Ülök a lombok alatt a szürke padon. Évtizedek teltek azóta el immár. Halkan libben a tarka levél a fákon, Ó, mondd, gyönyörűm, hova tűnt az a szép nyár? Behunyt szemeimmel én messzire nézek: Ott állsz. A jövőnket is szépnek ígérted. Nincs már ölelés, mosolyok, csak a lélek. Ó, mondd, gyönyörűm, hova tűnt ez az élet? … Olvass tovább
Thomas Campbell – A szivárvány Te ív, amely kitölt eget, ha múlik, a vihar, nem bölcselőként kérdezem, mondd el nekem, mi vagy. Gyermekkoromból úgy tűnik, félúton állomás, amint a lélek felszökik, a színeid falán. THOMAS CAMPBELL – THE RAINBOW Triumphal arch, that fills the sky When storms prepare to part, I ask not proud Philosophy … Olvass tovább
Elillan már a hóvirág, lassan elmúlik a fagy, mit régen ismertünk, tán 100 év múlva sem jön vissza. Rám mosolygott a harmat, búm könnycseppé vált, mit napok óta dédelgettem, tündérré alakult át. Nekem elég lennél, nem kell folyton adj. kell nekem tél, ősz, tavasz és nyár, de te, mint a szívemnek az örök fagy. Fulladoznánk … Olvass tovább
A parton virágszirmokat kergetett a szél, egy tó mellett haladt el utam. Ahogy a fák alatt gyalogoltam, fényre érve a rózsaszín cserjék közt csónakot láttam ringani a vízen. Ki tudja mióta mossa alját emlékek hűs vize, nem rohant, valaki régen vízre tette, csak az évek siettek el mellette, s a feledés fátyla rá lepelként hullott. … Olvass tovább
Szia Napocska! – ennyire nem örültem neked, mint épp most, hogy fényeiddel övezed éltem, karolod az vén fákat, a várost, egy napja fekszünk dunna alatt hasonló korú szerző társammal áram nélkül, könyvem unatkozott, mikrónk tátott szájjal ásítozott, kávét száraz gigánk nem ihatott, szobánk nem vehette be illatod, telefonunk lemerült, néma doboz, kábelekben az áram se … Olvass tovább
Bolond világom élveteg, lerészegedve hempereg vigyorgva ördögével, eladta önmagát, balog melódiákra tántorog, virágaimra térdel. Kevély, s a háborúra kész kalandorok között miséz, az Istenét elűzte, rohanva végzetébe már, hiába várja rút halál, kapaszkodik szelébe. Hiába int a múlt felé, akárha elfelejtené megannyi forrt sebét rég, leszegve balga üstökét kikényszeríti végzetét, s nem éri át a … Olvass tovább
Sokszor éreztem már, hogy leteszem a lantot, De a tétlen csend cselekvésbe hajtott, Kerestem én sokszor sokféle igazságot, Merre menjek, az utam hol találom, A saját világom a legnagyobb talányom, De az élet értelmét megtalálom. Kaptam bizony kopottas, szürke élményeket, És a jó Isten mindig erőt adott, Kézen fogott, megragadott, hittel biztatott, A szívemben egy … Olvass tovább
múlnak az évek a szerelem útjai elágaznak majd újra összefutnak szíved sötétkamrájába őrzöd a lángot szép élet remények álmok gyönyörben csavargó fantáziád útjelzői utánad járok elődbe megyek benned magamra találok / Iochom Zsolt
Amikor úgy érzed: Szembe fúj a szél, minden vihar utolér, már a nap sem ragyog, a lelked is csak háborog. Amikor a szív bezár, ködbe vész a reménysugár, céljaid elfújja a kósza szél, az élet semmit nem ígér. Akkor csak a jóra figyelj, mélyülj a csendben el! Halld meg lelked hangját, szíved szeretett ritmusát! Szedd … Olvass tovább
Elszálltak az évek felettem, Kegyes volt a sorsom énvelem, Adott sok jó és rossz emléket, Szívemben őrzöm csak a szépet. Gyermekkorom a szép emlékek Tárháza – sűrűn visszatérnek. De jó lenne gyermeknek lenni, Gondtalanul, boldogan élni. Harmatos fűben futkározni, Az út porát mezítláb rúgni. A szomszéd kertjéből elcsenni Pár szem cseresznyét – s titkon enni. … Olvass tovább
Hegyek, dombok, lankák, kicsiny falum körbefonják. Templom tornya messzeségbe kandikál, szirmot bont a tavasz simogat a napsugár. Április kergeté’ a telet, bódító virágillat tölti be a megújuló természetet. Itt minden fű, fa, bokor, mosolyog domboldalban sok kis utca kanyarog. Ébred a táj, szorgos kezek munkája, Gyümölcsoltó Boldogasszony áldást hoz ma Reája! Békés ünnepet Rózsaszentmárton!
