Csábítás Kellesz nekem, mint fának, levél, amely tavasszal kirügyezik. Igaz-fa levelet nem cserél, hűtlenségbe nem keveredik. Levelet a szél lökné balra, de ő az állj-hoz csatlakozik, idegentől nem fakad dalra, előzőről nem ábrándozik. Jön egy erősebb és szebb szellő, amely gyengéden fuvolázik, vonul, mint egy fehérebb felhő, hozzáér és lágyan szikrázik. A szebb szellő ránctalanul … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: A fegyelem Ez a fegyelem nem megalkuvás! Nem is a vénség tundrái mögött horgadt fejű rénszarvasok ácsorgása. Ez a fegyelem nem a csőd térképe, ahol a hófúvás segít betakarni lépteinket, jól bevált ösvényein a régi tájnak. Ez a fegyelem olajcsepp fáradt fémnek, feszülő lendülettel az inakban, tudni észrevétlen maradni nagy fények birtokában, és … Olvass tovább
Emily Bronte Szerelem és barátság A szerelem, mint a vadrózsának bokra, a barátság meg olyan, mint a magyalfa, sötét a magyal, mikor a vadrózsa virágzik, de melyik lesz vajon, amely mindig pompázik? Tavasszal érezni a vadrózsa illatát, nyári levegőben a virágai szagát, várja mégis, amíg vissza nem jön a tél, és ki fog majd róla … Olvass tovább
John B. Tabb – Vetésidő Ha trombitavirág nyílik, s bogáncs pehely száll, akkor ők tudják, hogy illik magot vetni már. John B. Tabb – SEED-TIME WHEN Trumpet-flowers begin to blow The Thistle-downs take heed, For then they know ’tis time to go And plant the wingèd seed.
Mivé foszolt megannyi édes álom, a régi kertek éden illatát hiába, már keresve sem találom, csupán a mord, konok világ fog át. Mivé fakult a szép mesék csodája, csupán a szörnyeik maradtak ím, a volt reményeink ködökbe szállva tovább osontak árulásain. Eladtuk árva lelkeink a mának hamis karátokért, ügyetlenül, a gyermekéveink homokra váltak, omolva rá … Olvass tovább
Egyszer majd szép lesz minden Mondogatta mindig nagyapám Ne félj fiam a gyermekkor egyszerű öröme nem tart soká’ Mióta élek nagyokat álmodok Jó volna fától fáig felfedezni a világot. Hadd lássam tisztán a fától az erdőt mosolyok mögött ecet savanyodik Nevükön kellene nevezni dolgokat Játszva magyarul árván hontalan. Mélyhűtött álmok helyett, valós tetteket! Húsomba vág … Olvass tovább
Egy új tavasz, egy új idő Nem mondta senki, majd egyszer eljő’. Egy új virág, egy új világ S a múlt lábnyoma, ma már csak szóvirág. Míg sors könyve egyre csak telik Ez a nyár szépnek ígérkezik. A fehér galamb hozta el vágyunk! A pünkösdi rózsabokor! Reggelre virágba borult, és a kibomló szirmok új reményt … Olvass tovább
Álmainkból építettünk fellegvárat Nem sejtettük, vágyunk valóra is válhat. Két karodban édesdeden pihenek én, Fülembe suttogod: “Gyere! Most légy enyém!” Szemem keresi-kutatja tekinteted. Én is csak suttogok: “Tudod, nem tehetem.” Ajkad ajkamra édes-álom csókot ad, “Legalább ennyit, azért ugyebár szabad?” Titkolt szerelem, ennyi, mi juthat nekünk. Karolva, csókos-álomba szenderedünk. Álmodjuk, ifjúi hévvel ölelkezünk. Korai szellő … Olvass tovább
Kiscicát kapott Emma, nagy gonddal viseli sorsát, de nem ad neki tortát! Még egérhusit sem eszik ez a cica, akinek a neve Mica. Emmával együtt játszik, ő bíz,a fára nem mászik! Barna copfos kislány az Emma,pillangókkal hintázik, s akkor a cica,az ölébe mászik, gyermeknapi boldogság, vidámság és móka,anyához mennek egy csókra! Hiszen ,öröm s boldogság … Olvass tovább
Szép álmom volt az éjjel: Nálam jártál, Szobámba beosontál, megcsókoltál, Vánkosomra vérvörös rózsát tettél. Ahogy érkeztél, oly gyorsan eltűntél. Ma ünnepeljük Pünkösd vasárnapját, Hozzál, Édes, egy szál vérvörös rózsát! Tudom, lehetetlen… szereteted mégis várom, Csak álmodtam… teljesül-e még egy hiú álom? Pünkösd lángja melegítse föl a vágyam… Pünkösdi rózsából vesd nekem… ma ágyam. Szabadka, 2018. … Olvass tovább
