak eme, csillogó, fényes vizű S keserűn folyó Lélek cseppekbe.
Hónap: 2023 január
Fodor Kincső: Felejtés
Fodor Kincső Felejtés Csepeg a csap. Hetek óta hozzá se nyúltam. Fél szekrénnyi ruha a földön, Otthagyott kávésbögrék, Teleírt lapok amiket aztán úgyis kidobok. Érzések, amik már nem számítanak, Félbehagyott mondatok, amik ott lebegnek köztünk. A szeretlek édes íze kezd megkeseredni. Kevesebbet gondolok rád. Néha, még visszatérsz két lecseppenő vízcsepp között, De a lefolyó elviszi … Olvass tovább
A hópelyhek és a láp titka
Az út felett egymásba hajlanak a fák, őrzik a szatmári ég mély, kék csendjét. Pajzsként védik az ide érkezőket a széltől, óvják őket a fagyos fuvallattól. Ez az a hely, ahova a hópelyhek boldogan érkeznek meg, bármelyik országrészből is sodorja őket ide a téli vihar. A mínuszok jeges érintése nem fáj itt annyira, mert a … Olvass tovább
Fodor Kincső: Tudom milyen vagy
Fodor Kincső: Tudom milyen vagy Évek óta barátok voltunk. Igen elég snassz, meg nem is éppen pontos megnevezés ez. Évek óta ismertük egymást, de igazán barátok sose voltunk. Én nem voltam az a barátkozós típus. Nehezen engedtem be embereket az életembe. Vagyis, mondhatnám azt is, hogy egyáltalán nem engedtem be senkit. Mindig csináltam valamit ami … Olvass tovább
Öreg mackóm
Varga Katalin: Öreg mackóm Itt csücsül a piros széken. Csak az általam kötött kezeslábas tartja össze. Hatvannégy éves öreg mackóm. Karácsonyra kaptam, annak idején. Három és fél éves voltam. Délcegen állt a fényes, barna bundájában. Mindenhova magammal vittem. Etettem, itattam, öltöztettem. Édesapám meg is személyesítette… Dr. Varga Mackó Lackó volt a neve. Aztán évek múlva … Olvass tovább
Karantén karácsonykor, avagy karácsonyi karantén
Cím: Karantén karácsonykor, avagy karácsonyi karantén Íta: Vay Ábel Eljött végre ez nap, a családok összetartanak, de sajnos most nem találkozhatnak. Egy gyertyával a kezünkben hála van szívünkben, a szűk család most együtt van, szívünkben most hála van. Az életünk most bizonytalan, de otthonunkban béke van. Leülünk az asztalhoz egymás kezét foghatjuk, szemünkben fény ragyog, … Olvass tovább
Katarzis
Azt állítják, régen elment az eszem. Hogy elhagytam valahol úton-útfélen. Igaz, elég szórakozott tudok lenni. Néhányan azt merészelik mondani, hogy eleve esztelennek születtem. Ez már egy kissé rosszul esik. Én büszkén vállalom őrültségem, így meglepő lehet, miért sértődtem meg ezen. Elmagyarázom. Ők nem azt értik őrültség alatt, amit én. Ők nem tudják, mennyi féle fajtája, … Olvass tovább
Balkéz
Arc rezzenéstelen, csupán néha jelenik meg rajta egy-egy mosoly. Lábak egymáson keresztbe vetve. Egyik kéz békésen pihen a térden, másik átkarolja. Nincs izgés-mozgás, nyugodt, kiegyensúlyozott, természetes az ülés. Akárcsak egy szobor. A hüvelykujjam, mivel a legkisebb, neki meg van engedve az ütemek dobolása. Ám ahogy a feszültség egyre nő bennem, úgy nyomja el a szívverésem … Olvass tovább
Halál volt az utcánkban
Halál volt az utcánkban. A hét elején történt, esőverte nyugtalanságban. Anyám állt a balomon, szomszédasszonyom a jobbomon, a járdaszegélyre húzódva beszéltük ki mindenkori frusztrációinkat. A párhuzamos utcában lakó hölgy suhant el mellettünk sebes léptekkel; hárman egymásnak köszöntek, biccentéssel magam is köszöntöttem. S sietett tovább. Sokáig beszéltünk még, talán egy óra hosszát is elütöttünk így; ki-ki … Olvass tovább
A KÁVÉ
A magyar szájhagyomány “fekete leves” kifejezés a 17. századból származik. Ugyanis szeretett hazánkban így terjedt el a kávé, miután egy váradi aga vendégeként Thököly Imre kuruc fejedelem megitta a kávét és ezt követően az isztambuli Héttorony börtönébe vetették! Nem szándékozom a múlt “fekete levesét” újra felfedezni, hisz mai világunkban mindenki előtt ismert nedű! Élénkítő hatása … Olvass tovább
Hullámok hátán