Szemmel nem látható Nagyságod, fenséged ó, Isten, ember ész felfogni nem képes. Szemmel nem látható, csak hittel, képzelet hozzád fel nem érhet. Hogy lássunk, eljöttél emberként, Szeretet követed földre szállt. Mennyből jött, Isteni jövevény, emberként Isteni hasonmás. Jézusban megformált valóság, világban ragyogó égi fény. Személye Szeretet és jóság, igazi Atyai tükörkép. Szeretett, csak jót tett … Olvass tovább
BOLONDOS VERS, A BOLONDOK NAPJÁN Gondolj a világra, Ami nem így sárga, Hanem így sárga. Nem keresztbe, Hanem hosszába. Aki nem tud úszni, Az ne másszon fára, Mert elüti az autó. Fodrozó víztükör Végre valahára. Amikor már Minden odvas, Kiskalapom Zerge tollas. Vagy máshogy mondom, Zerge tollas kiskalapom. Sárga répa, Zöld ribizli Elfelejtett Biciklizni Hideg … Olvass tovább
Amikor egy költő úgy szabad, hogy kezében vezetik a tollat, közben zsigerből hajbókol, nem tagad, a papíron elferdül a mondat! A szájba adott semmi szavak nem hordanak új üzenetet, veled hamis múzsaként játszadoznak, kóstolgatják csak a lelkedet!
Kiszolgáltatottan fekszem az ágyon, Valahol egy kórházi osztályon. Túl vagyok egy durva műtéten. Kavarog bennem eddigi életem. Nem könnyű, amiről álmodok. Hiányoznak a boldog hétköznapok. Én mindig, mindenkinek jót akartam, Most mégis itt fekszem, kiszolgáltatottan. Miért pont én kaptam ezt a sokkot? Az élet oly’ durván megsodrott. Gyerekként sokszor kigúnyoltak, Sokszor, túl sokan kicsúfoltak. Pösze … Olvass tovább
A poétáról… Napsütötte udvaron, árnyék… ülök a vén diófa alatt, Van pennám, meg kiterített papírom, igaz, hogy csak egy falat. Vakít a szikrázó napfény, agyam jár, zakatol, szülni készül, Itt az idő, verset kéne rittyentenem innen, úgy emlékül. * Öreg diófa. Élete véges neki. Bútorasztalos. * Hosszan tovább él. Majd még embert szolgálja. Deszka erezet. … Olvass tovább
Fesd meg a tavaszt rügyező fákkal nárcisszal, hóvirággal ibolyát is fess melléje dobogtasd meg szívem véle, mintha a tavasz legszebb nő lenne, az életnek éke, rajzolj egy fenyőt is a képre ki e szép látványt emelve, mint a világ védelmezője, mindig a napra tekintve várna erős ágaival ölelve állna, mintha egy férfi volna az életnek … Olvass tovább
Álltál-e már valaha önmagad ítélőszéke előtt, mikor már a bizton elsuttogott kint és bent egy és ugyanaz?! Ahol a testtartás, testhelyzet, gesztikuláció már mind nem számít, csupán egy nyomatékosító kifejezés valami lényegesebb előkészítésére. Ahol hozzátartozóidhoz való bizalmi-személyes szomszéd-viszony is inkább felértékelődik vagy éppen kicserélődik? Ilyen feltételekkel az abszolút igazságszolgáltatás alapképlete egyszerre érvénytelen s megkérdőjelezhető! Megmarad … Olvass tovább
Fehér hóvirágot szép csokorba kötöm, azt, hogy a párom vagy, néked megköszönöm. Hófehér kis virág elmondja majd néked, veled minden napon boldogság az élet. Valentin reggelén amikor felébredsz, bódító illatát szobádban megérzed. Szerelmesek napján ezzel köszöntelek, amíg csak lélegzek, csak téged szeretlek. Hajdúszovát, 2023. február 9. Valentin-nap
Tordai Mihályné Mint az életedre Vigyázz a gyermekekre, óvd őket nagyon, még nem tudják, mi a félelem, fájdalom. Semmitől se rettegnek, bátrak, merészek, minden adott pillanatban tettre készek. Szemükben ragyog a gyermeki boldogság, vidámak, bennük bizony nincs romlottság. Óvd őket, légy a türelem, szeretet virága, legyen törékeny életük nyugalom tanyája! Szárnyaikat kibontva tudnak majd repülni, … Olvass tovább