Légy vessző, elválasztójel, vagy szóköz csupán az egybeírt, egybemondott hazugságok között, hogy meglássa a legbutább is, hogy a hazám súlyos beteg, és minden végtagja törött! Légy jel, üzenet, körmöd véste kín falak vakolatán, mutass, taníts, tépd a hazug zászlaját, mint a szél, mert ennyi bajt, szélhámost nem láttak még e hazán, légy a becsülettel, de … Olvass tovább
Konfabuláció Álmaimat nézhetem jónak vagy rossznak, vágyaimat keserűnek vagy édesnek; melyek el tőlem, sosem vonatkoztatnak, és újra és újra, vissza is kérdeznek. Hogy békén velük téged, most se hagyjalak, ha már melletted, álomfejtővé lettem; hogy el az álmaim, sose illanjanak, nem hagyva egyedül, az élettel szemben. Képzelve az álmaimat, újra beléd, hogy együtt fejtsük meg, … Olvass tovább
Édesanyám, Annyi mindent mondanék, De nem lehet szavakkal kifejezni Mégis megpróbálkoznék. Köszönöm, hogy megölelsz, Mikor gyenge vagyok. Köszönöm, hogy kijavítasz, Mikor hibát vétek. Köszönöm, hogy megszidsz, Mikor nem úgy teszek. Köszönöm, hogy közel engedsz, Nem hagysz magamra sosem. Köszönöm, hogy elengedsz, De utána tárt karokkal vársz. Köszönöm, hogy együtt nevetsz, Mikor úgy hozza helyzet. Köszönöm, … Olvass tovább
OXIMORON A semmi kimondva valami, Akárhogy is tekergetjük, Szavunk az van rá, De miért, de mit ér… Mert meg nem fogható, Kezeink között nem értelmezhető. Csak egy szó, Kifejezése annak, ami nem létezik, De használjuk, Mint a mosóport. Mutass rá, hogy az semmi, Ám attól lesz valami, Mint a létező ellentéte, Ettől sem leszünk beljebb: … Olvass tovább
Bús tekintetű, pusztuló szerkezet… meg-megújuló fecskefészkeket vigyáz málló vakolat. Enyészet piheg korhadó léceken, hazajár a szél pókhálós férceken. A ház él, lakható. Lét-erózió bent… egy magányos sóhaj, s megrekedt átok. Hízott, dagadt… Záloggá vált múlt árverés alatt. Jobb napot nem ígér idő, ami kísért már sokadszor ébred. Nyert már a jelenben adós türelem néhány felélt … Olvass tovább
Kétszer Új élet, régi remények, próbálod elérni a lehetetlent. Csillagokkal kergetőznél, tótágast állnál a Tejúton – nem az igazin, csak a képzelet határán. Kétszer lépnél ugyanabba a folyóba, de nem indul a lábad. Szédelegsz a parton, az elmúlás hidege fészkeli magát vékony kabátod alá, s bár hajadba még nem festett ezüst csíkot az ősz, sejtjeidben … Olvass tovább
A redőny résein ront rám a reggel. Csíkok a falon, álombeli lelkek horizontális cellarácsai. Jó helyük van nappal képzelt börtönükben, nem zavarnak, amíg a dolgomat teszem. De este nem lehet elkülöníteni őket. Nehéz a sötétség, alig bírom el az éjszaka súlyát, nincs semmi, ami megvédene. Jönnek. Pedig amíg éltek, szerettem őket valamennyire.
Irgalmas hazugság, hogy van, ami örök – bár vége nincs bezárulnak mindig a körök. Gyermekkorom ösvényein fától-fáig lopom magam, itthon vagyok – otthonra vágyok, Keresem a szót, mely simogatja lelked. – Hol vannak a régi álmok? Jó volna a port letörülni róluk, s végig lapozni, mint egy régi képes albumot. Hány féle valóság létezik? Hisz … Olvass tovább
Csillagfényes éjjel egymagamban, Hánykolódom ágyamon zavartan. “Éjfél lesz, és én mégsem alhatom, Mert gondomat el nem altathatom.” Kevéssé bízom már a jövőben, Csalárdul ármányokat szövőben. Mert jóval, újjal, széppel kecsegtet, De hinni ily ábrándban nem lehet. Gondolatom csendesülve mégis, Álomtündér libbenve felém int. Táncra kéri tétova lelkemet, Lágy dallamra vezetve léptemet. Gond és bánat tova … Olvass tovább
El nem táncolt táncunkat egyedül táncolom, soha nem volt nászunkat még most sem gyászolom. Ki nem mondott szavaink ott rekedtek bennünk, Nem hallgatott dalaink nem is szóltak nekünk. Randinkon, mi nem is volt, egyikőnk sem vett részt, tartott, amíg meg nem holt, szerelem-szerencsénk.
