Hónap: 2023 február

Varga Katalin: Adj megújulast /Haiku/ Tavasz hozz napfényt. Virágnak rūgyfakadást. Adj megújulást.

Versenyt futnak a télvégi szelek, nád és fűzhangján üvölt a berek, hullám ront a partra, dühe csupa jég, rozsda marta fehér a felkelő vidék. Kökény tüskéi még fogják a napot, sugarai festenek véres szalagot, mely az ágon, és a nád között lobog, a megtorpant sötét barázdán csorog. Felszakad az ég, kékje bíbort lángol, véres kardot … Olvass tovább

Szél borzong, száraz falevelek szaladnak, még február fagyos csizmái kopognak. A tavasz a felhők felett úszik éjjel, holnap reggel jön, az utolsó téli dérrel. Felhőselymek ringatják a kelő Holdat, hóvirágok bontják fehér szirmaikat. Az eső tisztára mosdatta az utcát, reggel párologva száradnak a járdák. Kisüt a Nap, növények nyújtózkodnak, a fák ledobják korhadt ágaikat. Vajúdó … Olvass tovább

Négylábú kidobott, kóbor ebek, szilveszter éjjelén mit sem sejtenek. Petárdák hangja töri meg a csendet, közben önfeledten mulatnak a népek. Színes fények szerte az égen, hangosan dörögnek, rém ijesztően. Hűséges barátaink riadtak, félnek, otthonaikból is sokan elmenekülnek. Bogárka, Bogárka a vesztedbe rohansz, a kanyarban már sebesen robog a vonat. De ő csak fut, rohan, a … Olvass tovább

Életünk törékeny virág a végtelenben ám emlékünk mégis örök erő mit hátra hagyunk a szerető lelkekben a világból soha nem törölhető. Tetteink millió jó és rossz pillanatát lenyomatként őrzi az örök jövő évezredek múltán sem kopik meg mit megőriz a végtelen idő.

Kicsi leányként ringattad bölcsőmet, ott voltam, mikor társaddal esküt tettetek, és ott voltam mikor első gyermeked született, mikor János, Zoltánt az isten várába bevitted. Második fiad keresztanyjának engem választottál, egymás kezét fogtuk Anyánk és Apánk sírjánál, három testvérünket is együtt temettük, utolsó útjukra remegve kísértük. Sok szép évet megéltünk, egymás kezét soha el nem engedtük, … Olvass tovább

Ne számold a percet, ha itt vagy, csak ölelj, mintha nem lenne holnap. Szeress, amíg eljön a reggel, s búcsúzz tőlem el egy öleléssel. Nem fáj, hogy elmész, mert látom, Te nekem, én neked vagyunk a világon. Visszatérsz, ha eljön az éjjel, S szeretni fogsz újra szenvedéllyel. S nem üres többé a nappal, és nem … Olvass tovább

Az idő megállt egy pillanatra. Kérdi ki vagyok? Egy nő, egy fiú, egy érzés? Összetartozunk. Több ez mint szeretet. Valami megfoghatatlan, lelkem édes gyümölcse. Az életöröm maga. Nemes kis arcocska, világképet hordoz, boldogsàgot lomboz, felbecsülhetetlen kapocs. Anya és fia között titokzatos.

Erdős Sándor Pocok bajok Odakint a tágas pusztán apró pocok bolyongott. Nem találja lakát az-ám! Ki látott ily bolondot? Arra ő még emlékezik, hogy volt itt egy jó nagy lyuk. Eltűnt innen? Nem létezik! Az volt az ő otthonuk. Sürög-forog keresgeti, körbe-körbe szaladgál. Nincs most idő töprengeni, megáll minden odúnál. Talált ő már vagy száz … Olvass tovább

Te, a mangalicáktól származó bögyös King Kingból a legimádnivalóbb – sebezhető, kicsit már megtöretett sündisznó mégis – e napos februárban az erdőlakók otthonában dióhéjnak tűnő tüske-bundád új stílust teremt. Lelkünk mondatja velünk: Nézzétek csak! A kis esetlen, szerencsétlen, aki egymaga is boldogulni akar. Törtető, kisstílű rogyadék vagy, akár a sírva segítségért könyörgő, szánalmas Sziszifusz, ki … Olvass tovább

Hipotetikus nekrológ Meghalt X Y. Nem tudtuk, ki volt, de most már megértjük, milyen útja volt … Hős volt a maga útjában, láthatta bárki szerte héthatárban … De hogy miért élt? Mit szeretett? Nem őrizte meg az emlékezet. Emléke egy hét múltán már igazán megfakult … Ki volt X Y? Elfelejti a Jelen, és nem … Olvass tovább

Örülj a mának, a tegnap már messze jár, a holnap talány. Engedd, öleljen a fény, pihenj Isten tenyerén. Szabadka, 2022. szeptember 13. – Jurisin Szőke Margit

Tavasz jár a tél után, kertjeikben megkezdik munkájukat a gazdák. Gyümölcsfáikat metszik. Hová a fészkét rakja fekete rigó. őszre bő termését adja. Konyhakertet csinál a gazdasszony, megteremjen benne a zöldség és a főzelék. Útmentén a fűszálak közül megjelennek a tavasz virágai. Gyermekláncfű lámpását óvatosan szakítja le a barna kislány. Vidáman elfújja, szöszeit széjjel viszi a … Olvass tovább

Múltnak fátyla már eltakar, Emlékek hídja zárva tart, Rozsda eszi a kapuját, Segíti feledés homályát. Kevélység jön a mihaszna, Magát meg nem hazudtolja, Feltöri kapunak zárját, S az emlék, mint folyó árad. Égőn facsarja a szívet, A múltnak leheletétől, Pillanatra megfagy a lélek, Emlékek hídja romba dől. Ám a szeretet mindent legyőz, Fájó érzéseket töröl, … Olvass tovább

vannak mesék, amelyek rosszul végződnek. köd lepi el a várost – barátok és ellenségek idők sodrában elúsznak, mosolyod marad egyetlen fegyvered és a hited – Merj menni előre! vannak mesék: igazak, életszagúak. boldogan élj, míg meg nem halsz… / Iochom Zsolt

Hiába szólt a hang; elég! De mert a fény a gyors, mikorra vájt füledhez ért, elült, hiába volt. Hiába volt a félelem, a balgaság felett legyőzetett az értelem, maradt a rettenet. Hiába volt ezernyi jel, ki látta, sápadott, ha háborúba menni kell, a józan ész halott. Hiába mindenünk oda, a gőg, ha húsba vág, temetkezéseink … Olvass tovább

Tordai Mihályné Vígan harsog minden gyermek Ím eljött már, halihó, gyermeknap van, csuda jó! Minden kisded várva várta, álmaiban csak ezt látta. Piros alma, mogyoró, ma mindent megkap a lurkó. Száll a hinta fel magasra, apa, anya szeme rajta. Zeng az ének, víg a nóta, Tercsi, Fercsi mind dalol ma. Itt egy lufi, ott egy … Olvass tovább