Igazi nyár volt. A nap hosszan delelt a fejünk felett és az öreg Duna mélyen visszahúzódott medrébe. A fák alatti partszakaszok csepp árnyékot nyújtottak. A fövenyre gördülő hullámok egy pillanat alatt fényesre festették a homokot, majd szemcséi közé bújva újra visszacsurogtak a hívogató anyaölbe. A nagy folyó békésen mosogatta a parti köveket. A horgászok nyakában … Olvass tovább
A tanúk
A tanúk Augusztus derekát írtuk. Nem tudtam elaludni, pedig már csend volt a táborban. Kettőt ütött az óra. Kiindultam, hogy levegőhöz jussak. Lassan csúsztattam le a lábamat . Kati ebben a pillanatban fordult egyet az ágyon. – Aludj- suttogtam,- ez az éjszaka az enyém. A fejem alatt lévő zseblámpát sem vettem a kezembe, nehogy a … Olvass tovább
Kísért a múlt
Fodor Gyöngyi – Kísért a múlt A sétahajó gyorsan szelte a hullámokat, s a láthatáron feltűnt a híres Green Island, az ausztráliai Queensland legszebb pontja. Cairns-ból naponta indult hajójárat a korallzátonnyal körbevett szigetre, mely számos szabadidős tevékenységet is kínált. A nő egy napozószéken pihent a hajó fedélzetén, fejét nagy szalmakalap fedte, szemei kékek voltak, mint … Olvass tovább
Pillangók tánca
Géza sosem értette meg, azt hogy miért kell akár egy állásinterjú, vagy meeeting alkalmával, akár egy vakrandi, vagy csupán csak egy workshop keretén belül nyilvánosan megszégyeníteni akár bárkit is? Már gyerekkorától kezdve fokozatosan szokott hozzá a kisebbrendűségi komplexusok egész tárházához. A ,,minden el van rontva” – érzésével viszonyult az összetett és sokszor talán éppen ezért … Olvass tovább
A körülményekről
A körülményekről Tilos hajléktalannak lenni, – és ez most komoly, a vízbe lökik minden, a süllyedő hajóról; kiköpik mindet, miután megrágták mint a moly, egyikkőjükről sem gondolkoznak mint a jóról. Megoldás a helyzetükre csupán csak egy lehet: nem bukkanhatnak fel aluljáróban se téren; erről idővel gondoskodik majd a hadsereg, sikeres munkájukért jár majd az érdemérem. … Olvass tovább
Töpörtyű
Stancsics Erzsébet: Töpörtyű Az az érzésem, hogy mióta Uniós tagok lettünk, egy Európa-méretű összeesküvés alakult ki töpörtyű ügyben! A II. Világháború után, amikor a hentesboltok akasztóin, szemben a csilingelő bejárati ajtóval, csak néhány felismerhetetlen, füstölt alkatrész lógott, azért töpörtyűt mindig lehetett kani! A hentes lehajolt a hasa alá, kihúzott a pult alól egy előző napi … Olvass tovább
Holnap küszöbén
Mellém kuporgott az éjszaka. Szoros karjai átölelnek. A nap színei és illata, végleg elúsztak, elmerültek. Ködös emlékek záporában ázva botorkál a gondolat, amíg kótyagos, és álmatlan órák mezsgyéjén tovább halad. Lomhán mozduló, furcsa árnyak rongyos függönye lóg a falon. Bezárt arcomra terít fátylat, holdfény tükre lett az ablakom. Egyre fakuló csillagfényben, az éj gyertyája lassan … Olvass tovább
Paravám
Paravám Nem volt kedvem a 151-es buszról leszállni, nincsen bérletem, és jegyet se akarok venni, Kőbánya Alsóról is elérem az 1-es villamost, a 9-es busz végig robog e nagy városon. Vezetek, nincs ehhez bátorságom, mégis duruzsol a Yaris motor valahova el kéne jutnom, fel kell fedeznem a világot! Addig is szétszúrnak itt, ott, ebből jutok … Olvass tovább
Gaia
Könnyezik már Gaia,a föld anyja Hitvány sorsra jutott adománya. Lánctalpak megtaposták testét, Szikláiból elrabolták értékes kincsét. Erdeit mészárolták halomra, Füstös gépek között fulladozva. Jégsapkái egyre csak olvadnak, Vízei eközben lassan elapadnak. Tengerei lakóit elnyeli a szenny, Kihalnak lassan és csendben. A változás szele amíg késik, Addig a virágzás,csak hanyatlik. Könnyezik már Gaia,a föld anyja Hiszen … Olvass tovább
Elizabeth Barrett Browning – A szent éj
Elizabeth Barrett Browning – A szent éj Betlehemben istállóban ülve, néhány marha abrakán kérödzve, a lágy tekintetével, akárha volna ember, nézett az újszülöttre. A pásztorok a csillagos égről kelő tekintetükből, fülükben a csilingeléssel értették meg, angyal-nyelv. A bocskoros napkeleti bölcsek eléje letérdeltek, szakálluk földet érte, ajándékuk letéve. Az újszülött keze, bárha gyenge, de tudta lent … Olvass tovább