Nem érkeznek ők titokban, vidám daluk ficsereg, kihirdetik ők is frakkban, szép évszak ez emberek! Lyukas már a régi fészek, építész a fecske pár, hozzálátnak, hamar készek, tapasztáshoz jó a sár. Fecskezönge reggelente, ablakba tett ébredés. Felkelni! A nap üzente, nemcsak buta fecsegés. Érkezéstől búcsúzásig, fecske-otthon szívügyek, amíg nőnek fiókáik, fogynak kártevők, legyek. Madárkotta villanydróton, … Olvass tovább
John B. Tabb – A seregély Kottád csekély, de szép dalod, akár a méz; egész napon csak hallgatom az éneked, nem fáradok bele veled. John B. Tabb – THE BOBOLINK YOUR notes are few, But sweet your song As honey-dew; And all day long, Dear Bobolink, a-listening, I never tire to hear you sing.
Paradicsommal s krumplival teleültetett háromszögű kertünk tövében nem terem mák , Gete alján fekvő apró falu elnéptelenedő utcáit végig sullogják Jahvák. Messze-távol múltkorjában Pozsonynál veszt uszályok szelik a Dunát. Kocsma félhomályában téglalap formájú asztalnál könyöklő kispolgár bágyadtan legyint ivócimborájának : ,, Hapsikám hagyd már tömérdek süket dumát ! „ Fő téren lévő boltok egyikében sem … Olvass tovább
Évszakok Sorsom, mint az évszakok. Gyermekkorom, mint a tavasz. Kacagást és mosolyt fakaszt. Ifjúságom nyarat idéz, Szerelmet, boldogságot ígért. Ősz már a felnőtt korom, olyan, mint az érett borok. Rideg tél, ha eljön végre, készülök az örök fénybe. Varga Mária
Nem vagy Te rossz, sem gonosz, kit anyja magától eltaszított, kit az utca és az állam nevelt, ki ölelő kezek nélkül nőtt fel. Ki gyermekként nem kapott szeretet, kit az élet ide oda vetett, kinek meg kellett harcolni egy jó szóért, kinek otthona egy megvetett ágy volt, kit napnyugtával nem ölelt meg senki, kinek a … Olvass tovább
Közeleg a csodás május, legények, állítsatok májusfát, olcsóbb, mint a virágárus, díszítse a szép lányok udvarát! Aztán zenés szerenádot a legszebb lánynak adjatok, járjatok egy örömtáncot, ha pálinkát is kaptatok! Ne másszatok pityókásan a májusfa tetejére, mert akkor az SZTK-ban köttök ki majd kezelésre!
Szeretném megölelni szívemet ne fájjon. Szeretném lelkembe bezárni a világot. Meggyógyítanék mindenkit aki szenvedő. Megvigasztalnék mindenkit, aki kesergő. Tündérországot felépíteni nem tudok. álmodozom, s ha rákérdeznétek, jól vagyok.
Hazát, miként gatyát cserélni nem lehet, de hogyha kényszeredve, ámde megteszed, a szívedet szorítja vasmarokkal át, s a lelkeden sajogja vissza bánatát. Hiába száll a sorsod árja gondtalan, agyadba égve mindörökre benne van szülőfalud varázsa, szénaillata, megélt szerelmeid parázsa hív haza. Csupor tej édes íze nyelveden maradt, az altatódalod, mi súgta álmodat, füledbe visszacsengve búgja … Olvass tovább
Szolgálatom Műanyag katona vagyok az életednek polcán. Próbálok kitörni a fogságból, de mozdulni sincs erőm. Látom napról-napra, ahogy uralkodsz rajtam, és elvakultan hiszed, hogy egy napon majd a háborúdba küldesz. Az ütközet nem más, mint egy ostoba gyermekjáték, ám a bajtársaimmal mi nem osztozunk az örömödben. A halál számunkra a végső szabadság. Azt talán nem … Olvass tovább
Most làtom milyen csendesen eljàrt felettem az idő, hajam őszülő, ruhàm meg bő. Arcomon a làtszat szép baràzdàt szànt ma, léptem is màr màs lett, olyan mint a kvàrtett. Tova tűnő tavasz, átvert ez a ravasz, csak integet, hogy szevasz. Ősz derekàn jàrok, sàntítok így jàrok, isiàsz egy àtok. Bàrmit teszek eztàn s ha csüngök … Olvass tovább