Te küldted EGYFAJTA KÖRNYEZET Levertek vagyunk, Mindannyian, Levertek leszünk, Mindahányan. Húzzuk a szánkat, félve és félre, Nem ezt akartuk a nagy semmiben. Levertek vagyunk, Leplezetlen, Levertek vagyunk, Szépszerével. Felesleg vagyunk, Miliőnkben, Fenséges agyunk, Kitöltetlen. Húzzunk el innen, északra-délre, Majd integetünk hazánkat féltve. Ridegek vagyunk, Idegenekkel, És feltalálunk, Valami szebbet. 2022-10-04 Geyer Gyula
Nagyon sokan vannak közöttünk, akikkel a sors rossz tréfát űz, angyali arccal megszületnek, s kisvártatva az életéért küzd. Apa, anya nélkül felnőni, be nem gyógyuló akarat, holnapoktól jobbat remélni, s folyton azt lesni, mi az… ami még maradt. Az élet csak a szerencsén múlhat, pedig a születés micsoda öröm, idejön egy apró lélek, ki nem … Olvass tovább
Kóbor lelkem, mint rettegő, szorgalmas kísértet ott aludt szobámban valahol mégis úgy tűnhetett rémálmok s kósza zörejek, apró fenyegetések visszafojtott jajában a sárga hold ezüstösen villog. A szomszéd szobában apám s anyám horkantott nagyot. Idült, másvilági öntudatlanságuk ki-be járkált lelkeik között. Fejem felett halál-vigyorgón úszkáltak megszégyenítésem sakál-fejei. Fetrengve-táncolva szurok-sötét mélységekben. Vigyorgó hahotázásuktól már magam alá … Olvass tovább
Vágyom a szerelemre Írta: Vay Ábel Angyal kérlek segíts rajtam, nem vágyom én csak az örök boldogságra! Minden vágyam, hogy szerelmes szívemet megbabonázzad! Szerelmes vagyok ebbe a lányba, szemeinek ragyogásába. Nem mondok mást csak annyit, hogy ölelj meg újra és újra, nálad van most már a szívemnek kulcsa. Veled járom az utamat…. A szívemben végre … Olvass tovább
Az élő idealizmus Kosztolányi Dezső emlékére Taníts meg, hogy meglepődni, ne akarjak a jóságon, hogy átrohannom, ne kelljen, a nekem emelt falakon; neked ajánlva életem, és az egyedülvalóságom, hogy az emlékemet össze, ne törje az öngyilkos haragom. Hogy meg, ne kösse a kezem, új kárhozat, és új átok, hogy ne lássam magam többé, elhagyatottnak, se … Olvass tovább
ŐSZIKE ESZTENDŐK Halovány az orcád: féltelek. Őszül a hajad : szeretlek Sima arcodat csókolom: Eloszlik minden bánatom. Fiatal vagy, nem öreg, Bár szenvedtél eleget. Kérek neked éveket, Együtt éljük életünket. Nem vagy beteg: Nem halsz meg! Az ajándék színes-gazdag, A szerelmes válogathat. Olyant, melyet te szeretsz: A hűségem kötelez !
Gani Zsuzsanna: Itt vagyok otthon Hazaértem, hol egykor várt rám, kit őrzök a szívem mélyénél. Drága, melegszívű nagymamám ott ült a búbos kemencénél. Szalmaszagú volt, ódon, becses, hasáb néma a kandallóban. Mély sóhajom szállt el, fel, messze, vágyón karjában ringatóztam. Tolldunna bóbiskolt abrosszal, falon szentkép feszült meghitten. Zord tél érkezett nagy puttonnyal, már éreztem az … Olvass tovább
Árva falevél Egy árva kis levél billeg a faágon, társait szélkelep vitte messze földre. Nem segít senki a végzetes hiányon, törékeny lelkét a magány összetörte. Álljam-e még a zord elemek rohamát, vagy keljek útra én is a szelek szárnyán? Nem tartogat nekem az élet soha már dicső napokat, lombos ágak víg nászát. Mit tegyek egyedül, … Olvass tovább
Addig Menj haza Addig menj haza, amig hazavárnak, míg örülni tudsz, a megkapott vázában, a jövő virágának, Addig menj haza, míg könnyes szemmel várnak… míg minden szerető kezet, előtted kitárnak. Addig menj haza, amíg hazamehetsz, míg neked suttognak, az otthoni szelek. Hajad felborzolják, bár fejd, korod miatt már kopár, de gyenge szorításukkal, még ők is … Olvass tovább