(József Attila után szabadon) Hatvanhét éves lettem én, ez új tavasznak éjjelén, se ki, se be nem jár a kardom oly hamar, mit évek óta rozsda mar, csupán bután, fityegve lóg, az oldalam lilára verve untalan, gyalog vagyok, szekérre, lóra így se telt, hiába volt megannyi terv, tömény remény, maradtam együgyű balog, ki néha-néha dalba … Olvass tovább
Már senki sem szólít így, hogy gyermekem hosszú évekig mondhatták ezt nekem negyven év is elszállt fejem felett talán mikor már gyermeknapon nem köszöntött anyám Majd teltek az évek jó apám is elköszönt végleg gyermeki szívem akkor mindent megértett mennyivel más volt míg éltek köröttem az élet szeretetükkel minden órában vigyáztak, védtek Nélkülük hosszú évekig … Olvass tovább
Önmegértés Csókot adtál arcomra, és annyit mondtál, hogy elmész kenyérért. Még szemedben csillogott a szerelem csillaga. Az utolsó három szavad hozzám annyi volt, “Szeretlek! Sietek vissza.” Tizenöt percnyi önmegértés. A kamrában a múltkor magam raktam rendet a befőttek között. Pont van egy apró rés, amibe összekuporodva elférek sírni magamban. Ami belülről felfalja a lelkem nem … Olvass tovább
Hétköznapi pszichológia… Biztos, hogy élet ez? Vagy inkább élettelenség? Álom, lélek nélkül. * (6 sorosban) Az élet, rohanva halad, az alkonyata felé, Lelki viharok kicsit sem akadályozzák! Remény van de, öröm, életet kevéssé fertőzé… És Életet, a közönyök is túlzón gáncsolják. Lélek lekötözve is él… rossz igy hatol öbelé. * Túl sok az áteszelt közöny, … Olvass tovább
JÖVŐKÉP Már nem hiányzik, A legutolsó nyár, Már nem virágzik, A lélekben a tánc. Már nem hiányzik, A fekvőtámaszok, Már kirajzottak, Utolsó hírmondók. Megyünk, megyünk, megyünk a Holdra, Meyünk, megyünk, megyünk a Marsra. Már nem világít, Az összeroskadt tűz, Utolsó szikra, A porviharban hűl. Már nem hiányzik, A tó helyén a föld, Már nem vigasztal, … Olvass tovább
Már csak a holnapi napokat kell elkerülten átvészelni. Bajok gond-gyökérzete, akár a szorgoskodó vakondokok össze-vissza elrágcsálja mind a sikeresség, mind pedig további érdemleges érvényesülések útját. Hát nem lehet már az ember szívében egyetlen, félreeső szent menedék, vagy zugoly, ahová bátran vagy megérdemelten elrejtőzhetne kissé?! Meztelenné lettünk, akár a szakállukat növesztett céltalan holtak a boncasztal fogságban, … Olvass tovább
Tordai Mihályné Mint az életedre Vigyázz a gyermekekre, óvd őket nagyon, még nem tudják, mi a félelem, fájdalom. Semmitől se rettegnek, bátrak, merészek, minden adott pillanatban tettre készek. Szemükben ragyog a gyermeki boldogság, vidámak, bennük bizony nincs romlottság. Óvd őket, légy a türelem, szeretet virága, legyen törékeny életük nyugalom tanyája! Szárnyaikat kibontva tudnak majd repülni, … Olvass tovább
Korea s Magyarország népe együtt küzdött érte, s mit sors lehúzott a mélybe, angyalok vittek fel az égbe! Szomorú tragédia a szíveket tépte, de sok, sok ember mindent megtett érte! Áradó Duna hullámain mélybe mentek érte, szomorú sors, mi az itt hagyottakat tépte! 2019. május 29., A szörnyű tragédia emlékére.
Szeretet Almanach “A szerelem ösvényei mind Hozzád vezetnek, Közel vagy, és mégis olyan távol, de én az Örökbe szeretlek!” Szóljon hát a végtelenül jó Mindenség szava! Önmagát írja a Szeretet Almanachja. Első ösvény Egy tünékeny illúzió a létem, és bár mindennél apróbb vagyok, mégis olyan végtelenül nagy, egy elképzelhetetlenül óriási gigász. Mindenütt létezem, vagy csupán … Olvass tovább
MÁSODIK FEJEZET Niilo, nehezen aludt el, mert izgatottan várta, hogy nagybátyja tanítsa. Szíve minden szeretetével meg akarta ismerni a láthatatlan világot, csak ez lebegett előtte. Reggel korán ébredt. – Rasmus, mikor kezdjük? – kérdezte izgatottan. – Kicsi Niilo, itt az uzsonnád tedd el. Most iskolába kell menned, mert ott is sokat tanulhatsz. Délután, amikor hazajössz … Olvass tovább